A XXI. század embere individuális és önző lett, anyagias irányt vett a gondolkodása, holott a szép élmények tesznek minket igazán gazdaggá – hangsúlyozta Böjte Csaba a hirado.hu-nak adott interjúban. A ferences rendi szerzetes prédikált már börtönben és futball stadionban is karácsony másodnapján pedig Gyergyószentmiklóson a Godakó Ökölvivő Stadion ringjében tart hálaadó szentmisét, ugyanis a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tanulói pontot szereztek a junior világbajnokságon.

– Hogy készültek az ünnepekre?

A Fővárosi Nagycirkusztól kaptunk egy autót, amit berendeztünk mozgó betlehemnek. Szállást keresve a szentcsaládnak körbejártuk vele Erdélyt és elvittük Magyarországra is, a reményről szólt az utunk, amely december 23-án Budapesten ért véget, ahol a betlehemet szétbontottuk és minden jelenlévőnek adtunk belőle egy darabot, hogy vigyék csak haza és éljék át a szentcsalád befogadásának örömét.

– Lélekemelő gondolat, ám gyakran felülírja az ünnep lényegét a bevásárlási láz.

– Nagyon anyagias irányt vett a gondolkodás, holott

a szép élmények tesznek minket igazán gazdaggá.

Déva mellett van egy börtön, ahol asszonyokat tartanak fogva, néhány éve meglátogattuk a rabokat egy busznyi gyerekkel énekeltünk nekik karácsonyi dalokat, én kicsit prédikáltam is, aztán a fiatalok átadták az ajándékokat. Hát olyan sírás-rívás lett belőle, hogy még a börtönparancsnok is törölgette a szemét.

– Mivel lepték meg idén a gyerekeket?

– Minden évben próbálunk maradandó ajándékot adni, amit a rozsda nem rág szét és a moly nem esz meg.

A XXI. század embere individuális és önző lett.

Nem tudunk örvendeni mások sikerének, nem tudunk egymásnak drukkolni, egymást lelkesíteni. Azon törtem a fejem, hogyan tudnám erre legalább a mi gyerekeinknek megtanítani. Kiderült, hogy a 99 százalékuk még soha sem volt nagy stadionban komoly focimeccsen. Ezért elmentem Sepsiszentgyörgyre és megkértem Diószegi László urat, a Sepsi OSK Aréna igazgatóját, hogy

szervezzünk bajnokságot, Déli Harangszó Kupát.

Meghívtunk rá román, magyarországi, szerb és székely csapatot is. 2500 gyerek volt összesen az arénában és a drukkerek. Az elődöntő után

a stadion kellős közepén tartottunk szentmisét,

ezt követte a döntő. A bajnoknak a trófeát egy Hunyadi Jánost alakító páncélba öltözött vitéz adta át. Nagyon sajátos élményben volt részük a gyermekeinknek, a focistáknak és a szurkolóknak is. A drukkerektől meg is kérdeztem, hogy járnak-e rendszeresen szentmisére. Jópofa volt az egyik férfi, mikor bevallotta, hogy „atyám, mi nem vagyunk ultrák a templomban.”

A focistákat megajándékoztuk szentmisével, a gyerekeket futballmeccsel,

így mindenki szép ajándékot kapott. Az igen vegyes gyülekezet minden tagja részt vett a szertatásban, együtt imádkoztunk, nem csak a foci meccsekért és futballistákért, hanem a sportért és azért is, hogy a karácsony olyan ajándékokat hozzon az emberiségnek, ami által valóban gazdagabbak leszünk.

– Szokott még focizni?

– Már 65 év felett kevesebbet sportolok, de annak idején síeltem és persze fociztam is. Mostanában

ringben is szoktam misézni,

az év végi hálaadó misét is a ringben tartjuk december 26-án Gyergyószentmiklóson a Godakó Ökölvivő Stadionban.

– Elég extrém helyszín…

– A mi Urunk Jézus Krisztus istállóban született, és bizony nem válogatott, minden meghívásnak eleget tett. Ma is az ajtóban áll és zörget, aki megnyitja a szívét, az életét, ahhoz bemegy szeretettel és jósággal.

– Hogy került kapcsolatba a boksszal ferences szerzetesként?

– A pandémia alatt Déván 108 gyerek volt szűk családi körben. Kimenni ugyan nem lehetett, bokszolni viszont igen. Nagyszerű edző foglalkozott a fiúkkal, boksz táborokat szerveztünk szép csendben a bezárt állapotunkban és igen komoly eredményeket értünk el. Két fiatalunk idén kijutott a junior világbajnokságra Jerevánba és bizony pontokat is hoztak! Közel kétszáz gyerek jár különféle bokszedzésekre.

– A sport fejleszti a jellemet, tisztességes küzdelemre tanít.

– Bizony így van! A focit és a bokszot is támogatom. A sportban nincs olyan elv, hogy a szegény kis árváknak muszáj ezt is, azt is adni, ott meg kell küzdeni a sikerekért. A mai embernek pont erre van szüksége, hogy az önmagába vetett hitét, bizalmát elnyerje és reális eredményeket érjen el ezen a földön.

– Ön igazi hagyományőrző mégis humoros, modern lelkész. Miből fakad ez a kettősség?

– Nem lehetek túl komoly, általában három- négyszáz gyermek figyelmét kell egyszerre lekötnöm, különben szétszedik a templomot. Valami csavart, sztorit, derűt muszáj belevinni a prédikációkba.

tudatosan próbálok felhasználóbarát elmélkedéseket tartani,

mert, ha a kalácsban nincs mák, dió vagy mazsola, akkor nem ízlik az embereknek.

A teljes interjú IDE kattintva olvasható

Címlapkép: Biró István | Forrás: MTI/MTVA