A két vezető inkább a diplomáciai simulékonyságot, mintsem a nyílt konfrontációt választotta.
A történelem során a szemben álló birodalmak vezetői ritkán találkoztak személyesen. Leginkább csak békekötés vagy éppen csata alkalmával. Az ilyen találkozókat festmények örökítették meg, dalokat és regéket költöttek róluk.
A világ mostanra megváltozott: a birodalmak már nem hívják magukat birodalomnak, és a vezetőiket csak egy telefonhívás választja el egymástól.
Peking és Washington 1949-től 1971-ig nem ápolt diplomáciai kapcsolatot. Richard Nixon volt az első amerikai elnök, aki ellátogatott a Kínai Népköztársaságba, és azóta Jimmy Carteren és Joe Bidenen kívül az USA mindegyik vezetője járt ott. Donald Trump már első ciklusa alatt is volt Pekingben, utána bonyolódott kereskedelmi háborúba a két hatalom. A vámok Biden elnöksége alatt is megmaradtak, majd Trump a második ciklusa elején megemelte őket.
A hatalomba visszatérő Donald Trump tavaly már találkozott Hszi Csin-pinggel, és akkor tűzszünetet kötöttek a vámháborúban. A mostani látogatást nagy várakozások előzték meg: Tajvan, a világkereskedelem és a Hormuzi-szoros kérdéseinek megtárgyalását várta a világ. A találkozó után azonban az volt az általános elemzői álláspont, hogy a látogatás leginkább diplomáciai vizitként értékelhető, ahol a szimbólumok nagyobb szerepet kaptak, mint a tartalom. Az amerikai Foreign Policy egyik szerzője egyenesen banálisnak nevezte a látogatást. Ezzel szemben a The Wall Street Journal szerkesztői cikkében kijelentette:
„Az ellenfelek közötti elnöki csúcstalálkozók legfőbb szabálya, hogy ne okozzunk kárt. Ezzel a mércével mérve Trump Hszi Csin-ping kínai vezetővel folytatott pekingi tárgyalása sikeresnek mondható. Bár nem hozott jelentős eredményeket, úgy tűnik, nem is engedett.”
A találkozóról szóló legtöbb cikk és poszt is a gesztusokról szólt. Az amerikai médiában népszerűek voltak az ujjongó gyerekhad előtt elhaladó elnökökről készült videók, illetve az állami estélyről készült felvételek, amelyek kapcsán a szigorú arcú pincérnőket a kommentelők kémeknek nevezték. Keringett egy másik videó, amelyről több oldal azt írta, hogy Trump megleste Hszi jegyzeteit, holott a dosszién ott volt az amerikai elnök logója.
Trump szokatlanul visszafogott volt a háromnapos út során: előre megírt beszédet olvasott fel a tiszteletére megrendezett estélyen, és a közösségi oldalán sem tett váratlan kijelentéseket.
A Foreign Affairs magazin a látogatás kapcsán megkérdezte Orville Schell amerikai sinológust, aki Kínába utazott a látogatás alkalmából. Schell elmondta: Trump igyekezett tiszteletet mutatni Hszinek, amit a kínai fél nagyra értékel, még akkor is, ha alapvetően csak diplomáciai fogás. „A korábbi kormányzatok idején a kínai politikai rendszer jellege, a jogsértések és a szellemi tulajdon ellopása miatt nem igazán adták meg a tiszteletet. Trump viszont tiszteletteljesen és szerintem csodálattal bánt Hszivel, még ha ez némileg üzleti jellegű, sőt egyesek szerint művi volt is. De szerintem ez bizonyos értelemben bevált” – fogalmazott a szakértő, hozzátéve: a kínaiak mindig hosszú távon gondolkoznak, így az, hogy bizonyos kérdésekben soha nincs egyetértés, nem jelent nekik problémát.
„Ez ismét olyan csúcstalálkozó volt, amelyen a szimbolika nagyobb szerepet kapott, mint a tartalom. A hangsúly a problémák kezelésén volt, nem pedig az Egyesült Államok és Kína között fennálló problémák megoldásán”
– mondta Rush Doshi, a Biden-kormányzat nemzetbiztonsági tanácsának Kínáért és Tajvanért felelős helyettes főigazgatója a Politicónak. Mivel az adminisztráció már az év elején jelezte, hogy akár négy találkozóra is sor kerülhet a két vezető között, a mostani eseményt lehet egyfajta diplomáciai nyitánynak is tekinteni, ahol a két fél saját stílusában udvarolgatott egymásnak, mielőtt az igazán kínos kérdéseket megtárgyalnák. Azért volt némi diplomáciai faux pas, amire az amerikai újságírók felfigyeltek:
úgy tűnt, hogy az amerikai elnököt alacsonyabb székbe ültették, mint a kínait, s így a képeken az egyébként magasabb Trump alacsonyabbnak látszott Hszinél.
Donald Trump nagy csapattal érkezett Pekingbe, s egy csoport olyan üzletember is elkísérte, akinek jelentős érdekeltségei vannak Kínában. Az elnök gépén utazott Elon Musk, a Tesla és a SpaceX tulajdonosa, Tim Cook, az Apple vezetője, Larry Fink, a BlackRock igazgatója, David Solomon, a Goldman Sachs igazgatója, Kelly Ortberg, a Boeing vezérigazgatója. Az amerikai elnök utalt arra, hogy jelentős kínai befektetésekre számít.
A pekingi kereskedelmi minisztérium a látogatást követően közölte: a két ország előzetes megállapodást kötött egyes vámtarifák csökkentéséről, és megerősítette azokat a mezőgazdasági és repülőgépipari megállapodásokat is, amelyekre az amerikai elnök korábban utalt. A vámokkal kapcsolatos bejelentés valószínűleg korábbi tárgyalások eredménye lehet, mivel Trump azt mondta a látogatás után, hogy ez a kérdés nem jött fel a találkozón.
Egy másik téma azonban szóba került, annak ellenére hogy az amerikai kormányzat előzetesen jelezte, nem kíván róla tárgyalni: ez pedig Tajvan kérdése.
A találkozó során a kínai állami média egyik első sajtóhíre az volt, hogy Hszi figyelmeztette Trumpot: Tajvan „helytelen” kezelése ellentéthez, sőt konfliktushoz vezethet, „ami az egész kapcsolatot veszélybe sodorhatja”. Trump hazafelé az elnöki gépen az újságíróknak azt mondta, hogy Hszivel megvitatta az Egyesült Államok és Tajvan közötti kapcsolatokat, és arról is beszélt, hogy hamarosan döntést hoz a szigetnek szánt, Peking által ellenzett fegyverszállításról.
A legtöbb elemzés szerint Trump kormányzatában megtalálhatók a keményebb fellépést szorgalmazó és az enyhülés pártján álló körök is.
A látogatást követően az amerikai elnök több tanácsadója abbéli aggodalmát fejezte ki, hogy a népköztársaság a következő öt évben megszállja Tajvant, ezzel elzárva az Egyesült Államok csipellátását, amely létfontosságú a nemzet- és a világgazdaság szempontjából. Joe Biden az elnöksége alatt többször azt mondta, hogy országa készen állna arra, hogy támadás esetén megvédje Tajvant, amit aztán a Fehér Ház minden alkalommal kijavított. Trump ezzel szemben a korábbi stratégiai kétértelműség politikáját vitte tovább. Az elemzők szerint ahhoz, hogy ne mérgesedjen el a két nagyhatalom kapcsolata, engedményekre lenne szükség mindkét oldalon. Ahogy Orville Schell a Foreign Affairsnek mondta: „Mindkét félnek valós engedményeket kellene tennie. Nem hiszem, hogy erre sor kerül. Nem hiszem, hogy Hszi készen állna jelentős engedményekre. Ő az ilyen engedményeket a gyengeség jelének tekinti.”
Hszi Csin-ping és Donald Trump kölcsönös udvariaskodása jelentős konfliktusokat takart el,
ezeket a két hatalom vezetője a nyílt összecsapás helyett inkább továbbgörgeti. Látszatra például nagy volt az egyetértés a Hormuzi-szoros nyitva tartásával kapcsolatban, azonban Kína az iráni olaj importőreként eddig nem tett kísérletet arra, hogy nyomást helyezzen Teheránra. „A két ország egyetért abban, hogy Irán soha nem rendelkezhet atomfegyverrel” – áll a Fehér Ház közleményében.
Otthoni kritikusai úgy érezték, hogy Trump túlságosan sokat dicsérte a kínai vezetőt, és azt állították, hogy Hszi nyerte a diplomáciai párbajt. Több szakértő viszont arra mutatott rá, hogy
Trump gyakran méltányosabb hangot üt meg az Egyesült Államok ellenfeleivel, mint a barátaival, de a legfontosabb nála az, hogy végül mit tesz.
A legtöbb elemző megegyezik abban, hogy Trump stabilizálni próbálja az amerikai–kínai kapcsolatokat.
Peking láthatóan üzenni szeretett volna a találkozó történelmi helyszíneivel, magasztos templomaival és évszázadokkal ezelőtt ültetett kertjeivel: meg akarta mutatni, hogy az idén kétszázötvenedik születésnapját ünneplő Egyesült Államokhoz képest egy több évezredes civilizációval bír. A kínaiak másrészt láthatóan el akarták nyerni Trump jóindulatát, ami összességében azt jelezte, hogy még mindig az USA a dominánsabb szereplő.
Donald Trump amerikai (j) és Hszi Csin-ping kínai elnök a pekingi Nagy Népi Csarnok előtt tartott fogadási ünnepségen – MTI/EPA/Reuters pool/Makszim Semetov