Számomra ez a 9/11-es terrorakció legszomorúbb mementója. A két torony romjai az áldozatok százain kívül egy szuperhatalom önbizalmát és nagyságát is maguk alá temették – írja véleménycikkében Robert C. Castel politikai elemző.
„A két torony romjai az áldozatok százain kívûl egy szuperhatalom önbizalmát és nagyságát is maguk alá temették.
A legméltóbb válasz az lett volna, hogy egy éven belül két új torony áll a leromboltak helyén.
Magasabbak, hetykébbek, hivalkodóbbak.
Egy valódi világhatalom így cselekedett volna.
Amit ehelyett kaptunk az egy szimulákrum hatalom, szimulákrum tornyai voltak. A széplelkek azt mondanák, hogy acél helyett fénysugárból szabva. De a szép szavak nem tévesztenek meg senkit. Ott ahol hajdan az amerikai nagyság szimbólumai álltak, most két ócska lámpás halott szeme mered felfelé a semmibe.
És hogy a megaláztatás teljes legyen, az epicentrum közvetlen közelében az úgynevezett „ground zero” mecsetnek biztosítottak telket. A széplelkek ezt a pofont is képesek voltak szétdumálni, de a közel-keleti célközönség tökéletesen megértette a dolog szimbólikáját. És durván röhögött rajta.
Ami ezután következett, a terrorizmus elleni végtelenített háború pótcselekvése, ahelyett hogy megerősítette volna, inkább aláásta az amerikai világrendet és a Nyugat hegemóniáját.
A világrendváltás itt kezdődött.
Azzal, hogy két torony aminek azonnal újjá kellett volna épülnie mind a mai napig nem épült újjá. A Kijevbe becsapódó orosz rakéták csupán szétdumálhatatlanná tették a világrendváltás tényét.
Ha az USA és vele együtt a kollektív Nyugat mégis úgy gondolja, hogy felveszi az elébe ledobott kesztyűt és megpróbálja visszaforgatni az idő kerekét akkor ide kéne visszatérni és itt kezdeni el újra az egészet.
Nem fegyverszállításokkal, értelmetlen konferenciákkal és üres gesztusokkal, nem a pusztítás, hanem az építés eszközeivel.
Mert mi az ami egy nagyhatalomból több ezer év után is megmarad? Nem a fegyverek, hanem az épületek.
Nem amit elpusztított, hanem az amit alkotott.”
Fotó: MTI/EPA/Jason Szenes
