Koncepciós per, meghurcoltatás és hajthatatlan sziklaszilárdság: Erdély szent életű püspöke, a legsötétebb kommunista diktatúrának is egyenes gerinccel szegült ellen, amikor a magyarság és a keresztény hit megmaradásáról volt szó. Tiszteletreméltó Márton Áront nem tudta megtörni a Securitate sem.
1949. június 21-én a román kommunista titkosszolgálat, a Securitate aljas cselhez folyamodott. Márton Áront egy bukaresti, állítólagos diplomáciai egyeztetésre hívták – a római katolikus püspök tudta, hogy veszélyes az út, mégis elindult, hiszen hívei és az egyház érdekeit mindig a saját biztonsága elé helyezte. Az erdélyi Tövis közelében a nyílt úton állították meg az autóját, fegyveresek csaptak le rá, majd elhurcolták.
Két hosszú, embert próbáló éven át tartották vizsgálati fogságban a bukaresti belügyminisztérium föld alatti zárkáiban.
A fizikai és lelki kínzások, a folyamatos éjszakai kihallgatások sora sem tudta megtörni a székely származású főpásztort,
aki a legkeményebb vallatások során sem volt hajlandó kompromisszumot kötni az istentelen rendszerrel.
Koncepciós per volt
Két esztendőnyi törvénytelen fogva tartás után,
1951. július 30-án reggel vette kezdetét a Bukaresti Katonai Törvényszéken az a kirakatper, amelyet Márton Áron és társai ellen rendeztek meg.
Magát a püspököt, Szász Pált, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnökét, Kurkó Gyárfást, az MNSZ volt elnökét, Venczel József volt egyetemi tanárt, Lakatos István volt szociáldemokrata politikust, parlamenti képviselőt, Teleki Ádámot, az Erdélyi Gazda volt főszerkesztőjét, Korparich Edét, a Kaláka Szövetkezeti Központ volt elnökét és Bodor Bertalant, a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatóját azzal vádoltak, hogy vissza akarták állítani a kapitalizmust és el akarták szakítani Erdélyt Romániától. A koholt vádak miatt valamennyien hosszú éveket töltöttek börtönben.
Márton Áron a bíróság előtt is méltóságteljesen, törhetetlen belső tartással állt. A hamis vádakat visszautasította, s világossá tette: ő csupán Istenét, egyházát és az elnyomott magyar népet szolgálta. A politikai ítélet azonban már a tárgyalóterembe lépés előtt megszületett:
1951. augusztus 6-án életfogytiglani kényszermunkára és tíz év szigorított fegyházra ítélték.
Az erdélyi Romkat.ro katolikus portál így ír az ügy háttréről:
„[Márton Áron] 1945 végén az etnikai határok elvét szorgalmazó memorandumot dolgozott ki munkatársaival, és a megfelelő legitimitással bíró erdélyi vezetőkkel együtt, ami kisebb erdélyi területet hagyott volna Magyarországnál, mint ami a második bécsi döntéssel került oda. Ezt a tervezetet, amit 1946 elején eljuttattak a négy nagyhatalomnak, aláírta Vásárhelyi János református püspök is.”
Mint írják, erről onnan lehet tudni, hogy Lakatos István, a Márton Áron per negyedrendű vádlottja a ’80-as években mint érintett kikérte a vizsgálati és peranyagot, amit átjuttatott a Magyarságkutató Csoporthoz. A memorandumot szintén aláíró Vásárhelyi János református püspököt nem tartóztatták le, mert ő 1947-ben aláírt egy megállapodást a kommunista kormánnyal, ami jelentős beleszólást engedett a kommunista kormánynak az erdélyi református egyház életébe.
„Ebből kiderül Márton Áron letartóztatásának valódi oka, ami nem más, mint az, hogy egyházának a Krisztus által adott autonómiáját őrizte”
– szögezi le a portál.
Márton Áron egy pillanatra sem tört meg
Márton Áron közel hat évig volt börtönben, ezt követően pedig tíz évig tartott a házi őrizete. A kényszerlakhelyet végül 1967. november 22-én oldották fel.
Denisa Bodeanu, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács levéltárosa megerősítette, hogy Márton Áron nem ígért semmit a kommunista hatalomnak szabadulásáért cserébe. Ezt a kommunista hatóságok 1955 márciusára tudomásul vették. A Petru Grozával folytatott tárgyalások jegyzőkönyve alapján a szent életű püspök ezt mondta a
„Engem hagyjanak továbbra is börtönben. Nehéz a börtönélet, de ha kedves is számomra a szabadság, nem ragaszkodom hozzá bármi áron.”
Noha Márton Áron szabadon mozoghatott, a kommunista államhatalom ellenőrzése egy pillanatra sem szűnt meg.
2024. december 18-án Ferenc pápa jóváhagyta azt a dekrétumot, amely elismeri, hogy Márton Áron püspök hősies fokban gyakorolta a keresztény erényeket. Ennek köszönhetően elnyerte a „Tiszteletreméltó” (Venerabilis) címet, ami a boldoggá avatást megelőző legfontosabb egyházi elismerés.
A gyulafehérvári főegyházmegye 2026. február 12-én nyitotta meg hivatalosan a Márton Áron 130 emlékévet Kolozsváron a Szent Mihály-templomban, pontosan 87 évvel azután, hogy a püspököt 1939. február 12-én ugyanebben a templomban szentelték püspökké. Az emlékév egyik legfontosabb céljaként azt jelölte meg, hogy Márton Áron üzenete a fiatal generációkhoz is eljusson.
Címlapkép: Csíkszereda Origo