Látott-e már átoperált nemű óvodást? – kérdezett vissza a Tisza-Párt oktatási és gyermekügyi minisztere a meghallgatása során. Az őt faggatók leesett állal zavartan meredtek maguk elé, egyenesen a köldökükre, mint Virág elvtárs, mert ilyet bizony még tényleg nem láttak.

Nem is láthattak, mert az átműtés később történik, kamasz vagy felnőttkorban, az óvodásoknál még csak az érzékenyítés folyik. Átbogarászva jónéhány német óvodai tantervet és pedagógia útmutatást, a következőkre jutottam. Az átnevelés észrevétlenül, a genderérzékenyítő pedagógiai programmal indul. A hagyományos társadalmi nemi szerepek szerint a lányok régen babáztak, a fiúk pedig autókkal foglalkoztak. Az oktatáskutatók szerint ez az utóbbi húsz évben a társadalmi modellek hatására megváltozott. Az új megközelítés a szabad, független nevelés, amely áttöri a nemi szerepek határait, modern szemléletet visz a gyermekek fejlődésébe és kialakítja a nemek közötti egyenlőséget, a társadalmi egyenjogúságot. Ezzel még egyet is érthetnénk.

A következő lépcsőfok az óvodai szexuális nevelési program, amely szabadságot akar adni a gyermekeknek, hogy függetlenedjenek a biológiai nemük diktálta szerepektől, felfedezzék testüket, megtalálják saját identitásukat. Például a doktorjátékok segíthetnek ebben. „Minden gyermek maga dönti el, hogy szeretne-e fizikai és szexuális játékokat játszani, és ha igen, kivel” – írta egy hannoveri óvoda a szülőknek, és„testfelfedező szobát” nyitott „szexuális játékok” céljára. Nem ez az egyetlen ilyen modern gyermeknevelő intézmény Németországban, hetente lehet olvasni hasonlókról.

A harmadik lépcsőfokkal, azaz óvodai pedagógiai programmal érjük el a végső célt, az LGBTIQ*-nevelést. Ez olyan genderérzékeny pedagógiai megközelítés, amely támogatja a sokszínűséget, megkérdőjelezi a hagyományos nemi szerepeket, erősíti a gyermek kíváncsiságát a másságra, például azzal, hogy a szivárványos családmodellt tematizálja. A tájékozatlan vagy tapasztalatlan óvónőknek cselekvési tervet is készítettek. A másság iránti érzékenyítés a legfontosabb teendő, ezért kerülniük kell a hagyományosheteroszexuális életre nevelést. Olyan mesekönyveket, képeskönyveket kapnak az óvódák, amelyek népszerűsítik a szivárványcsaládokat. Meseországot, mindenkinek!

Mindezt színesítik a sokszínűségre és elfogadásra tanítóóvodai drag queen-mesedélutánokkal. Kisminkelt férfiak tarkajelmezekbe bújva, interaktív játékokkal színesített történeteket mesélnek a gyerekeknek. A gyermek bámul, csodálkozik, beleéli magát a mesevilágba, olyanná akar válni, mint annak hősei. Észre sem veszi, és a szülő is csak jóval később, hogy identitásában valami megváltozott. A kiskamasz érzelmileg labilissá válik, ingerlékeny lesz, titkolózik, szorong, nem érzi jól magát a saját biológiai nemében. Ha eléggé megérintette őt az érzékenyítés, dacosan követeli a másik nemre jellemző ruhát, és másképp nevezteti magát. Transzérzelmű lesz. Rengeteg ilyen történetet lehet olvasni a neten.

Az iskolákban „tolerancia-napokat” tartanak, transz-queeraktivisták érzékenyítik a labilis kamaszokat. A német oktatáspolitikai lehetővé teszi, hogy önkéntesek szexuális nevelési műhelyeket tartsanak az iskolákban.

Több tartományra kiterjedő hálózat épült ki az ún. Schlau (jel: ravasz, dörzsölt) műhelyekből, akik nyitott beszélgetések során transzfiataloknak adnak tanácsot. Minden fiatalt szívesen fogadnak, mindegy, hogy „cisz, transz, inter, queer, meleg, leszbikus, biszexuális vagy heteroszexuális”. Szakkönyvek, önkéntesek és szakemberek segítik őket, hogy megtalálják a nekik leginkább megfelelő nemi identitást.

Régen ezt az állapotot életkorral járó, pubertáskori zavarnakgondolták, és várták, hogy elmúljon. Ma viszont mindenben támogatni kell a gyermeket, hogy megvalósíthassa önmagát. Ezért a gyermeket elviszik a „nemi identitás ambulanciára”, hogy szakember segítségét kérjék. A szakemberpubertásblokkolót javasol a nemi éréssel járó problémákmegoldására. Ha a blokkoló elérte a kívánt hatást, jöhet a hormonkezelés, tesztoszteron vagy túladagolt ösztrogén, ami a kívánt nemre jellemző másodlagos nemi jelleget kialakítja. A bakfisnak az állán szőr kezd nőni, hangja mélyül. A nemváltó műtétről végül a gyerek – a szülő vagy a gyámhatóság beleegyezésével – maga dönthet. Mi ez, ha nem emberkísérlet?

Igaza volt Lannert Judit miniszter asszonynak, óvodáskorban nem történik nemváltó műtét. Annak később jön el az ideje. Addigra a szülő végigjár minden lehetséges utat a gyermeke megmentése érdekében, de a gyámhatóság erősebb, a gyermek jogainak védelmében kijárja, hogy az akarata is teljesüljön. Később ugyanígy segítenek a tovább szorongó, a nemváltást megbánt fiataloknak, akik rájöttek, hogy az átoperálás nem tette őket boldoggá. Többmilliós kártérítésre perlik a pszichiátert, aki tanácsolta, a sebészt, aki végrehajtotta, és olykor a szülőt is, amiért megengedte. A nemváltók nemi diszfóriáján ez nem segít.

Ne akadjunk fenn a szakemberi segítségnyújtáson. Európai állampolgári kezdeményezésként tavaly őszre 1 128 000 aláírás gyűlt össze annak érdekében, hogy a transzneműek számára nyújtott „konverziós terápia” büntethető legyen. Segítek a megértésben: tilos bárkit lebeszélni nemváltási szándékáról. Ugyanolyan bűncselekménynek számít a megmentési szándék, mint mondjuk a terrorizmus. Ebben a kezdeményezésben gyorsan járt el az EU, nem úgy, mint a 2020-ban benyújtott Minority safe Packkel, amit többször elutasították, legutóbb tavaly nyáron.

A konverziós terápia elleni küzdelem fél év alatt meghallgatásra talált Brüsszelben, kimondták a lebeszélés tilalmát, a lebeszélő orvosok, pszichológusok büntethetőségét, sőt talán ezen felbuzdulva készítette el az EU a 2026-30-ig tartó LGBTIQ+ egyenjogúsági stratégiát. Mint minden ideológiai kérdésben, itt is megtalálták a megfelelő retorikát: az egyenjogúsági stratégia harc a gyűlölet és az erőszak ellen, hogy az európai hétköznapok diszkrimináció nélkül teljenek. Pénzt is különítettek el rá, öt európai fedőszerv összesen 3,6 milliárd eurót, azaz kap a stratégia végrehajtására.

Nem véletlen, hogy a magyar törvényhozás elébe akart menni ennek a nyomulásnak, és 2021-ben rapid módon, hevenyészve kiegészítette a korábbi gyermekvédelmi törvényt. Oktatási-nevelési intézményekben szexuális felvilágosító vagy bárminek titulált genderpropagandát ne lehessen folytatni, ilyen tartalmakat kiskorúak számára ne lehessen mutogatni, a pedofilokat pedig listázni kell, hogy ne juthassanak iskolák közelébe se. Azóta szálka a „homofóbnak” titulált törvény a genderlobby szemében, és most, öt év múlva sikerült elérni, hogy az Európai Bíróság megsemmisítette a magyar parlament által hozott törvényt. A végrehajtás már az új kormányra vár, ez lesz az első bizonyítási próba.

Mindenesetre az oktatási tárca már készül a magyarázattal, terel, homályoskodik. „A szexuális nevelés nagyon fontos, és nem csak a szülők feladata. Pontosan azért, mertegyenlőtlenséghez vezetne. Az iskolai szexuális nevelés nem az LMBTQ propagandát jelenti”- mondta a miniszter aszony. Á, dehogy. Az itthon is nagyon várt projekttanítás keretében például a szászországi Görlitzben kilencedikeseknél egy baloldali szervezet tartott nemrég projektfoglalkozást. „Bizalmatlanság, bátorság és vakmerőség” volt a színházpedagógiai projekt címe. Férfi pornográf képekkel érzékenyítették a gyerekeket, majd szerepjáték formájában bekötött szemű szexuális játékra ösztönözték őket. Elit iskoláról van szó, ahol emelt szintű tantervekkel és módszerekkel tanítanak.

Maradjunk annyiban, hogy az a jó, ha a gyermekek szexuális neveléséről kizárólag a szülő rendelkezhet. Aki mást mond, az rövid időn belül teret enged az LMBTQ propagandának. Láttunk már ilyet nyugati országokban, itthon nem akarunk.

---

Borítókép: Pixabay