Huszonkét év, megannyi fájdalmas, örömteli vagy éppen könnyfakasztó pillanat, de a várakozás véget ért: az Arsenal a veretlen, 2003/2004-es bajnoki aranyérmet követően ismét élen végzett a világ legerősebb bajnokságában. Az elmúlt esztendőkben örök másodikként megbélyegzett Arsenal egy hat éven át épített projekt gyümölcseként vitte vissza Észak-Londonba a Premier League-serleget, Budapesten pedig arra is megvan az esélye, hogy a Bajnokok Ligája megnyerésével a klub történetének legeredményesebb idényét zárja.
„It’s not done”, azaz „Még nincs vége”. Ezek a szavak az Arsenal középpályásának, Declan Rice-nak a szájából hangzottak el néhány héttel korábban, miután az Ágyúsok 2-1-es vereséget szenvedtek a Manchester City vendégeként. A szinte az egész idényben listavezető gárda közel tízpontos előnyt hagyott kicsúszni a kezei közül, és mivel Pep Guardiola alakulata egy meccsel kevesebbet játszva három pontra megközelítette a riválisát – majd nem sokkal később beérte, és jobb gólkülönbségének köszönhetően meg is előzte –, reális veszélynek tűnt, hogy az Arsenal sorozatban negyedszer is a második helyen végezzen. Az észak-londoniak azonban az eddigiekkel ellentétben nem estek össze, és mivel a City kétszer is botlott, egy fordulóval a bajnokság vége előtt eldőlt, hogy az Arsenal 22 év után ismét aranyérmet ünnepelhet a Premier League-ben. Az idáig vezető út nem volt nehézségektől mentes, ám annak a bizonyos célvonalnak az átlépésével egy olyan gát szakadhat át a játékosokban, hogy a mostani diadal nem csupán a tudatosan felépített projekt beteljesülését, hanem egy új sikerkorszak kezdetét is jelentheti.
Új szelek Észak-Londonban
Mikel Arteta hivatalosan 2019. december 20-án vette át az Arsenal irányítását. Az akkor már középmezőnyben sínylődő csapat rengeteg kudarcot megélt a 2004-es veretlen bajnoki cím óta: 2006-ban elveszítette története első BL-döntőjét, 2008-ban fájdalmas módon csúszott le az aranyéremről, három évvel később a Birmingham sokkolta az együttest a Ligakupa-döntőben, s bár Arsene Wenger utolsó éveiben három FA-kupát nyert a gárda, a francia hattyúdala és Unai Emery ténykedése a középszerűségbe való süppedéssel fenyegetett.
Hogy megértsük, milyen nehéz helyzetben vette át Arteta az Arsenalt, mindössze öt napot kell visszamennünk a kinevezéséhez képest az időben. A baszk tréner akkor még Pep Guardiola segítője volt a Manchester Citynél, és a vendégkispadon ülve nézte, ahogy a City már a félidőben háromgólos előnyben volt, s végül sima győzelemmel távozott az Emiratesből, amely több ezer üres székkel és kísérteties csönddel jelezte, valami nagyon félrement Észak-Londonban.
Az Arsenalt 2011 és 2016 között erősítő, csapatkapitányként kétszeres FA-kupa-győztes Artetát sokkolta, milyen mélyre süllyedt a klub, de már az első nyilatkozatában hangsúlyozta, az utolsó csepp véréig harcolni fog azért, hogy az Arsenal visszakerüljön az őt megillető helyére. A vezetőedzőként kezdő, majd menedzsernek előléptetett szakember meglehetősen szokatlan módszerekkel próbálta motiválni és fejleszteni játékosait, egy alkalommal TikTok-videómontázst vetített ki edzés közben, míg máskor például hangfalakkal körülvéve vezényelt edzést, hogy felkészítse csapatát az Anfield atmoszférájára. Ezek közül több is megjelent az Amazon Prime All or Nothing: Arsenal című minisorozatában, amely tökéletesen bemutatta, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie Artetának, aki azonban egy pillanatra sem bizonytalanodott el, még a legnehezebb időszakokban sem.
Aprólékossága a klub minden szegletére kiterjedt, ennek köszönhető, hogy kérésére eltávolították az Emirates játékoskijárójának burkolatát, hogy mindkét csapat hallja a közönség zaját a kezdőrúgás előtt – ezzel inspirálva saját játékosait és megzavarva az ellenfelet. De neki köszönhető az is, hogy a North London Forever című dal immár hivatalosan is az Arsenal himnuszának számít, vagy az, hogy motivációs üzenetek borítják a londoni Colney edzőközpont falait.
Egy tudatos projekt eredménye
Könnyű dolga persze így sem volt, s bár az első (fél)idényét FA-kupa-győzelemmel zárta, a koronavírus révén is nehezített körülmények között igencsak lassan indult be a fejlődés.
Évekkel azelőtt, hogy az Arsenal újra bajnok lett volna, a klub vezetői azonosítottak egy ritka lehetőséget a Premier League versenykörforgásában.
A rivális csapatok kereteinek, szerződéseinek, életkori profiljainak és edzői ciklusainak részletes elemzése után egy úgynevezett győzelmi ablakot vetítettek előre 2023 és 2027 közé – egy időszakot, amikor a Manchester City és a Liverpool, amelyek az előző nyolc bajnoki címet egymás között osztották szét, végre lazíthatnak a liga feletti szorításukon.
Az Arsenal ezt követően minden döntését erre építette.
2020 telén, amikor Mikel Arteta komoly nyomás alatt állt és a csapat a középmezőnyben sodródott, az Arsenal menedzsere az Egyesült Államokba, Denverbe repült Tim Lewis akkori ügyvezető igazgatóval együtt, hogy találkozzanak a klub tulajdonosával, Stan Kroenkével. Arteta és Lewis egy hosszú távú stratégiát mutattak be, amelynek célja az Arsenal újjáépítése volt modern szuperklubként és elit futballcsapatként.
Edu 2019-es érkezése – a klub történetének első sportigazgatójaként – radikális átalakítást indított el az Arsenal futballműködésében. A megfigyelőhálózat nagy részét leépítették, helyette létrehoztak egy új Football Intelligence egységet. Ennek az innovatív csapatnak az volt a feladata, hogy részletes képet alkosson az angol futball jövőjéről – és az Arsenal helyéről benne. Ez a részleg évekre előre modellezte a riválisok várható hanyatlását: az Arsenal számolt például Jürgen Klopp Liverpoolból való távozásával, valamint olyan játékosok öregedési görbéjével, mint Mohamed Szalah, Virgil van Dijk vagy Kevin De Bruyne. Az előrejelzés nem volt tökéletes, de keretet adott a klubvezetésnek. A játékosigazolásokat ezekhez az előrejelzésekhez igazították, így az Arsenal olyan keretet épített, amelynek csúcsteljesítménye egybeeshetett riválisaik visszaesésével.
Természetesen szükség volt módosításokra. Voltak majdnem sikerek is. A három egymást követő második hely 2023 és 2025 között azt jelezte, hogy közel járnak, de még kellett valami plusz. Ahogy a „győzelmi ablak” szűkülni kezdett, Andrea Berta sportigazgatói kinevezése tavaly márciusban agresszívebb végső átigazolási hajrát hozott: a kezdőcsapat már akkor is elég erősnek tűnt, ám a keretbőség közel sem volt olyan minőségi, mint például az éveken át egyeduralkodó Manchester Citynél. Hogy ezen javítsanak, érkezett többek között Cristhian Mosquera, Piero Hincapié, Martín Zubimendi, Noni Madueke, Eberechi Eze, illetve előre a már régóta várt csatárigazolásnak Gyökeres Viktor. Az Arsenalnak így már az összes posztra volt két hasonló képességű játékosa, és mint az idényben ez később kiderült, a sérülések miatt szükség is volt rá.
Az Arsenal keretépítése nem volt takarékos: a nyolc nyári igazolás körülbelül 250 millió fontba került, és a klub ezzel az UEFA pénzügyi szabályainak határáig ment, a tulajdonosok viszont felszabadították a szükséges költségvetést. Ez tudatos kockázatvállalás volt: az Arsenal mindent egy lapra tett fel – és nyert.
A Premier League-ből és a Bajnokok Ligája-döntőbe jutásból származó bevételek enyhítették a pénzügyi aggályokat, szakmai szempontból pedig megerősítették, hogy szükség volt az ilyen méretű kiadásokra.
Beérett az Arsenal bizalma
Arteta jelenleg a harmadik legrégebb óta hivatalban lévő menedzser vagy vezetőedző az angol profi futball első négy osztályában, Simon Weaver (Harrogate Town) és egykori mentora, Pep Guardiola mögött – aki valószínűleg idén nyáron, tíz év után távozik a Manchester Citytől. Az Arsenal még ebben az idényben jelezte, hogy új szerződésről akar tárgyalni Artetával a bajnokság vége előtt. A bizalom mértéke érthető: a baszk kivételes edző, olyan részletességre való odafigyeléssel, amilyet a klubnál korábban ritkán láttak. Az Arsenalnál mindig is volt hagyományuk az innovatív menedzsereknek – gondoljunk csak Herbert Chapmanre vagy Arsene Wengerre –, és Arteta is ebbe a sorba illik.
Amikor 2019 decemberében kinevezték, egy bizalmasát kérte meg arra, hogy három hónapon át kérdezze meg a klub alkalmazottait: milyen az Arsenalnál dolgozni? A válaszoknál a mérgező szó jelent meg a leggyakrabban. Azóta Arteta azért harcolt, hogy megváltoztassa ezt a kultúrát, három alapértékre építve: tisztelet, elkötelezettség és szenvedély. A Mesut Özillel és Pierre-Emerick Aubameyanggal való nyilvános konfliktusai fájdalmasak voltak, de ezek alapozták meg az Arteta-projekt kultúráját. A legfontosabb pedig az volt, hogy a klubvezetés végig kiállt mellette, és ez adta meg neki azt a tekintélyt, amelyre szüksége volt az újjáépítéshez. Az elmúlt hat évben senkit nem ért több kritika az Arsenalnál – és senki sem érdemel több dicséretet nála ezért a sikerért.
Valami újnak a kezdete?
Hiába a bajnoki cím megszerzése, Arteta és Berta már további beruházásokat sürget az első csapatba. Úgy érzik, most kell kihasználniuk, hogy Anglia több topklubja is átmeneti időszakban van, ráadásul az a „győzelmi ablak”, amelyet az Arsenal elemzői még 2020-ban megjósoltak, továbbra is nyitva áll.
„Bárhová is vezessen minket ez a május, a szezon végén nem fogunk megállni – olvasható Stan és Josh Kroenke nyilatkozata a Burnley elleni utolsó hazai meccs programfüzetében. – Mindig előre tekintünk, tanulunk az út során, és könyörtelenül hajszoljuk a fejlődést. Továbbra is arra koncentrálunk, hogy emeljük a színvonalat, a lehető legjobb környezetet teremtsük játékosainknak és munkatársainknak, valamint tovább erősítsük a klub és a közösség közötti egységet.”
A felnőttcsapat kedden a londoni Colney edzőközpontban gyűlt össze, hogy együtt nézze a Bournemouth és a Manchester City döntetlenjét, amely azt jelentette, hogy az észak-londoni klub megszerezte a régóta várt 14. bajnoki címét.
Címlapkép: Facebook / Arsenal