Hetvennégy éves korában pénteken elhunyt Sörös Sándor színművész – tudatta a család az MTI-vel. Mint írják, az Őze Lajos-díjas, Fényhang-életműdíjas színművész hosszan tartó betegség után hunyt el május 15-én.
Sörös Sándor 1951. október 27-én született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1974-ben végzett, Várkonyi Zoltán tanítványaként. Tanára azonnal leszerződtette a Vígszínházhoz, ahol 1991-ig játszott, ezt követően a Nemzeti Színház tagja lett. Később szabadúszóként ténykedett.
Pályafutása során több magyar ősbemutatóban – köztük a Kőműves Kelemen és a Légköbméter című darabban – kapott jelentős szerepet. A Rock Színház alapító tagjaként Tigellinus szerepét énekelte az első magyar rockopera, a Sztárcsinálók 1981-es ősbemutatójában.
Fellépett többek között a Karinthy Színház és a Budaörsi Játékszín előadásaiban is. Színházi munkái mellett számos filmes és televíziós szerepet vállalt, amelyek között olyan ismert alkotások is megtalálhatók, mint a 80 huszár, az István, a király és a Hamis a baba című film.
Sokat foglalkoztatott szinkronszínész volt. Többek között Mel Gibson, Willem Dafoe, Jeff Bridges, Kurt Russell és Tom Selleck magyar hangjaként is ismert.
Búcsúzik a Vígszínház
Megrendülve fogadtuk a hírt, hogy május 15-én hosszantartó betegség után, 74 évesen elhunyt Sörös Sándor, Őze Lajos díjas, Fényhang-életműdíjas színművész, aki 1974 és 1990 között 16 éven át volt a Vígszínház tagja – írta közösségi oldalán a Vígszínház.
A színház közleménye szerint ez alatt az idő alatt csaknem 40 szerepben lépett színpadra, köztük olyan emlékezetes előadásokban is, mint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Kőműves Kelemen, a 30 éves vagyok, a 22-es csapdája, a Sanda bohóc, Az öreg hölgy látogatása, az Álomkommandó vagy az Ahogy tesszük.
A Vígszínház által közzétett életrajza szerint Sörös Sándor 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Várkonyi Zoltán osztályában. Előtte két évig a Pinceszínházban szerepelt Szakácsi Sándorral, Szerencsi Évával — telt házak előtt nyolcvan előadás egy évadban. Már az első rostavizsgán biztos lehetett jövőjében, noha végig sem mondhatta verseit, az éneket is félbeszakították. Várkonyi Zoltán kávézni küldte: „Ne mondja meg senkinek, úgy néz ki, fölvettük”. Korábban írogatott, verseket is, hét évig hegedült, a hegedűkészítés is foglalkoztatta. Várkonyi Zoltán igazgatói szobájában két fénykép függött a falon a főiskolán — az egyik a Nyár című színdarab vizsgaelőadásáról készült, amelyben Sörös Sándor volt Félcseresznye. Csakúgy, mint a Pesti Színház Nyár előadásaiban. Várkonyi tehát hitt benne, mint ahogy Sörös hitt abban, hogy itt, a Vígszínházban frissen szerződtetett színészként rengeteget tanulhat. Tanult is: Páger Antaltól, Sulyok Máriától, Bulla Elmától, Ruttkai Évától, Tomanek Nándortól, Somogyvári Rudolftól, Darvas Ivántól, Tahi Tóth Lászlótól.
A Vígszínház színpadán szuggesztív jelenlétével, kiváló énekhangjával és zenei érzékenységével vált emlékezetessé. A társulat egyik legtöbbet játszó színésze volt: több mint egy évtizedig havonta harmincszor lépett színpadra. Sokat foglalkoztatta a televízió is. A szinkronrendezők finom érzékenységgel fölfedezték benne a különös tehetséget.
„Figuraváltós” színésznek tartotta magát: nem önmagára formálta a szerepeket, hanem beléjük bújt. Ez a különös átlényegülési képesség tette emlékezetessé alakításait a Vígszínház színpadán is — akár néhány jelenet erejéig, akár nagyobb feladatokban. Nem harsány színész volt, hanem érzékeny, pontos és mélyen emberi. Kollégái és rendezői kivételes alkalmazkodókészségét, zenei érzékét és finom humorát is nagyra tartották – írta róla a színház.
Pályáját végigkísérte a bizonyítás vágya és a játék öröme. Egy interjúban első nagy szerepéről azt mondta: „Ez a szerep focinyelven szólva: tiszta tizenegyes. Csak most be kell rúgni”. Ez a munkába vetett hit, ez a gyermeki izgalom és fegyelem végigkísérte egész pályáját.
,,Legyen olyan, hogy ünnep, legyen olyan, hogy együtt, legyen olyan, hogy szeretet, legyen olyan, hogy közösen” — énekelte az Ahogy tesszük zárójelenetében az előadás egyik legemlékezetesebb pillanataként.
Sörös Sándor színházi munkája mellett sokat foglalkoztatott szinkronszínész is volt. az ő hangján szólalt meg magyarul Tom Selleck a Magnum című sorozatban, de rendszeresen ő szinkronizálta Mel Gibson, Bruce Willis vagy éppen Jeff Bridges filmjeit is.
MTI, Magyar Nemzet, Facebook
Címlapkép: Facebook / Vígszínház