Volner János szerint amit Jakab Péter művelt, valami szürreális elegye volt a szánalmasnak és a hátborzongatónak.
„Ahogyan korábban írtunk már erről, Jakab Péter csúfosan leszerepelt az előválasztáson. Talán mostanra már kezd világossá válni, hogy ezzel pártjával együtt légüres térbe került. Ha a hosszútávú folyamatot nézzük, Jakab vezetésével a Jobbik a modern magyar politikatörténetben példa nélküli árulást követett el a nemzeti oldallal szemben. A vezetése alatt álló Jobbik szisztematikusan mindenbe beletörölte a lábát, ami egy nemzeti gondolkodású politikai közösség számára szent, és amiért a »hőskorszakban« érdemes volt a nemzeti tartású Jobbik mellett harcolni. A Jobbik már évek óta kiírta magát a nemzeti oldalról, a büntetés azonban késlekedett.
Sőt, a pofátlanságban odáig merészkedtek Jakabék, hogy még ők fenyegettek és »árulóztak« mindenkit, aki régi jobbikosként nem kért a virtigli bolsevik politikájukból. A Jakab-féle Jobbik hosszú hónapokra a lélektani vörös terror fórumává változtatta a facebookot. Stábjával együtt dölyfösen azt hitte, hogy elég lesz Szamuely Tibort vagy Marosán Györgyöt megszégyenítő módon acsarkodni, a »népre« hivatkozva fenyegetőzni, ócska performance-okkal a bányászbéka hátsója alá lenyomni az amúgy sem a Lordok Házában zajló magyar közéletet.
Az, amit Jakab Péter művelt, valami nagyon szürreális elegye volt a szánalmasnak és a hátborzongatónak. A legutolsó időkben inkább az utóbbi felé tolódott el a hangsúly. Ebben a viselkedésben nagyon jelen volt valami, amire az idősebbek még személyesen is emlékezhetnek, és amiről azt hittük, 1989-90-ben végleg megszabadultunk tőle. Ezt az újbolsevik stílust ilyen nyíltsággal még a kommunista utódpártok, az MSZP vagy a DK sem merte/akarta felvállalni.”
