Május 14-én csütörtökön ismételten megkísérelheti Fejes Anzelm nagyváradi premontrei apát kilakoltatását a román végrehajtás. Május 14-ig engedték meg a sekrestye, a templomi folyosók, a kelyhek és a liturgikus tárgyak, vizes blokk használatát.
A Váradhegyfoki Premontrei Prépostság jogi képviselete közleményében ismertette az eddigi és várható intézkedéseket, amelyet most változatlanul közlünk.
„Amit Váradon csinálnak, jogilag lehetetlen. Mégis megcsinálják, és május 14-én befejezik. Mi ez az ügy valójában? Sokan azt gondolják, hogy egy szerzetespap, egy apát, prépost-prelátus és egy önkormányzat vitája folyik egy épületről. Nem erről van szó. Hogy megértsék, mi történik valójában, három dolgot kell egymás mellé tenni.
Ki az, akit kilakoltatnak, és miért nem lehet?
Fejes Rudolf Anzelm O.Praem. nem egy egyszerű lakó, akit ki lehet tenni egy lakásból. Ő a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság prépost-prelátusa, élethosszig tartó kánoni választással, amit megerősített a Szentszék. Ez a kinevezés nem munkaszerződés, amelyet fel lehet mondani. Nem bérleti jogviszony, amelyet meg lehet szüntetni. Ez a kötelék – ugyanolyan természetű, mint az egyházi házasság: azt csak az oldhatja fel, aki nevében megkötötték, vagyis a Szentszék. Ahogyan az állam nem bonthatja fel az egyházi házasságot – mert nincs rá joghatósága –, ugyanúgy nincs joghatósága arra sem, hogy egy pápai jogú rend prépost-prelátusát kiemelje a Szentszék által fixált székhelyéről. Ez nem vélemény. Ez a Codex Iuris Canonici, amelynek érvényességét Románia a H.G. nr. 1218/2008 rendelettel maga ismerte el.
A prépost és a prépostság jogilag elválaszthatatlan. A prépost nem a prépostság alkalmazottja – ő a prépostság törvényes képviselője, amelynek élén áll. Kilakoltatni a prépostot a prépostság székhelyéről annyi, mint felszámolni magát a prépostságot. Ezt az önkormányzat tudta. Ezért nem a prépostságot perelte – mert akkor szembe kellett volna néznie az összes jogi akadállyal. Ehelyett a természetes személyt perelte, és a természetes személy lakásaként kezelte azt, ami egy nemzetközi közjogi aktussal fixált egyházi székhely.
Mi ez a székhely, és ki fixálta?
1947. november 10-én a Sacra Congregatio pro Religiosis Rómában kiadta a 8612/47. számú aktust. Ebben a Szentszék (politikai üldöztetés közepette, a kommunista hatalomátvétel évében) kánonilag fixálta a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság székhelyét Nagyváradon, abban az épületkomplexumban, amelyet a prépostság 1802-ben királyi adományként kapott, amelyet saját költségén épített újjá és fejezett be 1874-ben, és amelyben azóta megszakítás nélkül él és működik. A Szentszék szuverén alanya a nemzetközi közjognak – ugyanolyan állami státusszal, mint Franciaország vagy Románia. Amit 1947-ben fixált, azt Románia semmilyen belső jogi aktusával – sem önkormányzati határozattal, sem telekkönyvi bejegyzéssel, sem bírósági ítélettel, sem végrehajtási eljárással, nem szüntetheti meg a Szentszék előzetes, kifejezett hozzájárulása nélkül, a semmisség terhe mellett.
Ez nem kivétel. Ez a konkordátum, amelyet Románia aláírt, és az Apostoli Nunciatúra, amely 2020-ban diplomáciai okiratban igazolta ezt a román bíróságnak.
Mit kellett volna tenni, és mit tettek ehelyett?
Ha az önkormányzat jogszerűen akart volna eljárni, a prépostságot kellett volna alperesnek megjelölni, nem a prépostot mint magánszemélyt.
Akkor szembe kellett volna néznie azzal, hogy a prépostság önálló jogi személy, saját CIF-fel (10012169), saját telekkönyvi bejegyzéssel, saját kánonjogi státusszal. Akkor be kellett volna bizonyítania, hogy van végrehajtható jogcíme a prépostság vagyonával szemben. Akkor meg kellett volna magyaráznia, hogyan egyeztethető össze a kérelemmel az, hogy a prépostság tulajdonában lévő tárgyak, templom, sekrestye, templomi terek, székhely, rendház, kolostor, liturgikus kelyhek, miseruhák, sekrestyei tárgyak, a 489/2006-os törvény 27. cikk (2) bekezdése alapján törvény szerint lefoglalhatatlanok. Akkor meg kellett volna magyaráznia az Apostoli Nunciatúra igazolását, a Vallásügyi Államtitkárság háromszoros tiltakozását, az 1947-es pápai aktust.
Ehelyett a prépostot perelte magánszemélyként, a gimnázium épületéből (CF 192156, nr. 18) kért kilakoltatást és a végrehajtás során fegyveres csendőrökkel belépett a templomba, sekrestyébe (CF 3159 Nagyvárad, nr. top. 848), a kolostorba, rendházba, székhelyre, olyan épületekbe és terekbe, amelyekre a bírósági ítélet egyáltalán nem vonatkozott, amelyek más telekkönyvön szerepelnek, és amelyekre a végrehajtónak semmilyen törvényes felhatalmazása nem volt.
A Bihari Törvényszék maga mondta ki 2026. április 16-án: a Roman Ciorogariu utca 16. és a Roman Ciorogariu nr. 18. elhatárolása nincs tisztázva, helyszíni szemlét rendelt el. A végrehajtás ezt megelőzően már megtörtént.
Mit bizonyítanak az iratok?
Az önkormányzat jogi képviselője a Bihari Törvényszék előtt kijelentette: a végrehajtás kizárólag a gimnázium épületére vonatkozott, a templomhoz és a kolostorhoz nem nyúltak. Ugyanakkor a Jandarmeria Română 239.680/08.05.2026. számú hivatalos válasza rögzíti: a végrehajtó fegyveres kíséretet kért Roman Ciorogariu utca 16. számra és Roman Ciorogariu 18. utca számra egyaránt. A kettő egyszerre nem lehet igaz. Ha az önkormányzat tárgyalótermi nyilatkozata igaz, akkor ami a templomban (Roman Ciorogariu 14. szám) és a székhely, rendház, kolostorban történt (Roman Ciorogariu 16. szám), az nem végrehajtás volt, az hatáskörön túllépés volt, erőszak volt, megszentségtelenítés volt. Ha nem igaz, az önkormányzat hazudott a bíróságnak.
Az önkormányzat 2025 szeptemberében, miközben a fiktív magánszemély elleni per zajlott, HCL 648/2025. számú határozattal tulajdonba vette a George Barițiu utca alatti 736 négyzetméteres udvarteret (CF 220826), amely a barokk műemlék-templom egyetlen tűzrendészeti normáknak megfelelő hátsó kijáratát zárja le. A bejegyzési deklarációban azt nyilatkozta: az ingatlan nincs perben. A per ekkor már folyamatban volt. A végrehajtó ebbe az udvartérbe is belépett április 14-én , lefoglalta, holott erre az ingatlanra sem ítélet, sem végrehajtási végzés nem szólt.
Mi lesz május 14-én?
A végrehajtó visszatér. Elvágja a közműveket. Nem lesz víz. Nem lesz WC. Nem lesz sekrestye, az a liturgikus tér, amely nélkül súlyos nehézségekbe ütközik a mise celebrálása, a szentségek kiszolgáltatása, a liturgikus ruhák felöltése. Nem azért, mert bíróság eltiltotta a liturgiát. Hanem azért, mert lehetetlenné teszik a fizikai feltételeit. A Genfi Egyezmény garantálja, hogy háborús helyzetben a hadifoglyokat sem lehet ilyen körülmények közé kényszeríteni.
Fejes Rudolf Anzelm O.Praem. nem hadifogoly. Ő a román állam által elismert intézmény törvényes képviselője. Május 14-e után olyan körülmények közé kerül, amelyek a hadifoglyok számára garantált minimumot sem érik el.
A román állam tudja, mégis engedi
A Vallásügyi Államtitkárság legutóbbi levelében (C-2179/06.05.2026) megerősíti: a kultusznak rendelt javak lefoglalhatatlanok. Majd közli: nem tud fellépni, mert a hatalmi ágak szétválasztásának elve alapján ez nem az ő hatásköre. A csendőrség a végrehajtóra hivatkozik. A végrehajtó a bírósági végzésre. A bíróság az önkormányzat kérelmére. Mindenki tud. Mindenki hivatkozik. Senki nem áll meg.
Mindezt visszatéríthetetlen uniós pénzből finanszírozzák. Egy húszmillió eurós projekt keretében, amelynek tervdokumentációjában a tervező maga írta be: „PROPRIETAR BISERICA CATOLICĂ” – azokon a területeken, amelyekből az önkormányzat kilakoltatást kért.
Amit el kell dönteni
Nem azt kell eldönteni, hogy ki a tulajdonos a CF 192156-on. Azt kell eldönteni, hogy milyen Európában akarunk élni. Egy olyanban, ahol egy 1947-es pápai aktussal fixált, államilag elismert, törvénnyel védett egyházi székhelyet fel lehet számolni fegyveresen, uniós pénzből, az Apostoli Nunciatúra diplomáciai igazolásának semmibevételével, a Vallásügyi Államtitkárság háromszoros tiltakozása ellenére, per közben megszerzett új telekkönyvi bejegyzésekkel előkészítve – miközben senki nem peresítette magát a prépostságot, mert akkor az összes jogi akadállyal szembe kellett volna nézni?
Ez a precedens. És ezért fordulok most mindenkihez és önökhöz, kedves újságírók, Romániában és a határainkon túl.
Nem azt kérem, hogy engem védjenek meg, a római katolikus szerzetespapot. Azt kérem, hogy védjék meg a saját jövőjüket, a saját országuk törvényeit, a demokráciát -azt a közjót, amelyben minden jóravaló ember hisz, amelynek alapja, hogy a közhatalom nem épülhet szabadrablásra, törvénytelenségre, és nem tehet meg bármit csak azért, mert elég erős, és elég embert állított maga mellé.
Május 14-én Nagyváradon, a magyar–román határtól tíz kilométerre, egy államilag elismert egyházi intézményt számolnak fel egy olyan végrehajtási eljárással, amelyben maga a prépostság nem is szerepel, mert a hatályos román törvények szerint nem is szerepelhetett.
A felszámolás alapja egy 26,5 millió eurós fejlesztési projekt, amelyből tízmillió euró visszatéríthetetlen uniós közpénz. Ez a szabadrablás alapja. És olyan vagyontárgyakat érint, amelyeket a román törvény maga nyilvánít lefoglalhatatlannak. Mindenki tudja, hogy törvénytelen és mégis megcsinálják, mert legyőzhetetlennek gondolják magukat. És akik megvédhetnének, leállíthatnának (bíróságok, hatóságok), nem teszik, mert mindenki félti a saját funkcióját.
Tisztában vagyok azzal, hogy sokan nem hisznek Istenben, és sokan nem is szeretik a római katolikus egyházat, és azt mondják: védje meg magát, vagy azt, hogy értse meg, hogy a túlerővel szemben nincs mit tennie. De én abban hiszek, hogy az emberek alapból jók, és a jóra jóval válaszolnak. Egy jó szándékú ember azonnal felismeri, hogy nem segédkezik egy olyan puha diktatúra kiépítéséhez, ahol ha egy politikus elég türelmes, elég sok papírt gyárt, és elég erős a helyi hatalmi játszmákban, akkor törvény nélkül elveheti, amit megkíván, visszatéríthetetlen uniós pénzzel és állami hallgatással a háta mögött. Mert ami ma Nagyváradon egy egyházi intézménnyel megtörténik, az holnap az önök családi házával vagy szüleik családi házával is megtörténhet.
A szabad sajtó az egyetlen, ami ezt az einstandot most még meg tudja akadályozni, kérdéseivel, jelenlétével, tanúságával. Ez a szabad sajtó dolga. Ezért írok önöknek.
Ezért kérem, hogy jöjjenek el Nagyváradra május 14-én, reggel fél kilenckor, a nagyváradi Fájdalmas Szűzanya-templomba, Roman Ciorogariu utca 14., hogy dokumentálják egy intézményes rablás végső aktusát, hogy ami ott történik, ne történhessen meg tanúk nélkül. Legyenek ott, minél többen. Mert a jelenlétük védelmet jelent.”
Préposti Hivatal, Nagyvárad, 2026. május 12.
Fejes Rudolf Anzelm apát fogadta a végrehajtót – Fotó: Maszol.ro