Magyarország energiapolitikája nyomán a technológiai diverzifikáció nem elköteleződést, hanem stratégiai rugalmasságot teremtett az SMR-ek terén, ezért az új kabinet számára nincs szükség a döntések újratárgyalására. A kis méretű moduláris reaktorok előnye a rugalmasságban rejlik, a nukleáris biztonságot és a versenyképességet szolgáló technológiai palettán pedig a Roszatom már működő referenciái mutatják a megvalósítható irányt.
Az elmúlt időszakban ismét felerősödtek a kis moduláris reaktorokkal, azaz az SMR-technológiával kapcsolatos hazai viták. Az SMR-ek nemcsak egy új technológiai irányt jelentenek, hanem az energiapolitikai gondolkodás egyik fontos tesztjét is – mondta el lapunk megkeresésére a téma kapcsán Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő.
Magyarország eddigi stratégiája ebből a szempontból kifejezetten tudatos és kiegyensúlyozott. A Paksi Atomerőmű további üzemidő-hosszabbítása, a Paks II Atomerőmű mielőbbi, orosz VVER-1200 típusú egységekkel történő megépítése, valamint középtávon a kis moduláris reaktorok alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata együtt biztosíthatja az ország ellátásbiztonságát, a klímavédelmi célok teljesítését és a gazdaság versenyképességét. Ennek fontos mérföldköve volt, hogy az Országgyűlés 2025 decemberében megadta az SMR-ek hazai alkalmazásához szükséges előzetes elvi hozzájárulást. Ez a döntés azonban nem jelent konkrét beruházási kötelezettséget, sokkal inkább egy stratégiai lehetőség megnyitását: megteremti a feltételeit annak, hogy Magyarország időben felkészüljön egy jövőbeni technológia potenciális alkalmazására.
Hazánk tehát kaput nyitott az SMR-ek felé. Hárfás Zsolt hangsúlyozta, nincs mit újratárgyalni, hiszen nem született végleges beruházási döntés. Magyarország tudatosan egy nyitott, több technológiát vizsgáló megközelítést választott, amely lehetővé teszi a különböző fejlesztési irányok összehasonlítását. A diverzifikáció nem egy lezárt állapot, hanem egy stratégiai cél. Az esetleges átütemezés kérdése sokkal inkább a technológia érettségével függ össze.
Gyakran felmerül az a kérdés is, hogy az SMR-beruházások ütközhetnek-e uniós akadályokba. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az Európai Unió hozzáállása az atomenergiához jelentősen megváltozott. Az atomenergia ma már elismert, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiának számít, amely hozzájárulhat a klímacélok eléréséhez, az árstabilitáshoz és legfőképpen az ellátásbiztonság garantálásához.
Jelenleg a legtöbb nyugati SMR-fejlesztés nemhogy a széles körű kereskedelmi üzemig, de még a technológia ipari léptékű demonstrációig sem jutott. Ez nem kudarc, hanem a technológiai fejlődés természetes velejárója. A felelős energiapolitika ebben a helyzetben nem siet, hanem kivár: figyeli a nemzetközi tapasztalatokat, és csak akkor hoz beruházási döntést, amikor az adott technológia már bizonyított.
A gyártók és technológiák esetleges kizárásának kérdése szintén gyakran kerül elő a közbeszédben. Elméletileg természetesen létezhetnek politikai alapú döntések ezen a téren, azonban szakmai szempontból ez nem indokolt megközelítés. A nukleáris iparban a legfontosabb tényező a nukleáris biztonság, a megbízhatóság és a referenciák megléte. A leglényegesebb, hogy az SMR-ről mérnöki realitások alapján kell dönteni, illetve a szakmai egyeztetést nem előzheti meg a politikai döntés.
A Roszatom már rendelkezik referenciával. Az első orosz SMR az északi-oroszország Pevekben a város villamosenergia- és hőigényét kiszolgáló úszó atomerőművön üzemel. A fejlesztés nyomán van már sorozatban gyártott orosz kis moduláris reaktor, az újgenerációs orosz atomjégtörők számára készült RITM-200 típus, aminek továbbfejlesztett változata az első szárazföldi kis moduláris egységként valósul meg Jakutföldön és ilyen blokkok épülnek Üzbegisztánban is. A szakértő egy korábbi nyilatkozata szerint ez utóbbiak hazánk számára is működő referenciákat jelenthetnek.
Címlapkép: depositphotos.com