A szószaporítás és a szófukarság egyaránt értelemzavaró lehet az igekötők használatában is.

Amint számos példát hozhatunk az igekötők pontatlan, félreérthető használatára (besérül, befoglal, bealszik, besír stb.), értelemzavaró lehet e viszonyszó felesleges alkalmazása is.

Elhagyandó az igekötő az efféle példákból: „voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték”; „beidézte az Igét”; a rendszer „sikeresen elmenti az adatokat”; „szinte minden kiadó bepróbálkozik az új piacon”; a testület „minden pályázót kiértesít”; „Felmaximálták a termést, és annyit kaptunk érte, amennyit megszabtak”; „Az általam választott gépjárművet alaposan leellenőrizték”; „a vállalatot, önálló egységként, beintegrálta a vállalatcsoportba”; „az okos vállalkozó körülnéz a piacon, mielőtt beinvesztál bármibe is.” A bizalmas stílus tűri ezt a pongyola beszédet, a választékos már nem.

Ez utóbbi kifejezésmódban az igekötő mellőzendő, ha nem árnyalja a jelentést, ha az igekötős ige nem mond többet, mint az ige önmagában. Tehát: az anyákat is köszöntötték; idézte az Igét (a beidéz mást jelent!); menti az adatokat; próbálkozik a piacon; minden pályázót értesít; maximálták a termést [az érte fizetendő árat], azaz megszabták annak legfelső határát; a járművet ellenőrizték; a vállalatot integrálta; a vállalkozó invesztál valamibe (világosabb, ha magyar szavakkal élünk: beilleszt, beépít; befektet, beruház).

A felesleges igekötő-használat következtében olykor még mulatságossá is válik a mondat: „A My Fair Ladyt a New York-i társulat 2717-szer játszotta el”; az operaénekes „a szolga szerepét is eljátszotta”. Szabatosan: 2717-szer játszotta; a szolga szerepét is játszotta, e szerepben is feltűnt. Kedvezőtlen képzet társulhat ugyanis a citált szóhoz, tudatba hozhatja például ezt a jelentést: ’értéket, lehetőséget saját hibájából elveszít’; felidézhet gúnyos értelmet, például „már rég eljátszotta kisded játékait”.

Gyönyörű anyanyelvünk a legapróbb árnyalatok kifejezésére is alkalmas, s ez az igekötőkre éppúgy igaz, mint más szófajokra. Ám az egyensúlyvesztés, a mértéktévesztés – a bőbeszédűség és a szófukarság – egyaránt értelemzavaró lehet e viszonyszó alkalmazásában is.

Amint az igekötős ige felesleges használatának (bepróbálkozik, kiértékel, leellenőriz, felmaximál stb.), úgy az elhagyásának is következménye a pongyola stílus, a szándéktalanul mulatságossá váló közlés, sőt a félreértés. A „stáb önkéntesként szervezi és bonyolítja a rendezvényt”; „jó, hogy térítik az utat” – olvasom a médiában, s hangzanak effélék gyakorta. Aki hivatalból „bonyolítja” az ügyet, az üzletet, a példában a rendezvényt, az valójában lebonyolítja. Az utat nem, de az utazást, annak költségét visszatérítik (nem pedig térítik).

Értelmetlenül bonyolítja tehát a beszédet az is, aki feleslegesen kapcsol az igéhez igekötőt, az is, aki elhagyja ezt a viszonyszót olyan esetben, amikor a világos értéshez ajánlatos az alkalmazása. Amint az is, aki logikátlanul használja: „A kezelő a belépés előtt feloltja a lámpát a teremben”; „Egy óvodáskorú gyermek már képes fel- és leöltözni”. Szabatosan: felgyújtja, meggyújtja vagy felkapcsolja; képes felöltözni és levetkőzni.

Arany Lajos

Eredeti megjelenés:

https://reformatusoklapja.hu/evfolyamok/lxvii-2023/2023-43szam/beprobalkozik-a-kiertesitessel/

https://reformatusoklapja.hu/evfolyamok/lxvii-2023/2023-45szam/bonyolit-aki-felolt/