A korábbi cikkekben általában egy nagyobb kérdéskört vizsgáltam és próbáltam a mindennapi élethez hasznos tanácsokat nyújtani. A mostani cikknek egy célja van: cáfolni az inzulinrezisztencia-szindróma körül kialakult tévhitet, miszerint ezt, mint önálló betegséget okoljuk az elhízásért és számos más problémáért.

A valóság azonban az, hogy az orvoslás során eddig tudományosan soha, senki nem definiálta az inzulinrezisztenciát önálló betegségként.

Ez egy sajnálatos módon általánosan elterjedt, és részben mesterségesen gerjesztett téveszmerendszer.

Nem azt állítom, hogy az inzulinrezisztencia nem létezik. Véletlenül sem. Ez egy kóros mechanizmus, ami a 2-es típusú cukorbetegség kialakuláshoz vezet. Bizonyítottan. Tehát ha valakinek cukorbetegsége van, könnyen lehet, hogy ez a kóros folyamat áll vagy állt a háttérben. Ez egy kórélettani folyamat, amiről részletesen tanulnak orvostanhallgatóink. De nem egy betegség

Mikor beszélnek ilyen állapotról? Egy téves gyakorlati vizsgálat után. Ez az, amikor cukorterhelésre irányítanak valakit (ennek során meghatározott mennyiségű cukor fogyasztása előtt, valamint utána 60, illetve 120 perccel később megmérik vércukorszintjét) és egyidejűleg vizsgálják az inzulinszintet is. És hogy miért félrevezető ez a vizsgálat? Azért, mert a 60 és 120 perces inzulinszintnek nincsen nemzetközileg elfogadott normálértéke!

Erről mindenki meggyőződhet, ha kézbe veszi a kapott leletét. Minden laborvizsgálati eredmény sorában ugyanis ott van a számokkal érthetően körülhatárolt normáltartomány, amely jelzi, hogy mettől meddig tekintjük az adott értéket élettaninak, tehát nem kórosnak. És jé, a 60 és 120 perces inzulinszint mellett nincs ilyen érték… Vajon miért? Hát azért, mert nem is tudjuk azt, hogy mennyi ebben az esetben a normálérték… Ebből pedig így következtetést levonni sem lehet.

Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi és a magyar diabetológiai társaságok ajánlása szerint terheléses cukorvizsgálatot csak a terhességi cukorbetegség kizárása miatt érdemes csinálni.

A legnagyobb tudományos adatbázisban számos cikk foglalkozik az inzulinrezisztenciával, mint kórfolyamattal, de egyetlen olyan cikk sincsen, ami külön betegségként definiálná.

Létezik a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) rendszer is, ahol betűk és számok kombinációjával jelölnek kórképeket az egyszerűség, feldolgozhatóság kedvéért. Az inzulinrezisztenciának nincs ilyen kódja.

Sajnos, a mindennapi gyakorlatban ez úgy jelenik meg, hogy ezzel próbálnak magyarázni egyébként nem kellően körüljárt tüneteket, problémákat.

Túlsúly, lehangoltság, ilyen-olyan tünetek, fokozott szőrnövekedés meg bőrszárazság, és így tovább, fogjuk rá, hogy a betegnek inzulinrezisztenciája van. Ez a leegyszerűsítő orvosi hozzáállás tévedésekhez, felesleges gyógyszerhasználathoz, páciensekben betegségtudat kialakuláshoz és ezzel kapcsolatos szorongáshoz vezet.

Akinek valóban cukorbetegsége van, azt lehető legjobb tudásunk szerint kezeljük. Akinek azonban nincsen ilyen betegsége, azt kíméljük meg a felesleges eljárásoktól.

A hivatkozott tanulmányok a szerzőnél elérhetőek.

Fotó: Freepik.com