Kettős kiállításmegnyitónak adott otthont a Terror Háza Múzeum, ahol a Világtörténelmet írtunk 1956–2026 című fotókiállítás, míg a szomszédos Csengery utcában az Embervadászat 2006 elnevezésű kétnyelvű szabadtéri tablókiállítás nyílt meg. Az eseményen Schmidt Mária főigazgató felhívta a figyelmet a múzeum előtt október 23-án tartandó idei megemlékezésre is.
– Hetven év történelmi távlata már lehetőséget ad arra, hogy megvizsgáljuk, milyen fénytörésbe helyezi az azóta eltelt évtizedeket 1956 dicsőséges ragyogása – jelentette ki Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a kettős tárlatnyitón. A Széchenyi-díjas történészprofesszor hangsúlyozta, hogy 1956 a legújabb kori magyar demokrácia kulturális, politikai és közjogi kiindulópontja, az 1990-ben létrehozott demokratikus rendszer eredetmítosza.
„Aki 1956-ot mond, az a magyar szabadságról és függetlenségről beszél. 1956 nem egy szlogen, nem való hashtagekbe, és leveti magáról a kattintás- és lájkvadászokat. Mélysége van”
– fogalmazott. Rámutatott arra is, hogy nem véletlenül vált a forradalom 50. évfordulója, 2006. október 23-a a modern magyar demokrácia legtragikusabb napjává. A vízágyúk, gumilövedékek és viperák okozta sérülések arra figyelmeztetnek, hogy az önkény és a diktatúra veszélye mindig közöttünk van. Schmidt Mária beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy október 23-án megemlékezést tartanak a Terror Háza Múzeum előtt:
„Hívok mindenkit, hogy együtt ünnepeljünk. Álljunk ki együtt a szabad, az önkényt nem tűrő Magyarország mellett, ahol a hősöket nem felejtik!”
Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője beszédében a jelenkor kihívásaira és a jogállamiság időszerű kérdéseire helyezte a hangsúlyt. Emlékeztetett arra, hogy 1956 teljes mértékben átalakította a Magyarországról kialakult képet, és nyilvánvalóvá tette: ez a nemzet nem tűri a zsarnokságot. A korábbi Miniszterelnökséget vezető miniszter rámutatott, hogy
2006 őszén a rendszerváltoztatást követően először tért vissza a diktatúra,
és az államszervezet nem tudott ellenállni a politikai akaratnak.
Utalva a jelen problémáira és a választójog korlátozásának veszélyeire, kijelentette: 1956 örökségétől idegen minden olyan próbálkozás, amely a politikai ellenfelek kizárására vagy a választók jogainak csorbítására törekszik. Kiemelte,
a magyar népnek ma is határozottan vissza kell utasítania a hatalmi visszaéléseket, megőrizve azt a tisztaságot, amely 1956-ból táplálkozik.
Kormos Valéria Táncsics Mihály-díjas újságíró megrázó személyes és oknyomozói emlékeit osztotta meg a hallgatósággal. Felidézte a 2006-os eseményeket követő kutatásait, a meghurcolt ártatlan fiatalok és kétségbeesett szüleik sorsát. Elmesélte, miként indultak el Ékes Ilona képviselő asszonnyal a Nagymező utcai és a Venyige utcai börtönökhöz, ahol megfélemlített, megsérült fiatalokkal és sokkban lévő hozzátartozókkal találkoztak.
Részletesen ismertette az elkövetett brutalitásokat: a viperák, tonfák használatát, a megvertek homlokára filctollal írt sorszámokat, valamint az órákig tartó térdepeltetéseket és megaláztatásokat.
Példaként hozta fel Kengyel Miklós jogászprofesszor bátorságát, aki tisztázta a Magyar Rádió akkor épületénél hamisan megvádolt fiatalokat, vállalva a szakmai kiközösítést is. Kormos Valéria hangsúlyozta, hogy a legborzasztóbb tragédiák közepette a civil társadalom, az ismeretlenül is egymást segítő emberek összefogása mutatta meg a nemzet valódi erejét.
Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója felszólalásában felidézte az 1956-os kommunista propaganda hamis világát, amellyel szemben a pesti srácok és lányok fegyvert ragadtak.
Rámutatott, hogy 2006-ban a diktatúra politikai örökösei ismét félelembe taszították az országot, embervadászatot rendezve Budapest utcáin. Kiemelte: 1956 egyszerre mérce és iránytű, amely arra kötelez bennünket, hogy soha ne feledkezzünk meg a szabadságért hozott áldozatokról.
Kormos Valéria, Schmidt Mária, Gulyás Gergely és Fekete Rajmund a Terror Háza Múzeumban – Fotó: Magyar Nemzet/ Mirkó István