„Kísértetiesen gyönyörű” hölgyek „robbantották fel a termet”

Arany Lajos nyelvművelő

A pontatlan, hanyag írás, beszéd óráról órára, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra termi a nyelvi gizgazt. A mindennapi kommunikációban és az erre nagy hatást gyakorló médiában is. Sorakoznak itt eltévedt szavak, túlzó, morbid, torz és mulatságos kifejezések egyaránt. Az utóbbi időszak is bővelkedett tehát gyomlálni való közlésekben. Hála Istennek, … Olvass tovább

Kellemes meglepetést „okoz” a „vezetésnek”

Arany Lajos nyelvművelő

Ha a beszélő két hasonló jelentésű szót összekever, stílushibát ejt. Más-más értelmet tulajdonítunk például a vezetőség és a vezetés főnévnek, s eltérő jelentésárnyalatú az okoz és a szerez ige. A vezetés cselekvést, folyamatot, az irányítás, igazgatás menetét jelöli: „…adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra” (1Kor 12,28). A vezetőség a cselekvő személyek … Olvass tovább

„Egyenlőre” nem „szívlelik” egymást

Arany Lajos nyelvművelő

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a két hasonló alakú szó közül mikor melyik illik a szövegkörnyezetbe. Számtalanszor összekeveri a mai nyelvhasználó a hasonló hangalakú, ám eltérő jelentésű egyelőre és egyenlőre szót. A köztük levő különbséget szemléletesen megvilágíthatjuk nyelvművész költőink szövegiből citálva. „A Margita írótolla pihent / S az élete is … Olvass tovább

Kell „attól” több, hogy a „hivatalnál” dolgozik?

Arany Lajos nyelvművelő

Csekélység! – minősíti némely nyelvhasználó a toldalékolás hibáit. Nincs igaza. Egyáltalán nem lényegtelen a ragok (jelek, képzők) választékos alkalmazása. Már csak azért sem, mert eltévesztésük sok félreértés eredője lehet. „Az gáz, ha egy nő magasabb a barátjától/férjétől? – kérdezi egy érdeklődő a világhálón. Válaszunk: szerintünk kisebb súlyú probléma ez, mint … Olvass tovább

Országos „szinten” – a puszta „magasságában”

Arany Lajos nyelvművelő

A mai beszéd unos-untalan alkalmazza a szinten, szintjén és a magasságában szavakat, noha elcsépelt és gyakran pontatlanul alkalmazott divatkifejezések ezek. Fontoskodó, mindenes divatszó lett a szint főnév két ragos, toldalékos formája (szinten, szintjén). Nyakló nélkül használja a sajtó és a közélet, a hivatal és a társalgás nyelve. A földrajzi egységektől … Olvass tovább

„Mesélte”, hogy pudingos, piskótás „történetet” sütött

Arany Lajos nyelvművelő

Tartalmas szavainkkal is megesik, hogy – a beszélő hiányos szókincse miatt –olyan szövegkörnyezetbe csavarognak el, amelyikbe nem illenek. „Könyvében őszintén mesél a sikereiről és a kudarcairól” az énekes – olvassuk a médiában. „Meséljen a szakma rejtelmeiről!” – kéri az újságíró az alkotót. Mivel biztosan nem kitalált, mesés elemekkel tarkítja mondanivalóját … Olvass tovább

A sajtón „keresztül” nyilatkozott „felénk”

Arany Lajos nyelvművelő

A mai nyelvhasználatban sajnos, névutóink is lépten-nyomon eszközeivé válnak a szószaporításnak, a stílustalanságnak. Mint a keresztül vagy a felé. Elsősorban hely- és időhatározó kifejezésére való a keresztül névutónk. Szófajként jelentheti ezt: valamely anyagon, felületen, résen át; valamely terület, település érintésével; „valamely időszakon át: Időhatározói szerepében nyomatékosít is: az „egész életén … Olvass tovább

„Terítékre kerül”, hogy tényként „könyvelték el”

Arany Lajos

Az elcsépelt divatszavakat mértéktelenül használóknak a rengeteg „elkönyvelés” helyett több értékes könyvet kellene olvasniuk… A teríték főnév egyik jelentése: ’az étkezéshez használt asztalra készített, egy-egy személynek az étkezéséhez szükséges tárgyak’ halmaza. „Hosszu rakott asztal s királyi teríték / Körül ott szolgálnak mind úrfi leventék” – írja Arany János (Toldi szerelme), és emlékezhetünk … Olvass tovább