Az ellenzéknek igaza van, nagy a baj a felsőoktatásban. Nagyon nagy. Egyes egyetemek egyes karain elszabadultak az oktatók, levetkőzték gátlásaikat. Az intézmény vezetői pedig sokat adnak a higiéniára, mert mossák kezüket, mint tette Pilátus is.

Bizonyos Fleck Zoltán nevezetű teremtményről és társairól – (például Polyák Gáborról, aki a Média és Kommunikáció Tanszék vezetője, de maga is jogász) és másokról van szó, de szó sem lehet róluk, mert a jelek szerint érinthetetlenek. Vagy éppen az egyetemi hierarchia kedveltjei, persze csak fű alatt, mert ugye az ELTE vezetése mindig a keze ügyében tartja azt a bizonyos tálkát, amiben bármikor moshatja kezét.

Márpedig komoly tisztálkodásra lenne szükségük, most már sokadszorra, oktatóik egy része ugyanis alaposan beszennyezte intézményüket. Látványosan, kendőzetlenül, szégyentelenül. Durván és nyíltan hirdetik a jogállamiság felszámolásának „fennkölt” eszméit, s teszik ezt úgy, hogy például Fleck egy olyan kar tanára, amelynek neve: Állam- és Jogtudományi Kar. Ám a dolgok jelen állása szerint ideje lenne átkeresztelni, mondjuk Anarchia és Jogtiprástudományi Karra.

Mit is hirdet ez a Fleck? És mit hirdetett a 2022-es választást megelőzően? Azt, hogyan lehet(ne) és kell(ene) felfüggeszteni az Alaptörvényt, hogy a „bűnben fogant” okmányt kétharmados többség híján is „átalakíthassák”. Azaz egy jogász kardoskodott (és ezt teszi ma is) a jogtalanság mellett. És ezt még oktathatja is?

Vélhetőleg igen. Egy állami egyetemen, közpénzből fizetve agitál a fennálló államrend és a regnáló kormány ellen. Mert itt olyan diktatúra, elnyomás, szolgasors, üldöztetés alatt szenved a nagyon demokratikus ellenzék, hogy ezt a Fleck nyugodtan megteheti. Micsoda szörnyű elnyomás, milyen rettenetes diktatúra az ilyen! Borzasztó! Itt már következmények nélkül, egyetemi katedráról is lehet gyalázkodni, hát milyen világban élünk? Rettenetes!

Három évvel ezelőtt kifejtett, a jogállamisággal köszönőviszonyban sem lévő véleményének persze az elnyomó Orbán-rezsimben keserves következményei lettek, úgymint Fleck maradt, ahol volt, nem veszítette el az állását, nem jött érte a „fekete autó”, zavartalanul mérgezhette tovább a leendő jogászok új és újabb nemzedékét, hirdethette elfogadhatatlan elveit. Mert itt, ugyebár, már régen megszűnt a demokrácia, felszámolták a szabad véleménynyilvánítás jogát.

Vagy ha nem, hát kisnyúl, ahogy egykori tanárnőm bölcsen összegezte a hasonló helyzeteket.

Fleck nem nyugszik, most is uszít, gyűlölködik és nyilvánosan hitet tesz a jogrend megcsúfolásának szent eszméje mellett. Legutóbb egy Tiszasziget-rendezvényen többek között ezt mondta: „én azt gondolom, hogy ha egy ellenzéki párt nyer a választásokon (…), azon nyomban el kell menni a győztesnek olyan helyekre, ahol (könnyen mondom, mert nem vagyok politikus, tehát nem az én felelősségem), ahol ígérni, fenyegetni, zsarolni kell az illetőt – konkrétan a köztársasági elnököt (…) Le fogom tagadni ezt.”

Én is letagadnám, pontosabban el se mondtam volna a fentieket, bár mentségemre szóljon, hogy nem vagyok jogász. Vajon Fleck sem az?

A forradalmi eszméket hirdető felforgató nevét persze imáikba foglalják a globalisták, háborognak azon, hogy miért merészelünk háborogni mi a „magánvéleményét” kifejtő mondatain. Előkerült például a nemzet dédmamája, Lendvai Ildikó is, aki a Népszavában ferdítette a valóságot, kérdezvén, miért most mentek neki Fleck úrnak, holott már két hónapja hangzott el a véleménye egy tévéműsorban. Csak éppen szokás szerint telibe kapta szarva közt a tőgyit, mert nem a két hónappal ezelőtti mondatok, hanem egy néhány nappal ezelőtti nyilvános felszólalás verte ki a biztosítékot.

Na igen, fogadjuk el, hogy ez a szelektív emlékezet nála a korral jár.

Az anarchista alapállás fényes példáját nem csupán szóban, de írásban is képes produkálni Fleck elvtárs. Aki igazán meg akarja ismerni, mit is képvisel, keresse elő a 2024. december 8-án a 444 oldalán megjelent, Rezsimvakság című agymenését. Az írást két dolog jellemzi: a tények teljes hiánya és a dühödt mocskolódás. Jelzőkben bővelkedő „művének” hitelét már bevezető gondolatainál teljesen elveszíti, amikor Orbán Balázs doktorijának megvédése alkalmával azt vizionálta, hogy a miniszterelnök politikai igazgatója fekete páncélozott mikrobusszal érkezett az ELTE udvarára.

Csakhogy Orbán Balázs gyalog ment az egyetemre. Íme, egy hiteles Fleck-írás. Zavaros, jogászi tényferdítésekben gazdag, a tárgyalótermekben megszokott szómágiával operáló iromány, csak a kormányellenes gyűlölet kézzelfogható benne. Aki nem hiszi, olvasson utána. Ha bírja a gyomra.

Mondhatnánk – és az ELTE vezetése mondja is –, hogy Fleck (korábban pedig az Orbán Balázs doktorija ellen diszkriminatív módon, politikai indíttatásból tiltakozó Polyák) véleménye magánvélemény, így nekik nincs is dolguk az ügyekkel. Csakhogy ezek az alakok oktatnak! Fiatalokat nevelnek talán arra, hogyan sértsék meg a jogot, ha ez az érdekük. Fiatalokba olthatják a keresztény-konzervatív eszmék gyűlöletét.

Nem teszik? Jaj, nehogy már!

Az az egyetem, ahol tudományosként fogadták el a genderelmélet oktatását és csak jogszabályi módosítással volt elérhető, hogy megszűnjön a „Társadalmi nemek tanulmánya mesterszak”, ahol ezért „szolidaritási sztrájknapot” rendeztek sok egyetemista részvételével, ahol az áltudomány melletti kiállást „oktatók” is támogatták, ott nem lehet kétséges, milyen szellemiségben nevelnek.

Ott, ahol sem Polyák, sem Fleck nyilvános akciói és megszólalásai nem keltenek különösebb visszhangot, legfeljebb pilátusi kézmosással járnak, méltán kitehetnék a táblát a dantei mondattal: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

Ifj. Tóth György

Borítókép forrása: YouTube