Bármilyen meglepő, de a természetüknél fogva láthatatlan angyalok alakja majdnem minden vallásban megtalálható, legfeljebb nem angyaloknak, hanem kamiknak (Japánban) vagy alacsonyabb rangú isteneknek hívják őket.

Az angyalok alakja az iszlámot és a kereszténységet is jobban összeköti, mint a prófétáké, ide értve Jézus alakját is. Az ő halálába, feltámadásába és istenségébe vetett hitünk inkább elválaszt minket, semhogy összekötne.

Az angyalok viszont az iszlámban hasonló szerepet töltenek be, mint a zsidó vagy a keresztény vallásban. Allahot magasztalják, nem ismernek fáradtságot az ő szolgálatában (vö. K 20,19-20), ők tartják Allah trónját (mint a kerubok Istenét, vö. Zsolt 80,2), ők őrzik a mennyország és a pokol 7-7 kapuját. Küldetésük jórészt az emberekkel kapcsolatos: ők Allah hírvivői, a kiválasztottak őrzői (Allah küldötteit ketten is kísérik, vö. K 72,27), részt vesznek az igazhitűek csatáiban is (vö. K 8,9), feljegyzik tetteinket a Feltámadás Napjára (vö. K 82,10-12), szerepet játszanak halálunk és feltámadásunk eseményeiben is.

A Korán több, mint 80 alkalommal említi az angyalokat, akiknek Allah 2-3-4 szárnyat is adományozott (vö. K 35,1). Az angyalok szellemi lények, akiket fényből alkotott a Teremtő, ennek ellenére hajlandók Allah kérésére a földből alkotott Ádám előtt is leborulni. Egyetlen kivétel akadt csak: Iblis, akinek neve 8-szor található a Koránban, és valószínűleg őt tekinthetjük a (nagy betűvel írt) Sátánnak. Az ő Istennel való szembeszegülését három helyen is megtalálhatjuk: K 7,11-18; 15,28-42; 38,71-85.

Az angyalok közt van egy bizonyos hierarchia (K 37,164-165), miként a Bibliában is. A Bibliában Mihály (Mi-ka-Él = ki olyan, mint az Isten) találjuk az első helyen, aki a mennyei seregek élén legyőzi a Sátánt és angyalait (vö. Jel 12,7-12). Második helyen találjuk Gábort (Gabri-Él = Isten hőse), aki Keresztelő János és Jézus születését is hírül adja Zakariásnak, illetve Szűz Máriának és aki – Dániel könyve szerint – Mihállyal együtt harcol a választott népért. Velük együtt főangyalként tiszteljük Rafaelt (Rafa-Él = Isten orvossága), bár ő csak egy „épületes elbeszélésnek”, Tóbiás könyvének egyik szereplője.

Az iszlám négy főangyalt ismer. Köztük Gábriel (Dzsibril) áll az első helyen. Ő az, aki „Allah engedélyével lehozza a Koránt Mohamed szívébe” (K 2,97), vagyis ő az, aki közvetíti Allah kinyilatkoztatásait a Prófétának. A hagyomány szerint ő volt a vezére annak az ezer angyalnak is, akik diadalra segítették az igazhitűeket a badr-i és a hunajn-i csatában (6245 és 630). – A második helyezett Mihály (Miakil), akinek nevét együtt találjuk Gábrielével a K 2,98-ban. A hagyomány szerint ők együtt távolítják el a csecsemő Mohamed szívéről azt a fekete foltot, amely később Mohamedet bűnbe vihette volna. – Harmadik a Halál Angyala (Azrael, vö. K 32,11), a negyedik pedig Iszrafil, akit Rafaellel azonosíthatunk. Azrael és Iszrafil alakját a hagyomány eléggé félelmetesnek ábrázolja: hatalmas termettel, rengeteg szájjal és szárnnyal…

Meg kell említenünk a Bibliában nem található dzsinneket, akik „tűzről pattant” teremtmények, mert Allah Samun tűzéből teremtette őket 8K 15,27). A dzsinnek emberi szemmel nem láthatók, mégis sokkal inkább emberszabású lények, mint az angyalok. Ők már nemi aktusra is képesek, jóra és rosszra egyaránt indíthatják az embereket. A K 72,4 szerint közülük való egy sátán (kis betűvel), aki „szemenszedett hazugságokat mondott Allah-ról”. Vannak köztük muzulmánok és vannak olyanok is, akik nem követik az igaz vezetést (vö. K 72,12. 14). Őket azonosíthatjuk az ördögökkel. – Nem lehet kizárni, hogy a fent említett Iblis is hozzájuk tartozik.

Végül említsük meg a hurikat is, akik fehér testű, nőnemű lények, nagy, fekete szemekkel. Ők, mint érintetlen „elrejtett gyöngyszemek”, a Paradicsom kertjeinek sátraiban várják az igazhitű férfiakat (vö. K 44,54; 52)

(Címkép fotó: Varga Imre)