Úgymint technikai fennakadások, megmagyarázhatatlan anomáliák, no meg a hatályos alkotmányba ütközés.

Az elektronikus szavazás Észtországban 2005-ben kezdődött. Az önkormányzati választásokra vonatkozó kísérleti projektjével Észtország lett az első olyan ország, amely jogilag kötelező érvényű általános választásokat tartott az internet segítségével. Az észt választási tisztviselők sikeresnek nyilvánították az elektronikus szavazási rendszert, és úgy találták, hogy az kiállta a puding próbáját. A valóság azonban más.

Az elektronikus szavazás állandó problémákkal küzdött, beleértve a technikai fennakadásokat, a megmagyarázhatatlan anomáliákat és a hatályos alkotmányba is ütközött.

Az internetes szavazási rendszer az észt személyi igazolványra épül, amely nem egy intelligens kártya. A fő probléma ezzel a megoldással az, hogy a választópolgár személyazonosságának ellenőrzése valójában lehetetlen. Bárki, aki hozzáfér a kártyához és annak PIN-kódjához, szavazhat, és lehetetlen megállapítani az ilyen jellegű jogsértést. Egy általános választás esetében egy ehhez hasonló biztonsági rés jelentős torzítást eredményezhet a szavazás végső kimenetelében.

A szoftverfejlesztés ennél biztonságosabb is lehetne, mivel minden funkció egy kis, egymással kapcsolatban álló szereplőcsoport kezében van. Csakhogy ebben a történetben titkos szerepet játszik a kétes hírű venezuelai Smartmatic vállalat, amelyhez több országban választási csalás gyanúja köthető.

2014-ben a Michigani Egyetem Halderman professzor nemzetközi e-szavazási szakértők közreműködésével biztonsági elemzést végzett az Estonias internetes voksrendszerről. Az operatív biztonság és az eljárások terén számos hiányosságot fedeztek fel, beleértve a biztonsági adminisztráció veszélyesen alacsony szakmai színvonalát. Ez az egész rendszert támadhatóvá és manipulálhatóvá teszi.

Az elektronikus szavazás alkalmazása vita tárgyát képezte a szakértők körében. Annak ellenére, hogy a potenciális problémák miatt a visszavonását javasolták, ma épp ugyanúgy használják mint korábban.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy az elektronikus választások szervezői nem engedték, hogy független szakértők ellenőrizzék a rendszert. Bár helyi ellenőrzéseket végeztek, ennél többre van szükség ahhoz, hogy a szavazási eredmények biztosan valósághűek és pontosak legyenek. Előfordult, hogy a jelöltre leadott elektronikus szavazatok száma nem egyezett meg a papíralapú szavazatok számával vagy a jelölt népszerűségével a közvélemény-kutatásokban. Sajnos a választásokat lebonyolító szervek figyelmen kívül hagyták ezeket az aggályokat, és nem adtak magyarázatot az említett eltérésekre.

Mike Calamus, az észt Konservatiivne Eesti (Konzervatív Észtország) elnökségi tagja

Kiemelt kép: Mike Calamus / civilek.info