A Platanus Egyesület igyekszik életben tartani a helyi maroknyi magyar identitástudatát.

A magyarság megmaradásáért küzdenek a Krassó-Szörény megyei szórványban: emléktáblák, könyvtár, szombati magyarórák és kisebb közösségi programok tartják egyben a közösséget. Kun László, a resicabányai Platanus Egyesület elnöke szerint azonban a jövő bizonytalan – ha nem lesz utánpótlás, tíz–húsz év múlva eltűnhet a magyar szó a vidékről.

A resicabányai Platanus Egyesület évtizedek óta azon dolgozik, hogy a Krassó-Szörény megyei magyar közösség kultúráját és hagyományait életben tartsa. Kun László elnök azonban nem titkolja: mindez egyre nehezebb feladat. A megye magyarsága folyamatosan fogy, az utóbbi népszámláláson mindössze körülbelül 1400-an vallották magukat magyarnak, és a közösség döntő része idős emberekből áll.

„Tíz–tizenöt év múlva már nem biztos, hogy lesz, aki továbbvigye mindazt, amit most csinálunk”

– hívta fel a figyelmet a Krónikának Kun László.

Az egyesület legfontosabb célja, hogy megőrizze a helyi magyar kultúrát és identitástudatot. Különösen sokat foglalkoznak Mihalik Kálmán alakjával, a Székely himnusz szerzőjével, aki Oravicabányán született. 2022-ben, halálának századik évfordulóján emléktáblát avattak Szegeden, majd szülővárosában is. Kun László szerint azonban a rendezvények iránt alig mutatkozott érdeklődés, és a kezdeményezéshez politikai támogatást is alig kaptak.

Bár az elmúlt években több ismert közszereplő, politikus is ellátogatott a térségbe – köztük Potápi Árpád János néhai nemzetpolitikai államtitkár és Szili Katalin miniszterelnöki megbízott –, és hangsúlyozták a szórványban élők támogatásának fontosságát, a helyiek mégis úgy érzik, hogy erdélyi magyar testvéreik figyelme sokszor elkerüli őket.

A nagyobb központokból, mint Székelyföld vagy Kolozsvár, alig érkezik visszhang a Krassó-Szörényben zajló kezdeményezésekre. Úgy érzik, mintha a szórvány ott, a Bánság peremén láthatatlanabb lenne, és kevesebb figyelmet kapna, mint az ország más részein élő magyar közösségek.

 

A helyiek ennek ellenére idén szeptember 5-én is összegyűltek, hogy megemlékezzenek Mihalik Kálmánról. Az egyesület tagjai koszorút helyeztek el a zeneszerző szülőházánál elhelyezett emléktáblán, és emlékérmeket is készítettek az alkalomra.

Bár a rendezvény nem vonzott nagy tömeget, a jelenlévők számára fontos volt, hogy jelezzék: a közösség még mindig ragaszkodik múltjához, és minden évben igyekszik megadni a tiszteletet annak, aki maradandót alkotott a magyar kultúrában.

A közösség mindennapjai ugyanakkor nem állnak meg az emlékezésnél. A Platanus Egyesület rendszeresen szervez kulturális programokat: könyvbemutatókat, író–olvasó találkozókat, megemlékezéseket.

Kis könyvtárat is létrehoztak Sándor Bácsi Könyvtára néven, amelyhez adományok révén gyűjtöttek köteteket, és székházukban minden szombaton magyarórát tartanak gyerekeknek és felnőtteknek. Bár a résztvevők száma nem nagy, sokan így próbálják megtanulni vagy gyakorolni anyanyelvüket.

„A legtöbben vegyes házasságban élnek, a gyerekek románul nőnek fel, de szeretnék, ha legalább egy kicsit kötődnének a magyar nyelvhez” – magyarázta a lapnak Kun László. A szervezet vezetője egyébként bánsági származású, és egykor ő sem beszélt tökéletes magyarul, de ma már szívügye a magyar nyelv ápolása és a Krassó-Szörény megyei magyarság megtartása.

 

Az utánpótlás azonban bizonytalan. A fiatalok többsége elköltözött a gyárbezárások után, akik pedig helyben maradtak, ritkán kapcsolódnak be a magyar közösségi életbe. Van ugyan magyar óvoda, amely a resicabányai református templomban működik, ahová általában 7–10 gyerek jár, két magyar óvónő foglalkozik a kicsikkel, és időnként sikerül középiskolásokat is bevonni (bár magyar iskola nincs), de hosszabb távon nehéz jövőt jósolni a magyar közösség számára.

Mindezek ellenére a Platanus Egyesület tagjai nem adják fel. A közeljövőben a Resicabányai Magyar Napokra, vagyis inkább napra készülnek.

A rendezvény programjába a Platanus Egyesület igyekezett minél tartalmasabb eseményeket beépíteni: meghívásukra érkezik Mátyus Melinda református lelkésznő, író, aki könyvbemutatóval és író–olvasó találkozóval színesíti a rendezvényt. A szervezők szeretnék, ha a templomban tarthatnák meg az eseményt, jelezve, hogy a hit és a kultúra összekapcsolódása a közösség megmaradásának egyik alapja.

A magyar nap célja, hogy egyetlen délutánra, ha rövid időre is, de közösségi élményt nyújtson azoknak, akik még mindig fontosnak tartják a nyelv, az irodalom és a hagyomány ápolását.

Címlapkép: Facebook/Székely zászló a világ körül