Olyan világban élünk, ahol a tény, igazság, valóság, mint az emberi megismerés alappillérjei romokban hevernek. A globális valóságipari művek tetszés szerinti valóságok tömegét ömleszti ránk. Bogár László írása.

Színház az egész világ („All the world’s a stage”) mondja Shakespeare egyik szereplője az Ahogy tetszik című drámában. Ez önmagában talán még nem is volna baj, de az már igen, hogy a „nem létező” rendező legtöbbször tökéletesen ismeretlen okokból és célokból kényszerít minket olyan szerepekbe, amelyek általunk való eljátszásának számtalan előre nem is sejthető kockázata és mellékhatása van.

Olyan világban élünk, ahol a tény, igazság, valóság, mint az emberi megismerés alappillérjei romokban hevernek.

A globális valóságipari művek tetszés szerinti valóságok tömegét ömleszti ránk, és nekünk fogalmunk sincs arról, hogy mi az „igazi” valóság, már ha egyáltalán létezik még olyan. (Amúgy biztos létezik még, de ennek már nincs jelentősége, mert úgy sem maradt szemernyi esélyünk se a megismerésére. Ma már hiába toppanna be hozzánk egy szép napon Valóság nagybácsi, mint Cseh Tamáshoz egykoron, biztos, hogy nem találnánk ismerősnek.)

Nem szeretnék (nagyon) ünneprontó lenni, de a számunkra szimpatikus szereplők is részei e globális színjátéknak, amelynek titokzatos és „nem létező” rendezője akárcsak velünk, velük is évezredek óta azt játszat el, amit csak akar.

Akár úgyis (valószínűleg ezt külön is élvezi ez a perverz rendező) hogy a szereplőnek sejtelme sincs arról, hogy egy színjáték „kelléke” csupán, vagy ha van is fogalma erről, sokra nemigen megy vele.

Tudom, hogy nagyon illetlen dolog, ha mindezt Donald Trumpra is érvényesnek vélem, de mivel soha egyetlen olyan ember sem akadt, aki ne lett volna e világ-színjáték része, egyelőre jó okunk van feltételezni, hogy vele sincs másként.

A legcsekélyebb mértékben sem kétlem (hogy is lehetne ehhez bátorsága bárkinek), hogy ez egy igazi merénylő volt, igazi indítékokkal, a biztonsági emberek is tök igaziak voltak, meg a tömeg is igazi volt, sőt maga az egész történet is, de ha „színház az egész világ”, akkor miért pont ez a történés ne lenne ennek része. S persze igazi Donald Trump is, ő egész biztos az, hisz a Twitter  (bocsánat:) X-bejelentkezései is a realdonaldtrump néven futnak, ahol eddig negyvenmillió ember követte, és e merénylet nyomán ez akár százmillió fölé is emelkedhet. De ahogy a hatvanas évek szovjet humoristája Rajkin mondogatta magyarul

„Válámi ván, de nem az igazi”.

Persze a szovjet humorista fogalompár eleve önellentmondás, úgy, hogy a beszédtérnek ezt a leágazását még mielőtt megnyitnám, gyorsan be is zárom.

Hogy mi a valóság, azt én mondom meg, adta tudtunkra már számos alkalommal ez a titokzatos „rendező”, így azt kell valóságként elfogadnunk most is, amit valóság címszó alatt elénk vetít.

Tehát hogy mi is történt most, szóval, hogy mi a „valóságos valóság” azt ugyanúgy soha nem tudhatjuk meg, mint azt, hogy ki ölte meg Kennedyt vagy mi is történt 2001 szeptember tizenegyedikén.

Egy valami látszik biztosnak, aki ezt az egészet „megrendezte” (akárki is ő) az ezzel azt tette nyilvánvalóvá, hogy Donald Trumpnak fölényesen győznie kell a novemberi elnökválasztáson.

Feltehetőleg ugyanez a „rendező” intézte úgy, hogy a demokraták uralmi elitje az utolsó pillanatban „döbben rá”, hogy elnökjelöltje emberi roncs, noha ennek felismerésére az elmúlt évek során számos lehetősége lett volna. (Az, hogy Covid-fertőzésére hivatkozva a legkritikusabb időszakban ki is vonja a forgalomból Bident, az már csak hab a tortán.)

Mindez, illetve a most professzionálisan megrendezett merénylet együttes hatása Donald Trump számára a fölényes győzelmet jelenti, hacsak nem lesz még újabb rendezői fordulat ebben a most kivételesen rendkívül izgalmasnak ígérkező drámában.

Szó se róla, az évtizedek óta dögunalmas szappanoperákra emlékeztető amerikai elnökválasztások sorában, ahol „szabadon” választhatod azt, és ugyanazt, a rendező itt most kicsit „felturbózta” az anyagot. Ám a fő kérdés az, hogy mi okból és mi célból teszi mindezt a „világ-rendező”. Szóval, hogy mi lesz Donald Trump „szerepe” a színjátéknak abban az újabb felvonásában, amikor már fölényesen megnyerte az elnökválasztást.

Megválasztásának rendezői „bebiztosítása” lehet jó hír is, ha ez azt jelzi, hogy a százéves háború helyett a százéves béke alapjainak megvetését várja el a régi-új elnök Donald Trumptól.

A következő négy éve során olyan bizarr, sőt esetenként egészen szürreális fordulatokat kellene véghez vinni, amihez Trump impulzív-intuitív karaktere nélkülözhetetlennek látszik. És ennek az a legfőbb oka, hogy a globális valóságipari művek segítségével a hamis valóság olyan ketrecébe zárták be szerte a világon az egyes lokalitások uralmi elitjeit és népeit, hogy a gyors és teljes fordulat véghez vitele súlyos mentális feszültségeket generálna, s Trumpnak különlegesen jó érzéke van s lesz ahhoz, hogy ezt ne csak gond nélkül megoldja, hanem mint egyfajta „jutalomjátékot” élvezni is tudja, ami nagymértékben növelheti az újabb színjáték újabb felvonásainak hitelességét.

Ám lévén, hogy az elmúlt évezredek során soha nem tudtuk előre látni a „rendező” elképzeléseit, most sem árt felkészülni arra, hogy lehet valami ettől egészen eltérő történelmi forgatókönyv is.

Vagyis, hogy a százéves háború kirobbantásának „hiteles” megformálását bízná Trumpra, mint ahogy 2016-os diszkrét nyerni engedése is arra szolgált, hogy ő végezze el a történelmi „piszkos munkát” a covidkamu, vakcinakamu örökre homályban maradó történelmi bűntettéhez való kényszerű asszisztenciájával. Ez egyelőre még megfejthetetlen titok, de a mostani történés jelzi, hogy nem árt az óvatosság a világot évezredek óta rendező erő ügyében.

Magyar Hírlap

Borítókép: Donald Trump volt amerikai elnököt, a Republikánus Párt elnökjelöltjét (k) a védelmét ellátó titkosszolgálat ügynökei veszik körbe a Pennsylvania állambeli Butlerben rendezett kampánygyûlésen
Forrás: MTI/EPA/DAVID MAXWELL