Legnagyobb unokám a 92 ezer idei elsős egyike. Az évnyitóra tanult verssorok szerint ezekben a napokban még a szél sem susog másról, mint a kisiskolásokról. Akiknek fáj ugyan a szívük az óvoda után, de reménykednek a játszva tanulás lehetőségében. Szüleiktől ugyanis azt hallották, hogy a tudás olyan kincs, amelyet nem vehet el tőlük senki! Az infláció, és a gazdasági világválság sem veszélyeztetheti. Tehát az iskola a folyamatos gazdagodás kimeríthetetlen kincsesbányája, ahol minden együtt van ahhoz, hogy egyre magabiztosabban szemléljük a világ eseményeit. Érveljünk értékeinkért, amennyiben bárki megkérdőjelezné azokat.
Istenem, milyen egyszerű mindez, így, leírva! Magyarországon talán még igen. De a tengeren túl már vannak olyan iskolák, ahol az sem egyértelmű, hogy ki állhat a tornasorban a fiúk és ki a lányok közé. Aki pedig nem azonos önmagával, az miképpen tudná meghatározni magát, másokhoz képest? Robin vagy Robert? Csupán néhány betű a különbség. Új név az igazolványkép alatt, de mi zajlik legbelül? Vajon lövöldözött volna a minnesotai templomban Robert is? Miért, hogy szívében annyira elhatalmasodott az önmagával és másokkal szembeni gyűlölet, hogy csak a megsemmisítés és a megsemmisülés lehetett a válasz? Ki fogja a miértek kérdőjeleit kiegyenesíteni? A tömeggyilkosokat példaképnek tekintő fegyveres „lányfiú” nyilvánosságnak szánt levelei közt „több katolikusokat fenyegető és vallásellenes utalást” is találtak. Az FBI igazgatója közölte, hogy a gyilkos „Trump elnök elleni erőszakra
szólított fel”.
Itthon júliusban, egy külföldi szerveren regisztrált honlapon keresett bérgyilkost egy férfi Orbán Viktor megölésére. Ám még mielőtt eldördültek volna a lövések, vagy rátalált volna az adótervezetei szerint legnagyobb magyarországi bér-gyilkosra, vagyis a Tisza pártra, letartóztatták.
A vádhatóság szerint a férfi a honlapon közzétett felhívás szerint akár valutában is hajlandó lett volna fizetni a magyar miniszterelnök haláláért. De nem ez az első eset, hogy Orbán Viktort életére törtek. Július végén egy debreceni nő arról értekezett, hogy „8 mm megoldaná, mint anno Romániában … ne élvezzék azt, ami nem az övéké”. Az eset után Budai Gyula kormánypárti képviselő nem véletlenül vont párhuzamot a kormányfő megfenyegetése és a Majka művésznevű rapper fejbelövős színpadi performansza között. Aztán augusztus végén a Szegedi Ifjúsági Napok Majkát szajkózó fiataljai között Re-pohárral a kezében feltűnt MP, nagykorú magyar „álompolgár” is. Nem éppen a város megmaradásáért imádkozott, pedig Szegedet egyszer már elpusztította a Tisza…
„Csurran, cseppen
Az égből pénz kell, hogy essen,
Mert én mindent túlélek!
A gazdi jóbarátja a készpénznek”
Nos, kedves, tört dárdájú NER-lovag! A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési- és Védelmi Hivatalnak – amelyről kólás mámorában időnként ábrándozik – ön lehetne az első ügyfele, ha emberei körülnéznének a Diákhitel Központban, vagy éppen Mészáros Lőrinc asztalánál, ahol milliókat fialó bennfentes értesüléseket gyűjthetett.
„Túlzottan önjáró, provokatív és nem csapatjátékos” – állapították meg Varga Judit férjéről a FIDESZ döntési helyzetben lévő vezetői. Ezért nem adtak neki államtitkári beosztást egyetlen Orbán-kormányban sem, pedig folyamatosan kuncsorgott érte. Aztán, amikor kormánykörökben már senki sem volt kíváncsi Varga Judit volt férjére, fenyegetőzni kezdett. Majd kívülről támadott. Próbálkozott a Momentumnál, megragadta a Jobbik főpolgármester- jelöltjének a szekere rúdját, mígnem megpróbálta hátulról azt, ami elölről nem ment. A világhálón föltüzelt Orbán-gyűlölőkkel azért még intéztetett magának egy jól fizető brüsszeli állást, no, meg egy megrendíthetetlen mentelmi jogot.
Becsöngettek. Megkezdődött a rövidített tanév, amelynek húsvétközeli végén bizonyítványt oszt a magyar társadalom, amelynek számaiból mindenki kiolvashatja, hogyan is áll az a bizonyos matek.
Amikor ugyanis a választók arról döntenek, hogy ki léphet felsőbb osztályba, azaz kinek a kezébe adják a következő négy esztendőben az ország irányítását, nemcsak a jövőre vetített vágyaikat színesítik, hanem visszatekintenek múltjukra is.
– Csengetett, Mylord?
– Nem. Én nem.
– Akkor lehet, hogy csak kicsengettek…
NéMA
