Cseh Katalin bevásárolt. Mi is jól bevásároltunk vele. Videóban mutogatja, hogy Brüsszelben mennyibe kerül ez, meg mennyibe az, amivel persze lehet hergelni az itthoniakat, de mit árul el nekünk ennek a vásárlásnak a videója? Nos, a világon semmit. Ifj. Tóth György írása.
Elnézést az elfogultságért, de töredelmesen be kell vallanom, hogy én ezt a nőt utálom, mint a kukoricagölödint (a kifejezést Petőfi Sándor: A helység kalapácsa c. művéből vettem kölcsön). Sőt, nem csupán utálom, kifejezetten undorodom tőle. Nem felejtem a méltán levitézlett Klub Rádióban elhangzott botmixeres szöveget, amit persze nem ő lökött, hanem egy Papp Réka Kinga nevű, szintén méltán ismeretlen alak, de Cseh Katalinnak tetszett és megígérte, hogy majd terjeszti a hasonlatot „kis köreiben”. Hát ezért kerülget a hányinger, már a Cseh Katalin név hallatán is. Ezt csak azért jeleztem, mert ezek után ne várja tőlem senki, hogy akár csak cseppnyi jóindulatot is érezzek az állítólag szülész-nőgyógyász iránt.
Ez a Cseh már többször bizonyította, hogy két dolog áll tőle igen távol: az emberség és a tisztesség.
Az elsővel kapcsolatban bizonyításra nincs szükség, akinek tetszik a botmixer, aki jót derül a döbbenetesen embertelen szövegen, sőt azt terjeszteni is szándékozik, az az én szememben pária. Ami meg a tisztességet illeti…
Nem, most nem a feltételezett pitiáner uniós pénzlenyúló hálózatára gondolok (azért feltételezett, mert az ügyben még folyik a nyomozás, tehát csak majd egy jogerős bírói ítélet után használhatunk kijelentő módot). De hogyan lehetne tisztességes valaki, aki nagy pénzért (az uniós képviselői fizetések és egyéb járandóságok bőséggel a „nagy pénz” kategóriájába sorolhatók)
ott csahol Vera Jurová és társai körül, és aki minden eszközzel igyekszik elárulni a hazáját, azon dolgozik, hogy még a nekünk vitathatatlanul járó pénzeket se kapja meg Magyarország, szóval aki sorozatosan hazudozik hazájáról és minden eszközzel gyalázza azt, az hogyan lehetne tisztességes?
Cseh most videózik, mert úgy látszik, nem elég neki, ha odakint lázít ellenünk, szeretne elégedetlenséget generálni itthon is. Igen, valóban többet fizetünk az élelmiszerért, mint a brüsszeliek. De vajon mennyit fizetnek az ott lakók egy lakásért, mennyit az áramért, vízért, gázért? Ez valahogy nincs benne a számvetésben. És ne feledjük azt sem, hogy „odaát” sem mindenki keres – ahogy Cseh fogalmazott – dupla annyit, mint nálunk. És közel sem annyit, mint egy uniós képviselő.
A lakásárakról véletlenül van fogalmam, igaz, csak nagyon korlátozottak az ismereteim. Azt ellenben tudom, hogy egy lyukat, azaz egy 24 négyzetméteres zugot (lakásnak egy ekkora szoba csak szükségből nevezhető) 62 millió forintnak megfelelő összegért lehet vásárolni. Köszi, de inkább nem. Megfordulni sem tudnék abban a micsodában anélkül, hogy be ne verném a könyökömet. Vélhetőleg Cseh Katalin sem ilyen odút bérel magának.
Lehet összehasonlítani a körtét a villanykörtével, csak éppen az utóbbiba nem szívesen harapnék bele.
Ez azért jutott eszembe, mert volt szerencsétlenségem többször is belekóstolni a nyugati (nem csak brüsszeli, de osztrák, német, francia) szupermarketek által „olcsón” kínált zöldségekbe és gyümölcsökbe. Nagyon szép mindegyik, csak egy valami hiányzik belőlük: az íz. Vagy ahogy pestiesen mondják: azoknak se íze, se bűze. Másként: nem drága, de nem is jó.
Cseh Katalin úgy tesz, mintha fogalma sem lenne arról, hogy miért nem élünk még brüsszeli színvonalon.
Azért, drága momentumos tudatlan, mert Brüsszelben nem a hős Vörös Hadsereg állomásozott ideiglenesen több, mint 45 évig, és nem a Szovjetunió teremtette buta kommunista rezsim diktálta nekik az ötéves terveket.
Azért, mert őket nem taszították nyomorba 1956 után újra (bár előtte sem dúskáltunk a javakban), mert nem adósították el az összeomlásig az országukat ugyanazok a kommunisták, mert a hatalmas adósságot és az üres államkasszát nem kellett véres verejtékkel és emberfeletti teljesítménnyel elrángatni a szakadék széléről, és mert a lassú kilábalást nem rántotta vissza a mélybe az a banda, amellyel karöltve ti le akartátok váltani az Orbán-kormányt.
Sajnos az a párt, amelynek képviseletében valami baleset folytán Ön Brüsszelbe került, nem dúskál a lángelmékben. Mást sem tesznek, mint rombolnak, abban a buta hitben, hogy ha az országnak rossz, az Önöknek jó.
Mert majd felkél a nép és elsöpri a… mit is?
Ha a pártja szellemi kapacitását vizsgáljuk, akkor az megreked az építési kordonok lebontásában. Tarthatnának persze tanfolyamokat mondjuk „Hogyan ártsunk országunknak?” címmel, mert csak abban kiválóak. De haladhatnak apró lépésekkel is, mondjuk Kordonbontás pirotechnikai eszköz ejtésével tanfolyamokkal. Netán megpróbálhatják országos mozgalommá dagasztani a „Mi nem akarunk semmit, de azt nagyon” gyakorlatát. Lehetne tudományos tanácskozást hirdetni „A no-limpiától a no-go zónákig” elnevezéssel, hiszen Önök nagy pártolói az illegális migrációnak.
Cseh Katalin zöldségeket vásárolt és ez nem is lenne baj. A probléma ott kezdődik, hogy nem csak vásárol, de beszél is. Még szerencse, hogy hála a bölcs magyaroknak, egyelőre még neki (nekik) kell megenni azt, amit főznek. Maradjon is így, mindannyiunk örömére.
Kiemelt kép: TikTok Képernyőfotó
