Elragadtatnám magamat? Nincsen a világnak olyan jelentős tevékenysége, amiben ne lennének magyarok.
Ezen a mi földgömbünkön sok száz emberfajta él. A Föld népei és nyelvei, végeláthatatlan lenne a teljes lista.
Én egy kis néphez tartozom. Sokan talán nem is tudnak rólunk. De én erre a származásra – a múltra – büszke vagyok.
A magyarok keresztülvándoroltak a világon. Úgy érkeztek meg ide, Európa alföldjeire, hogy ismerték már a fél glóbuszt. Kevesen voltak, meg kellett tanulniuk vigyázni magukra, hogy megmaradjanak. És hozták magukkal – büszkén – a múltjukat az eurázsiai sztyeppevidékről. A tizenöt-harminc fős nagycsaládi szerkezeteket. Az énekeiket, a költészetüket. Gazdag hiedelemvilágukat, az állatősök tiszteletét.
Százezres létszámú nomád népek tűntek el a népvándorlások süllyesztőjében. Mi, magyarok valahogy megmaradtunk. Hazát találtunk magunknak a Duna középső folyásánál. Egy békés völgyet, ahol a Kárpátok árnyékában tovább élhettük a pásztoréletet. Idővel aztán elterjedtünk. Szétszóródtunk „Pannóniában”.
Elragadtatnám magamat? Nincsen a világnak olyan jelentős tevékenysége, amiben ne lennének magyarok.
Kezdve az alkotóművészetekkel. Íróink, költőink, színészeink, filmeseink régóta ott vannak a világ élvonalában. Nem maradnak el mögöttük a világhírű magyar zenészek, festőművészek, feltalálók és sportolók. Folytassam-e a listát? Ki ne ismerné Bartók, Kodály, Liszt vagy Puskás nevét? Nélkülük ma már nem lehet leírni a nagy közép-kelet-európai emberek sorát!
Még egy gondolat a magyarokról: menet közben nem igáztak le más népeket. Nem lettek gyarmatosítók, nem rabolták ki a szegényebbeket. Élni hagyták a nincsteleneket.
Nem ritkán még oltalmat is nyújtottak nekik. Már IV. Béla is befogadta a kunokat, a szászokat, a németeket. Míg mások kiűzték, a magyarok kiváltságot adtak a középkor zsidóinak. Románok, szlávok, ruszinok, szerbek, horvátok és cigányok leltek hazára közöttünk.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nem csatlakoztunk a gyarmattartókhoz. Éppen ellenkezőleg! A magyarok befogadták, akiket a szülőföldjük nem ismert el. A menekülteket.
Akárhogy is nézzük, jó magyarnak lenni. Büszke vagyok rá én is, hogy magyarnak születtem. Ez a summázata ennek a lábszéli jegyzetnek.
Ferdinandy György: Magyarok (részlet)
Kiemelt kép: Claude Truong-Ngoc / Wikimedia Commons
