A rendszerváltozás előtt, 1988-89-ben a rablóprivatizációval az állami vagyon egy jelentős része került mélyen áron alul a pártállami elit vagy külföldi befektetők kezébe. Aztán, 1994-től az MSZP-SZDSZ kormány tovább folytatta az állami vagyon eltékozlását. A globális pénzvilág emberei megjelentek Magyarországon, hogy a privatizáció haszonélvezői legyenek. A közel negyven évig tartó szovjet megszállás után Magyarország védtelenül és kifosztva került a kilencvenes években kialakuló globális világgazdasági rendszerbe.

A stratégiai ágazatok külföldi kézre juttatása hosszú távon gazdasági kiszolgáltatottságot és tartós tőkekiáramlást eredményezett, a folyamat társadalmi következményei – a munkahelyek tömeges megszűnése, a regionális leszakadás és a vagyonkoncentráció – évtizedekre visszavetették Magyarország fejlődését.

Sorozatunkban a történtek egy-egy meghatározó mozzanatát és azok következményeit mutatjuk be. Szolgáljon mindez tanulságul a választások előtt, hogy soha többet ne kerülhessünk ilyen helyzetbe!

Boros Imre közgazdász szerint a bennfentesek, a vájtfülűek pontosan tudták, hogy a szocializmusnak vége lesz hamar, és arra készülni kell. A társadalom összegründolt vagyona – közvagyonnak mondták, de igazándiból egy szűk elit tartotta kézben – majd valamilyen módon nyilvánvalóan magánkézbe kerül, és ha lehet, akkor az első sorba kéne állni.

„Erre volt a rajt. Tehát, aki tudta, hogy mi következik, az rajtra készen volt. Gyakorlatilag a privatizációs törvény csak később foglalta keretbe a dolgot, akkor lett törvénybe beiktatva, amikor már ez a brigád, a lelépő brigád meglehetősen szépen részelt ebből.”

Boros Imrével a Civilek Podcast adásában beszéltünk hosszabban a rablóprivatizáció idején történtekről, melyet alább tekinthet meg: 

Az országvesztésről és rablóprivatizációról készített további tartalmainkért kattintson ide!