Olvasónk küldte.
Serfőző Simon (1942, Zagyvarékas) Kossuth-, József Attila-, Radnóti- és Arany János-díjas, Balassi Bálintemlékkarddal jutalmazott költő. A Hetek tagjaként indult. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. A Napjaink szerkesztője, az Új Holnap főszerkesztője, majd főmunkatársa, 1993-tól a Felsőmagyarország Kiadó vezetője. Legutóbbi kötete: Arcunk az ég (összegyűjtött versek, 2019).
Serfőző Simon: Az ő nyelvükön
Az ő nyelvükön kezdtem beszélni,
a taliga döcörésző nyelvén,
ahogy toltam magam előtt,
a kapu nyikkanós nyelvén,
ahogy nyílt-csukódott
a szántások, tarlók felé.
S az ő nyelvükön,
akik örömükben
felszálltak a fészerre, kerítésre,
összecsapva a szárnyukat,
mintha megtapsolták volna magukat.
Az ő hangjukkal ébredtem,
aludtam el este.
S a többiekével, akik a Nap előtt
suhantak el,
a láthatár mellett,
a földet szárnyalásukkal
fölemelve a messzeségbe.
Az emberi szavak
sokszor őhozzájuk szóltak,
velük beszéltek,
nem énvelem,
akiknek gyerekévé teremtődtem,
anyáménak, apáménak,
akiknek házőrzője voltam,
árkok legeltetője,
s majd lettem kanyargó vonatok ingázója,
városok robotosa.
Ahol megértettem beszédét
a faluk körüli szerszámok után
a műhelyeknek is,
markolásukból tudtam, mire tanítanak.
S akik arcukkal, arcuk ráncaival
mondták el életüket,
s az elnyűtt kezükkel,
falakkal megroskadt vállukkal,
amikkel mindent tudtomra adtak,
csak oda kellett figyelnem.
A vers a Magyar Napló 2024. februári számában jelent meg.
