A háború sem tudja megakadályozni a több mint húsz éve működő kárpátaljai Szent Márton Karitász jótékonysági szervezetet szociális munkájának végzésében. Már a fegyveres konfliktus kitörése előtt is csaknem kétezer embernek nyújtott támogatást az alapítvány, most azonban az oda menekülő családokat is ellátja.
Kulcsfontosságú munkatársakat veszítenek el a kényszersorozás miatt, és lassan már magyar gyerekek sincsenek a kemény munkával megnyitott intézményeikben, de nem adják fel a reményt. Azt mondják, nem mehet el mindenki, a szegényeket és az öregeket gondozni kell.
– Azokat a feladatokat, amelyeket a szervezetünkkel ellátunk, valójában az ukrán államnak kellene. De mivel ez nem történik meg, mi nyújtunk segítséget már több mint húsz éve a munkácsi római katolikus egyházmegyében – mondta a Magyar Nemzetnek Fehér Ferenc, a kárpátaljai Szent Márton Karitász igazgatója. Az 1999-ben alakult alapítvány fő feladata a szociális intézmények működtetése, az idősek, betegek és szegény családok ellátása, a magyar gyermekek oktatásának megszervezése, a cigánytáborokban élők felzárkóztatása és a kárpátaljai közösségek lelki-szellemi épségének megőrzése.
– Mielőtt 2003-ban elkezdtem itt szolgálni, két nagyobb árvíz volt a térségben, akkor az elődeim nyolcvan házat építettek fel: lényegében ezzel indult a karitász nagyszabású munkája – emlékeztetett az igazgató. Hozzátette: jelenleg ötven intézményük van. Vannak általuk épített óvodák és családi típusú gyermekotthonok, melyek használati jogát átadják az államnak, hogy az gondoskodjon a további fenntartásról. – Az ukrán állam ebben az esetben sem fizet mindent, csak szigorúan a rezsit és az élelmiszert a gyerekeknek: a felújítási és építési költségeket minden esetben mi álljuk – emelte ki. A gyermekotthon esetében pedig normatív megállapodás alapján fizet az ukrán állam a kiskorúak után, és az egyik szülő fizetést is kap – tette hozzá.
– Jelenleg hat gyermekotthonunk és tizennégy óvodánk van. Köztük olyanok, amelyeket nem sokkal a háború előtt építettünk fel, de a rendkívüli helyzet miatt még nem nyílhattak meg: ezek között négy romatelepeken, cigánytáborokban található. Ott gyakran még utcanevek sincsenek, ezért rendkívül körülményes hivatalos óvodát létrehozni – mesélte Fehér Ferenc. Kitért rá, hogy az ott élő cigány családokat már húsz éve segítik, de csak most jutottak el odáig, hogy óvodát építsenek nekik. Mint mondta, egyelőre önerőből fizetik azt a két embert, aki a tizenhat gyerekkel foglalkozik, de várják az ukrán állam szerepvállalását, hogy fizesse a munkabéreket és az élelmiszert.
A Szent Márton Karitászt anyagilag leginkább a a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány és a pár évvel ezelőtt a püspökség jóvoltából alakult Kárpátaljai Családokért Egyesület segíti. Emellett – hangsúlyozta Fehér Ferenc – a magyar államtól is nagyon sok támogatást kapnak, főleg a kollégiumok és líceumok fenntartásában, valamint annak a négy óvodának a működtetésében, amelyeket az ukrán állam nem támogat: ezek fenntartását a Bethlen Gábor Alapon keresztül a Nemzetpolitikai Államtitkárság finanszírozza. – Ezenkívül ahová csak lehet, pályázunk, szinte pályázatokból élünk – mondta.
A Szent Márton Karitásznak jelenleg tizennégy munkatársa van, ennyien végzik a főbb koordináló munkákat Kárpátalja-szerte, ezenkívül tizenhárom helyi karitászuk is működik.
– Nagy szükségünk lenne óvónőkre és tanítónőkre, legalább az iskolák első négy osztályában, de másokra is, mert a háború sokat rontott a helyzetünkön – vázolta a jelenlegi állapotokat Fehér Ferenc.
A Magyar Nemzet teljes cikke itt olvasható.
Szerző: Domján Anikó
Kép: Illusztráció – Kurucz Árpád
