Százhuszonöt évvel ezelőtt e napon született Nyitraújlakon gróf Esterházy János, felvidéki mártírpolitikusunk. Életsorsa sokunk számára már ismert, küldetése és szemlélete példaértékű számunkra. Munkássága és hite erkölcsi iránytűként szolgál a magyar közösségeink számára.

Pár gondolat az Isten Szolgája, gróf Esterházy Jánosról az évforduló kapcsán.

Amint azt, megboldogul Karaffa János Magyar hitvallók a XX. században című munkájában írja: „vegyes lakosságú szülőhelyén hamarosan megtanulta a szlovák nyelvet, és elsajátította a nemzeti tolerancia képességét”. Ez meghatározóvá vált későbbi életére.

Budapesten folytatott közgazdasági tanulmányokat, majd a család birtokain gazdálkodott. Az impériumváltást követő időszakban kezdett mélyebben foglalkozni a közélettel, a politikával. Bekapcsolódott és tevékeny tagja lett a kisebbségi politikának. 1932-ben megválasztották az Országos Keresztényszocialista Párt elnökének.

Mint a már említett kötetben Karaffa János megfogalmazta:

„Kezdettől fogva kiállt a magyar kisebbség egyenjogúsága és autonómiája mellett, és felhívta a figyelmet a Csehszlovák Köztársaság kisebbségekkel szembeni asszimilációs törekvéseire.”

1936-tól az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnökeként tovább küzdött a jogtalanságok és a nacionalista elnyomás ellen.

Esterházy János az embert próbáló időkben is következetesen ragaszkodott a gyökereihez és a felvidéki nemzettársaihoz.

Még akkor is, amikor a csehszlovák állam intézkedései nyomán egzisztenciális helyzete nehézre fordult. Mint ismeretes, az 1938-as bécsi döntést követően Esterházy János kötelességének tartotta, hogy a szlovák állam fennhatósága alatt maradt közel hetvenezer magyart képviselje Pozsonyban. Megtehette volna, hogy Budapesten kényelmes életet él, ám hite és szemlélete ezt nem engedte meg.

A szlovák bábállam legdurvább időszakában is rendíthetetlenül, szinte csak egyedül küzdött Pozsonyban a nemzetiségi és emberi jogokért. Ő volt a pozsonyi parlament egyetlen olyan képviselője, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 1942-es törvényt.

A háború végnapjaiban megtehette volna, hogy nyugatra szökik, ám jelleme ezt a lehetőséget nem engedte meg. 1945 áprilisában veszi kezdetét kálváriája. Április 20-án a Gustáv Husák szlovák belügyi megbízottnál tett látogatása során lefogják, s átadják a szovjeteknek, akik Moszkvába hurcolják őt.

A korszakban oly jellemző kirakatper során szovjetellenes fasiszta tevékenység címén kényszermunkára ítélték, amelyet 1949-ig, Csehszlovákiába való visszatéréséig végzett.

A Szlovák Nemzeti Bíróság mindeközben távollétében 1947. szeptember 17-én Esterházyt kötél általi halálra ítélte. Az elnöki kegyelem életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta a halálos ítéletet. Ennek következtében több szlovákiai és csehországi börtönben is raboskodott. Életének utolsó állomása a mírovi börtön volt. Tizenkét éven át tartó kálváriája, szenvedése 1957. március 8-án bekövetkezett haláláig tartott.

„Esterházy János az önzetlen önfeláldozás nemes példáját nyújtotta az egész magyarság és minden jóakaratú keresztény ember számára”

– fogalmazott Karaffa János a már említett kötetben.

A mártírpolitikus földi maradványait 2017. szeptember 16-án helyezték el szülőföldjén, az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában, mely része az Esterházy János Zarándokközpontnak.

Az életének sorsfordító mozzanatai sem billentették ki erős és mély hitéből. A Vatikán 2018 novemberében engedélyezte boldoggá avatási eljárásának megindítását, amelyet a Krakkói Főegyházmegye folytat le.

„Gróf Esterházy János mélyen keresztény, öntudatos közép-európiai és elkötelezetten demokrata magyar politikus volt. Három olyan érték ez, amely a 20. századi európai politikai diktatúrák korában egyenként is halálos bűnnek számított. (…) Sorsa nemcsak egy tragikus jelképe a magyarok számára vesztes 20. századnak, hanem jelképe annak a közép-európai sorsnak is, amely Istenben és az emberi szabadságban, a nemzeti hűségben és a nemzetek közötti egymásrautaltságban keresett őszintén menedéket” – fogalmazott Kövér László házelnök az Esterházy János Emlékkönyv II. utószavában.

A felvidéki magyarságot ért jogfosztottság jelképe mellett a külhoni magyar jogvédelem példaképévé vált, aki öntudatos jellemét, hitét még a legnehezebb időkben sem adta fel. Minden körülmények között példát mutatott a nemzeti összetartozásra, a nemzettársai melletti kiállásra és a szülőföldön való megmaradásra.

Isten Szolgája, Esterházy Jánosról Felvidék-szere egyre több településen emlékeznek meg. Emléktáblákkal, mellszobrokkal, évenként rendezett megemlékezésekkel méltóképpen tisztelgünk a jeles felvidéki magyar mártírpolitikus előtt.

Forrás: Felvidék.ma

Címlapkép: ma7.sk