Az elmúlt hét legfőbb külpolitikai eseményeit számba véve az egyik, ha nem a legfontosabb esemény a szász-anhalti tartományi választás volt, amelyen rekordmagas részvétel mellett tarolt a jobboldali radikális AfD, miközben a kormányzó CDU történelmi vereséget szenvedett. Az eddigi politikai karantén csődöt mondott, a kialakult parlamenti patthelyzet pedig vagy a korábbi ideológiai tabuk feladására kényszeríti a pártokat, vagy megnyithatja az utat az újfajta német jobboldal hatalomátvétele előtt.

A 2026. szeptember 6-án megtartott szász-anhalti tartományi választáson a mintegy 1,69 millió szavazásra jogosult állampolgárból 1,31 millióan járultak az urnákhoz. Ez történelmi részvételi arány: 77,8 százaléknyian adták le a voksukat, ami radikális ugrást jelent a 2021-es 60,3 százalékhoz képest, és az újraegyesítés óta a legmagasabb érték a tartományban.

Az AfD diadala és a meggyengült jobbközép

A választás egyértelmű győztese a Szász-Anhalt Alkotmányvédelmi Hivatala által „megerősítetten jobboldali szélsőségesnek” minősített AfD (Alternatíva Németországért) lett, amely Ulrich Siegmund vezetésével a szavazatok 43,8 százalékát szerezte meg. Ez a 2021-es eredményükhöz képest 23 százalékpontos erősödést jelent, amivel a párt közel megduplázta képviselői helyeinek számát. Az AfD a 83 tagú parlamentben 39 helyet szerzett meg, így mindössze hárommal maradt el az abszolút többséghez szükséges 42 mandátumtól. Választási kampányuk gerincét a bevándorlás radikális korlátozása, a „deportálási és remigrációs offenzíva”, az energiapolitika teljes megváltoztatása (az atomenergia visszaállítása és a szénkivezetés leállítása), valamint az Oroszország elleni szankciók eltörlése adta.

Ezzel szemben az eddigi legnagyobb frakcióval rendelkező, Sven Schulze korábbi EP-képviselő és jelenlegi tartományi miniszterelnök által vezetett CDU (Kereszténydemokrata Unió) történelmi vereséget szenvedett. A párt a korábbi 37,1 százalékról 17,2 százalékra esett vissza – ez a valaha elért legrosszabb eredményük a tartományban –, ami mindössze 15 helyet biztosít a számukra. A CDU programja ugyan a biztonságra, a rendőrség megerősítésére, a migráció szigorítására, a bürokrácia csökkentésére és az iskolarendszer átalakítására összpontosított, a választók többségét mégsem tudta megszólítani.

Az új törvényhozás középerői és az FDP kiesése

A parlament középmezőnyét három, azonos mandátumszámmal rendelkező párt alkotja majd, amelyek egyenként 8-8 helyet foglalhatnak el az új törvényhozásban. Közülük az SPD (Szociáldemokrata Párt) a harmadik legerősebb pártként zárt 9,3 százalékkal, ami kismértékű növekedés a 2021-es 8,4 százalékhoz képest. Kampányuk középpontjában a tartomány ipari megerősítése és a kollektív szerződéseken alapuló, tisztességes bérek kérdése állt.

A Zöldek 8,9 százalékot értek el Susan Sziborra-Seidlitz vezetésével. Ez 3 százalékpontos javulás, amely történelmi rekordot jelent a párt számára a tartományban. Kampányüzeneteiket a klímavédelem, a szél- és napenergia bővítése, valamint a diszkriminációmentesség vezérelte.

A Baloldali Párt (Die Linke) ugyanakkor súlyos visszaesést könyvelhetett el: a korábbi 11,0 százalék után most csupán 8,6 százalékot szereztek Eva von Angern vezetésével, így a szavazók körében nem igazán bizonyult hatásosnak az infrastruktúrák, az egészségügy és a szociális lakhatás területén ígért komoly tartományi beruházások programja.

Új szereplőként sikeresen vette az ötszázalékos bejutási küszöböt a nemrég alakult populista-baloldali BSW (Sahra Wagenknecht Szövetség), amely a szavazatok 5,3 százalékával 5 mandátumhoz jutott Claudia Wittig és Thomas Schulze vezetésével. A Linkéből kivált politikusok által alapított párt programja az erősebb állami szerepvállalást, az alacsonyabb energiaárakat és az Oroszországgal való tárgyalásokat szorgalmazza, miközben élesen ellenzi a katonai kiadások növelését.

A választások legnagyobb vesztese a Szász-Anhalt infrastrukturális és digitális ügyekért felelős minisztere, Lydia Hüskens vezette FDP (Szabad Demokrata Párt) lett: ők a gazdasági digitalizációt és bürokráciacsökkentést célzó programjuk ellenére a 2021-es 6,4 százalékról 2,6 százalékra zuhantak, így kiestek a tartományi parlamentből.

A „tűzfal” egyértelmű kudarca

A „Brandmauer” (tűzfal) stratégiája láthatóan képtelen visszaszorítani az AfD-t; a teljes elszigetelés kifejezetten kontraproduktívnak bizonyult. A politikai karantén ugyanis tökéletes alapot adott a pártnak ahhoz, hogy az egyetlen valóban rendszerkritikus alternatívaként tudja pozícionálni magát. A szász-anhalti eredmények világosan azt mutatják, hogy a szavazók mára immunissá váltak a skatulyázásra, így a „szélsőjobboldali” címke elveszítette korábbi elrettentő erejét.

A tűzfal merev fenntartása ráadásul az elitek figyelmét is inkább elterelni látszott a kormányzati és strukturális problémákról, és nem az érdemi szakpolitikai válaszok kidolgozására késztette a politikai centrum pártjait. A stratégia demokratikus szempontból is nehezen védhető, hiszen egy több százezer állampolgár által, legitim módon támogatott parlamenti erőt próbál meg teljesen kizárni a döntéshozatalból. Végső soron a karantén nem adott választ a polgárokat leginkább aggasztó, húsbavágó kérdésekre – például a migrációra, az energiaválságra vagy a gazdasági stagnálásra –, márpedig ezek jelentik az AfD népszerűségének valódi motorját.

Kormányalakítási patthelyzet: mi várható?

A CDU, az SPD és az immár kiesett FDP eddigi koalíciója elvesztette többségét, így Sven Schulze miniszterelnök ügyvezetőként marad hivatalban a következő kabinet megalakulásáig.

A tartomány történetének eddigi legsúlyosabb politikai patthelyzete alakult ki, a hagyományos pártok matematikai és elvi korlátai miatt ugyanis a stabil kormányzás szinte lehetetlenné vált.

A CDU, az SPD és a Zöldek esetleges koalíciója csak a Linke vagy a BSW külső támogatásával érhetne el többséget. A CDU azonban kategorikusan elutasít minden együttműködést a Linkével, miközben a másik baloldali populista erő, a BSW eleve kizárta, hogy megszavazza a CDU miniszterelnök-jelöltjét.

Ez a bénultság közvetlenül az AfD-nek kedvez. Bár a CDU, az SPD, a Linke és a Zöldek mereven elzárkóznak a választás győztesével való koalíciótól, a tartományi alkotmány alapján a miniszterelnök-választás harmadik fordulójában már az egyszerű többség is elegendő lesz a sikerhez. Ha az AfD nem kap abszolút elutasítást minden fronton – vagy ha a BSW betartja arra vonatkozó ígéretét, miszerint bizonyos szakpolitikai területeken, például az energiapolitikában projektalapú együttműködésre lép az AfD-vel –, úgy már megnyílhat az út Ulrich Siegmund előtt a miniszterelnöki székig.

Mindent egybevetve: Szász-Anhaltban a korábbi politikai status quo látványosan összeomlott. A fősodorbeli pártok elzárkózási politikája öncsapdává vált: vagy kénytelenek lesznek feladni korábbi ideológiai tabuikat, vagy az elhúzódó kormányválság végül egy instabil, kívülről támogatott kisebbségi kormányzáshoz, végső soron pedig az AfD közvetett vagy közvetlen hatalomátvételéhez fog vezetni.

Címlapkép: Alice Weidel és Ulrich Siegmund – Fotó: Facebook / Ulrich Siegmund