Donald Trump hivatalba lépésével 2025. január 20-án az amerikai és a világpolitikában is új időszámítás kezdődik. Az biztos, hogy “24 órán belül” nem lesz béke, ám a világ és a kollektív Nyugat legerősebb államának vezetője immáron nem a háború minden áron való “megnyerését”, hanem lezárását, vagy kezelhető szinten tartását tartja prioritásnak. Azért ne legyenek túl nagy illúzióink! Az America First! azt jelenti, hogy a kieső amerikai költségvetési támogatást az európaiaknak kell(ene) átvállalni, vagyis továbbra is amerikai befektetési alapoktól felvett hitelekből kéne Ukrajna számára amerikai fegyvereket vásárolni – írja Kiszelly Zoltán, a Századvég politikai elemzési igazgatója a Mozgástér Blogon.

Donald Trump egy üzletember, aki nem az amerikai katonai-pénzügyi konglomerátum (közkeletű nevén a Deep State) embere, hanem az ingatlanfejlesztő és termelő szektoré, akivel a Szilícium-völgy újgazdag milliárdosai szövetséget kötöttek a Wall Street ellen. Elon Musk a Marsra akar szállni, és arról győzködi Trump elnököt, hogy neve és második elnöksége úgy fog nemcsak az amerikai, de a világtörténelmi tankönyvekbe bevonulni, mint aki elindította a Mars-missziót és ezzel a panteonban JFK mellé kerül, aki a Hold-missziót indította el.

A Marsra-szálláshoz rengeteg pénzre van szükség, ezért a Szilícium-völgy urai “átvennék” a Wall Street pénzkibocsátási receptjét, és egy általuk kreált kriptovalutát is beemelnének a dollár fedezetét biztosító kosárba. Intő jel, hogy amikor JFK hasonlóval próbálkozott, hat hónap múlva már nem élt.

A kriptovaluta tehát segítene a “semmiből” pénzt teremteni a Marsra-szálláshoz és Trump többi választási ígéretének teljesítéséhez.

A pénz mellett persze másra is szükség van a Marsra-szálláshoz és ez az űrtechnológiai béke és együttműködés a többi űrhatalommal, így Kínával és Oroszországgal, amelyek szintén a Marsra törekszenek, igaz, ők előbb 2035-re a Holdon építenének egy űrállomást és egy atomerőművet, hogy onnan utazzanak tovább.

Az “űrbéke” azért is fontos, mert Putyin 2021 novemberében két űrfegyver kipróbálásával is üzent az USA-nak,

indirekt módon semlegességet kérve az akkor még csak küszöbön álló ukrajnai támadásnál. Egy orosz műholdromboló rakéta közvetlenül a nemzetközi űrállomás mellett talált el egy kiszuperált műholdat, míg egy másik orosz űrfegyver “véletlenül kitakart” egy amerikai műholdat, átmenetileg zavarva annak rendeltetésszerű működését. Persze itt is érvényes az örök igazság, miszerint az orosz csodafegyverek valóban csúcstechnológiát képviselnek, ám ahhoz túl sok nyugati alkatrész kell, hogy azokat sorozatban tudják gyártani. Azért fontos a Szilícium-völgy urainak terveit ismerni, mert most ők vannak a legközelebb Trump elnök füléhez, és ezért ők tudják Trump gondolkodását és cselekedeteit is leginkább befolyásolni.

Trumpnak kevés ideje van a 2025 novemberi tagállami törvényhozási és 2026 novemberi időközi választásokig, így

egyensúlyoznia kell a Deep State-et meghatározó Wall Street és a nagyra törő terveit támogató Szilícium-völgy között.

Az általa ígért adócsökkentés és gallononkénti egy dolláros üzemanyagár-csökkentés kb. 4-5 ezer milliárdba kerül, míg az illegális migránsok deportálása és a H-1B vízumok körüli vita miatt csökkenő (minőségi) munkaerő-beáramlás kb. további ezer milliárdos lyukat üt a költségvetésbe, amit hitelből kellene finanszírozni. Hitelt Japán és Kína tud adni, persze nem ingyen. Marad a kiegyezés, vagy kompromisszum a Wall Street-tel, amely most sem akarja pénzteremtési monopóliumát akár csak részben leadni az arra szemet vető nyugati-parti tech-milliárdosoknak.

Mindezt azért érdemes előre bocsátani, mert

mi, magyarok 1956-ban megtanultuk, hogy “mindig van egy fontosabb nemzetközi konfliktus”, amiért a “kis nemzetek” szabadságvágyát a nagyok feláldozzák.

1956 esetében az USA nem akarta a teheráni, jaltai és potsdami megállapodást felrúgni, amiért a Szuezi-válság kezelésénél kérte meg a világpolitikai árat. Mivel az ukrajnai háború sok szempontból illeszkedik az USA perspektivikus terveibe, ezért fontos felidézni, hogy az miként szolgálja az USA világhatalmi pozíciójának megőrzését a XXI. században:

Az ukrajnai háború fő célja Amerika számára Európa leválasztása a vezetékes orosz energiáról és a kínai kereskedelemről.

Mivel egyelőre csak az első célt sikerült (részben) elérni, ezért a háborút az ő szempontjukból e célok elérésig “nem is érdemes” befejezni.

Donald Trump szóhasználata nemcsak emiatt “finomult”, elvégre örök tanulság, hogy amit politikusok ellenzékben, vagy a kampányban mondanak, az már nem érvényes egy az egyben akkor, amikor kormányra lépnek. Trump ezért kevesebbet beszél a háború “24 órán belüli” lezárásáról és sokkal többet a III. világháború és a nukleáris Armageddon elkerüléséről. A TikTok betiltását sem sürgeti már annyira, legalábbis a hitelezési és űrtárgyalások idejére.

Az ukrajnai konfliktus kezelését tehát szerintem ezen a prizmán keresztül érdemes nézni.

Az európaiaknak itt nem osztottak lapot, pontosabban csak rossz lapokat osztottak: A háborúpárti kormányoknak kell majd az USA kieső részét átváltani

a G7-csoport 50, valamint a NATO 40 milliárd eurós Ukrajna-támogatásából, amihez persze az amerikai befektetési alapoktól vehetnek fel hitelt. A pénzt pedig azoknál az amerikai, vagy amerikai résztulajdonban lévő európai fegyvergyártó cégeknél költhetik el, amelyek profitja így részben szintén a tengerentúlra vándorol és ha szerencsénk van ezt is beszámolják a GDP-arányos 2,5-5% védelmi kiadásokba.

Ezt a helyzetképet látva már kevéssé meglepő, hogy

a stratégiai kezdeményezésben lévő oroszoknak nem sietős a béketárgyalás.

Putyin meg is mondta, hogy amíg ukrán katonák vannak a 2014 előtti Oroszország területén, addig nem tárgyal. Most éppen a kurszki betörés legnagyobb települését, Szudzsa városát foglalják vissza az oroszok észak-koreai segítséggel, amivel kiköszörülik az Oroszország Anyácskán esett csorbát, de az már mesze nem biztos, hogy ennyire fontos lesz nekik mind a 400 még ukrán kézen lévő négyzetkilométer visszafoglalása. Putyin Zelenszkijjel sem akar egy asztalhoz ülni, mondván az ukrán elnök ciklusa 2024 májusában lejárt, így nem “teljes” a legitimitása.

Magára a békére, pontosabban a konfliktus kezelésre öt forgatókönyv ismert, amelyek valószínűség szerint a következők: i) a háború folytatódik, az USA csökkenő költségvetési támogatását az európai és ázsiai szövetségesek veszik át; ii) fegyverszünet a frontvonal mentén, a harcok befagyása; iii) fegyverszünet a frontvonal mentén és egy demilitarizált övezet létrehozása a front két oldalán, akár 50-50 kilométer mélységben, amit akár nyugati, vagy semleges “harmadik” országokból érkező békefenntartók ellenőriznek; iv) Ukrajna “autonóm régiókra” való felosztása és egy új föderális állammá való átalakítása; v) békekötés, amely mindkét hadviselő fél érdekét (valamennyire) tükrözi.

Trump elnök csak olyan tárgyalásokhoz és megállapodáshoz adja a nevét, amely eredményes és amit “nagy” kompromisszumként tud otthon és a világpolitikában eladni. Trump kiszámíthatóan kiszámíthatatlan stílusban követi az USA stratégiai érdekét, amihez az ukrajnai konfliktus csupán egy eszköz. Béketörekvéseit is így érdemes várni és nézni.

Fotó: Facebook