Kell-e attól tartanunk, hogy a sokat emlegetett „lengyel modellt” Magyar Péterék idehaza is alkalmazzák? Miért érdemes Varsóra vetni a választás előtt a szemünket?

Lengyel modell – március 20-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be Marcin Tulicki lengyel rendező és Michał Karnowski, lengyel újságíró, véleményvezér Utolsó figyelmeztetés című dokumentumfilmjét, amely a jelenlegi eurokrata lengyel miniszterelnökről, Donald Tuskról éppúgy lerántja a leplet, mint az itthon hatalomba törekvő Magyar Péterről.

Ugyanazok a brüsszeli megrendelők

A filmben megszólalt Marcin Romanowski, korábbi igazságügyi miniszterhelyettes is, aki 2024 vége óta politikai menedékjoggal tartózkodik hazánkban. A politikust hazájában 18 rendbeli bűncselekmény elkövetésével, ezen belül az állami vagyonban kárt okozó, szervezett bűnözői csoportban való részvétellel gyanúsították meg az Igazságosság Alap által az előző lengyel kormány idején kiírt pályázatok ügyében. Ellene nemrég ismét elfogatóparancsot adtak Lengyelországban, annak ellenére, hogy 2025 decemberében a varsói kerületi bíróság törölte azt.

Romanowski a Mandiner megkeresésére rámutatott arra többek között, hogy milyen hasonlóságok és különbségek figyelhetők meg a Tisza Párt elnökének, Magyar Péternek és a lengyel miniszterelnöknek, Donald Tusknak a retorikája és a módszerei között.

Az egykori miniszterhelyettes szerint úgy foglalható össze Donald Tusk választások előtti retorikája, hogy

„hazudtak reggel, délben és este”.

Majd azzal folytatta, hogy a lengyel kormányfő módszereinek és politikai narratívájának hasonlósága Magyar Péter működéséhez olyan mértékű, hogy kijelenthető, Magyarországon is ugyanaz zajlik. „Erre utal az is, hogy ugyanazok a brüsszeli megrendelők állnak Magyar mögött, mint Tusk esetében” – szögezte le.

Ezután a Magyar-Lengyel Szabadság Intézetének vezetője arra is kitért, hogy Tusk száz napra ígért száz vállalásból mindössze hét teljesült, miközben a médiában liberális politikusok gúnyolódnak a választókon, azt sugallva, hogy mindez csupán szemfényvesztés volt. Óriási költségvetési hiány alakult ki, az egészségügyi rendszer pedig csődközeli állapotba került.

„Emellett zajlik az állam lebontása, és retorziók sújtják a hétköznapi dolgozókat. Agresszió tapasztalható mindenkivel szemben, aki nem a baloldali-liberális elit módjára gondolkodik, miközben Tusk korrupt szövetségesei büntetlenséget élveznek” – sorolta.

Így néz ki a jogállamiság helyreállítása Lengyelországban

Az iránti érdeklődésre, hogy a Magyar Péter által gyakran emlegetett „Út a börtönbe-program” összevethető-e a Tusk-kabinet „harcoló demokráciájával”, a lengyel politikus azt felelte, ez az összehasonlítás teljes mértékben megállja a helyét. „Lengyelországban a »demokrácia helyreállítása«, a »jogállamiság védelme«, vagy éppen a »harcoló demokrácia« jelszavait a gyakorlatban nagyon gyorsan arra kezdték használni, hogy igazolják

• az intézmények erőszakos átvételét,
• a törvényes eljárások megkerülését,
• az újságírókkal szembeni fellépést,
• valamint az ügyészség politikai eszközként való felhasználását,
• végső soron pedig egy elnyomó rendszer kiépítését”

– hangzott el.

Marcin Romanowski szerint egyfajta lawfare-t, vagyis a jog politikai célok alá rendelését láthatjuk Lengyelországban: ha valakit le akarnak tartóztatni, a politikai utasításokat végrehajtó ügyészségi és bírósági szereplők utólag bűncselekménnyé minősítenek olyan döntéseket, amelyek egyébként törvényes keretek között, megfelelő felhatalmazással születtek.

„Ez a működés a jól ismert elvet követi: »csak mutass rá valakire, én majd találok hozzá paragrafust«””

„Ezt a nyilvánvaló paradoxont ma már minden józan megfigyelő világosan látja Donald Tusk kormányzásában: a demokrácia védelmének jelszavával kezdték el aláásni annak alapjait. Egy bíró – az ügyem kapcsán értékelve Tusk lépéseit – találóan »kripto-diktatúrának« nevezte a jelenlegi lengyel rendszert. Így néz ki tehát a gyakorlatban a »jogállamiság helyreállítása« egy liberális diktatúra értelmezésében” – tette hozzá.

Magyar Péternek is üzent 

Arra a kérdésre, hogy miként érintette, mikor Magyar Péter azt mondta, hogy hatalomra kerülése esetén rögtön kiadná őt és az ugyancsak politikai menedékjoggal Magyarországon tartózkodó volt lengyel igazságügyi minisztert, Zbiegniew Ziobrót, Romanowski azt válaszolta, hogy

„talán először először Magyar Péter hagyhatná abba, hogy mentelmi joga mögé bújva elkerülje a felelősségre vonást a neki tulajdonított garázda cselekményekért,”

és választ adhatna arra is, milyen »fehér port« nem használt abban a hotelszobában. Viselkedése a politikusi szerep paródiájává vált” – húzta alá.

Hozzűfűzte továbbá, hogy nem számít másra, mint további politikai megtorló lépésekre attól a brüsszeli körtől, amellyel szemben mindig is fellépett, és a jövőben is fel fog lépni.

„Ami azonban a legfontosabb: nem kívánok Magyarországnak olyan forgatókönyvet, amelyben egy brüsszeli báb kerül a miniszterelnöki székbe”

– jelentette ki.

A volt miniszterhelyettes szerint Magyar szavai árulkodók – talán akaratlanul is – felfedik valódi arcát és szándékait. „Európában a kiadatásról független és pártatlan bíróság dönt, a jogi előírások alapján és meghatározott eljárási garanciák keretei között – nem pedig egy politikus, aki egy gyűlésen vagy médiakampányban kiabálja ki a »döntését«”.

„Ha valaki azt mondja, hogy »azonnal kiadom«, az valójában azt jelenti, hogy a jogrendszert furkósbotként kívánja a saját céljaira felhasználni mindazokkal szemben, akik nem értenek vele egyet.”

Ugyanazt a mechanizmust látjuk, mint Lengyelországban: ez a törvénytelenség logikája” – magyarázta.

Lengyel modell – érdemes a szemünket Varsóra vetni 

Romanowski végül komoly figyelmeztetést küldött a magyar választóknak április 12-ére. Mint fogalmazott, ahogyan Lengyelországban itt sem pusztán politikai, hanem civilizációs választásról van szó. „Az emberek a szabadság mellett döntenek-e a politikai korrektségbe csomagolt zsarnoksággal szemben; hogy a nemzeti érdek és a biztonság mellett állnak-e ki az idegen érdekekkel és importált ideológiákkal szemben – legyen szó akár a »Herzlich Willkommen« politikájáról az illegális bevándorlás kapcsán, akár a »zöld dzsihád« jelenségéről”.

A lengyel politikus szerint a magyarok rövidesen arról döntenek, hogy

az állam megőrzi-e szuverenitását, vagy alárendelődik külső politikai és pénzügyi központoknak.

„A lengyel tapasztalat világosan mutatja: a liberális–globalista kampányt rendszerint egy jól megkreált báb viszi végig, a »mosoly«, a »megbékélés« és a »megújulás« jelszavaival – a győzelem után azonban nagyon gyorsan megkezdődik az elszámolás a külföldi patrónusok felé” – hívja fel a figyelmet.

Üzenete egyértelmű volt: a magyar választók ne a szlogeneket nézzék, hanem a mögöttük álló mechanizmust és saját nemzetük érdekét. „Ha valaki hirtelen »hazafivá« válik, elteszi a fiókba az uniós szimbólumokat, nemzeti egységről beszél, miközben fedezet nélküli ígéreteket tesz, és megtorlásokat, tisztogatásokat helyez kilátásba, az nem megbékélést hoz, hanem azt készíti elő, hogy más kezére játssza az államot”.

A lengyelek ezen már keresztülmentek – fájdalmas tanulási folyamat volt.

A magyarok számára mindez lehetőséget ad arra, hogy tanuljanak ebből a leckéből, és elkerüljék ezt a csapdát” – hangoztatta Marcin Romanowski.

Ez az alkotmányjogász véleménye Magyar Péter fenyegetőzéseiről

Magyar Péter megdöbbentő kijelentései és a Lengyelországban lassan két és fél éve tapasztalható jogtiprások kapcsán kérdésekkel fordult a Mandiner ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászhoz is.

Azon kérdésre, hogy egy Tisza-kormány egyszerű többséggel mennyire tudna hozzányúlni az Alaptörvényhez, azt felelte, hogy az Alaptörvény S) cikke egyértelműen meghatározza az alkotmánymódosítás rendjét. Az (1) bekezdés rögzíti, hogy az Alaptörvény elfogadására vagy módosítására irányuló javaslatot a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő. A döntő kérdés azonban nem a kezdeményezés, hanem az elfogadás feltétele.

Az S) cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az Alaptörvény elfogadásához vagy módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ez minősített többséget jelent, amelyet egyszerű parlamenti többséggel nem lehet pótolni.

Következésképpen

„egy olyan kormány, amely 50 százalék plusz 1 mandátummal rendelkezik, nem tudná módosítani az Alaptörvény szövegét”

– emelte ki Lomnici.

Az alkotmányjogász ismertette, hogy az eljárás további garanciákat is tartalmaz. Az elfogadott módosítást az Országgyűlés elnöke és a köztársasági elnök írja alá és ha az államfő úgy látja, hogy az alkotmányos eljárási szabályokat nem tartották be, az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Ez az S) cikk (3) bekezdéséből következik, amely kifejezett alkotmányossági kontrollt épít be az alkotmánymódosítás folyamatába.

Majd reagálva Fleck Zoltán jogpszichológus felvetésére, azt mondta, hogy ami a „felfüggesztés” gondolatát illeti,

az Alaptörvény nem ismeri az alkotmány részleges politikai felfüggesztésének intézményét,

és az 52. cikk (1) bekezdése még különleges jogrend esetén sem engedélyezi az Alaptörvény alkalmazásának felfüggeszthetőségét.

„Egy ilyen lépés az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésében rögzített hatalommegosztás elvével és a jogállamiság követelményével kerülne közvetlen ellentétbe. Az olyan felvetések, miszerint egy esetleges választási győzelem után az Alaptörvényt átmenetileg fel kell függeszteni, jogállami keretek között elképzelhetetlenek” – szögezte le a szakértő.

Majd kitért arra is, hogy más ellenzéki gondolkodók sem fogadták el ezt az elképzelést. Példaként Kis János filozófust, a SZDSZ első elnökét hozta, aki arra figyelmeztetett, hogy

„ha egy új Országgyűlés az eljárási szabályok megsértésével kezdené működését, az »sötét foltot ejtene« a születő demokrácia arcán”.

Ez is jelzi: az alkotmányos rend felfüggesztésének ötlete nemcsak jogilag kivitelezhetetlen, de politikailag is súlyosan hiteltelenítené az azt felvető oldalt 0 tette hozzá.

„A már említett 11/1992. (III. 5.) AB határozat rögzítette: a jogállamiság elengedhetetlen összetevője a jogbiztonság, amelynek fenntartása nélkül jogállamról beszélni nem lehet. Ez egyben azt is jelenti, hogy

a jogszabályi keretek félretolása a jogállamiság végét jelentené”

– magyarázta ifj. Lomnici Zoltán.

Végül azt is megtudhattuk, hogy kell-e attól tartanunk, hogy a sokat emlegetett „lengyel modellt” idehaza is tudják alkalmazni. A szakértő kijelentette, hogy a „lengyel modell” egyik központi eleme a bírói fegyelmi rendszer átalakítása volt, különösen a Legfelsőbb Bíróságon belül létrehozott fegyelmi tanács szerepe.

Az Európai Unió Bírósága a C-791/19. számú, Bizottság kontra Lengyelország ügyben kimondta, hogy Lengyelország nem biztosította a fegyelmi tanács függetlenségét és pártatlanságát, ezzel megsértve az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését – idézte fel.

Lomnici szerint a Tusk-féle autokrácia ráadásul nem csupán egy elméleti probléma, hanem a lengyel társadalom mindennapi tapasztalatává vált.

„A közvélemény egyre inkább érzékeli, hogy a kormány lépései nem a jogállamiság megerősítését, hanem annak fokozatos leépítését szolgálják.”

Az SW Research által 2025 januárjában publikált közvélemény-kutatása szerint a lengyelek 34,8 százaléka úgy látja, hogy a jogállamiság helyzete romlott Tusk kormányzása alatt, 28,2 százaléka szerint nem történt változás, és mindössze 24,4 százaléka érzékelt javulást.

Ezt erősíti meg a 2025. októberi, az IBRIS kutatóintézet által végzett felmérése is, amely szerint a megkérdezettek 65,4 százalékaa véli úgy, hogy a Tusk-kormány rosszabbul teljesít a vártnál, csupán 27,7 százalék szerint kormányoz elfogadhatóan, és mindössze 3,3 százalék minősítette jobbnak a működését az elvártnál.

Legvégül pedig azt is megtudhattuk ifj. Lomnici Zoltántól, hogy mit jelentene Magyarország esetében egy „harcoló demokrácia”. „A harcoló demokrácia jegyében végrehajtott, gyors intézményi átalakítás az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésében rögzített hatalommegosztás elvébe, valamint az EUSZ 2. cikk szerinti követelményekbe ütközne. Emellett az Alaptörvény 24. cikke szerinti alkotmányossági kontroll miatt az ilyen lépések nagy valószínűséggel azonnali alkotmánybírósági és uniós jogvitákhoz vezetnének”.

Mandiner

Címlapkép: Magyar Péter a háborúpárti Donald Tuskkal találkozott (Fotó: X/Magyar Péter)