„Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, az a jelenét sem érti, s a jövőjét meg nem teremtheti!”
Európának szüksége van Magyarországra és Lengyelországra…amelyek soha nem hagyták magukat legyőzni

Luxemburgi Zsigmond és a Hunyadiak kora

Nagy Lajos halála után lánya, Mária került a magyar trónra, akit a bárók egy nagy része nem fogadott el. Ennek ellenére ő volt a királynő. (Húgát, Hedviget a
lengyelek kedvezőbben fogadták, bár néhány év elteltével ő is férjhez ment a lengyel-litván nagyfejedelemhez.) Öt évig Anjou Mária (1382-1387) volt Magyarország királya. Személyében ő volt az első nő, aki a magyar trónra került. 1387-ben vette feleségül a nagy hatalmú Luxemburgi Zsigmond (1387-1437), aki gyökeres fordulatot hozott a magyar történelemben. A nyugatról érkező király, majd német-római császár tűzzel-vassal irtotta az Anjouk örökségét, nyelvét,
kultúráját, kapcsolatait.

Zsigmond a német nyelvet, kultúrát, öltözetet, szokásokat hozta magával, miközben szándékosan eltüntette az itáliai kultúrát, s ezzel együtt az Anjou királyokhoz hűséges főurakat. Zsigmond szakított a nápolyi kapcsolatokkal, ám ezáltal háttérbe szorult az eddig virágzó magyar-lengyel együttműködés is. Azt meg kell jegyezni, hogy a német orientáció ellenére Zsigmondban is mélyen élt a László-tisztelet, amit fényesen bizonyít végrendelete, mely szerint a magyar királyt Váradon temették el Szent László mellé. Tudni kell azt is, hogy bár a császár anyanyelve a német volt, legszívesebben magyarul beszélt. Már Zsigmondnak is meggyűlt a baja a nyugat felé nyomuló törökkel. A Luxemburgi császár vezette keresztény seregek 1396-ban Nikápolynál súlyos vereséget szenvedtek az oszmán hadaktól. Zsigmond uralkodásának számos hátránya mellett azonban egy nagy előnye is volt. Nevezetesen az, hogy Magyarországot nyugat felől fél évszázadon át nem érte támadás.

Zsigmond kevés számú lengyel kapcsolata között meg kell említeni az 1412-ben történt „ballépését”, amikor II. Ulászló (1386-1434) lengyel királynak elzálogosított 13 szepességi várost és 3 várkastélyt. A 37.000 cseh garasért eladott városokat rövid távon vissza akarta vásárolni, ám a gazdag Szepesség 1772-ig – 360 éven át – lengyel kézen maradt. A Luxemburgi császár halála után egy Habsburg került a magyar trónra. Habsburg Albert (1437-1439) fiatalon meghalt, ami utat nyitott a Hunyadi család felemelkedésének.

Hunyadi János harcai, egész élete a Balkánra, illetve a török elleni háborúkra koncentrálódott. Hunyadi számára az ország északi területei legfeljebb a husziták
elleni harcokban, illetve Ulászló lengyel királlyal kötött szövetségében játszottak szerepet. Az 1434-ben, tízévesen trónra kerülő király a lengyel uralkodók sorában a III. Ulászló (1434-1444) nevet viselte.

A Jagelló király I. Ulászló (1440-1444) néven magyar uralkodó Hunyadi János szövetségese volt. Ulászló 1443-ban egy eredményes hadjáratot indított a török ellen. A következő évben indított hadjárata azonban végzetes volt. Az 1444. évi várnai csatában Ulászló király elesett. Sírja ma is a bulgáriai Várnában tekinthető
meg.

Hunyadi Mátyás (1458-1490) uralkodásának évei azok közé az évek közé tartoztak, amikor a magyarok és a lengyelek között gyakori volt a háborúskodás. A tét a gazdag Szilézia fölötti uralom megszerzése volt. IV. Kázmér (1447-1492) lengyel király, Mátyás kortársa türelmes, jól átgondolt politikát folytatott. Fő célja Litvánia megtartása, a Német Lovagrend végleges kiűzése, továbbá a cseh trón megszerzése volt. Mátyásra a lengyel király azért neheztelt, mert ő fiát, (kis) Kázmért jelölte a magyar trónra, amit azonban a Hunyadiak elutasítottak. A lengyel tervet Vitéz János és a Mátyással szembe helyezkedő főnemesek támogatták, ami 1471-ben a magyar király elleni lázadáshoz vezetett. (Megjegyzendő a lázadásnak volt több más belpolitikai oka is.) Mátyás ezt letörte, s ez volt az a helyzet, amikor nevelőjét, atyai jó barátját Vitéz Jánost fogságra ítélte. A szervezkedésben szintén részt vevő Janus Pannonius pécsi püspök – Mátyás jó barátja – pedig menekülés közben lelte halálát. A magyar-lengyel ellentét egyik fő okát Csehország megosztottsága szolgáltatta. A katolikus csehek Hunyadi Mátyástól kértek segítséget, aki 1468-ban elfoglalta Morvaországot, Lausitzot és Sziléziát. A cseh katolikusok 1469-ben a magyar királyt cseh királlyá koronázták.A cseh husziták – a katolikusok ellenfelei – Podjebrad György cseh kormányzó, majd király irányításával a lengyel Jagelló Ulászlót jelölték királyukká. 1471-ben, Podjebrád György halála után Ulászlót is – Mátyás mellett – cseh királlyá koronázták. Így Csehországnak már két királya is volt Hunyadi Mátyás és Jagelló Ulászló személyében. A magyar-lengyel háborúban a létszámfölényben lévő lengyel seregek 1474-ben két alkalommal is kudarcot vallottak. Kázmér 50.000 fős sereggel indult Szilézia felé, s útközben egyesült fia, Ulászló 15.000 katonájával. Mátyás a mindössze 8.000 fős seregével a nyolcszoros túlerő ellen fényes győzelmet aratott. A Boroszlónál elszenvedett lengyel vereség Mátyás zseniális hadvezéri képességeit bizonyította. Ez a képzett, jól felszerelt, a parancsokat vakon végrehajtó, gyorsan mozgó zsoldos katonaság képezte a „fekete sereg” magját.

 

A Jagellók kora (1386-1572)

Amikor 1490 húsvétján meghalt Mátyás király, pótolhatatlan veszteség érte a Magyar Királyságot. A trónért Jagelló Kázmér két fia, Jagelló Ulászló cseh király és annak öccse, János Albert indult harcba. A magyar főurak is megosztottak voltak, de végül az 1491. évi kassai békekötéssel abban állapodtak meg, hogy Ulászló foglalja el a magyar trónt. A Jagellók kora Magyarországon 1440-1444, illetve 1490-1526 között tartott.

Így lett ismét lengyel királya Magyarországnak II. Ulászló (1490-1516) néven. Dobzse (Jól van! Jól van!) László nem csak a magyar uraknak tett engedményeket, hanem a Habsburgoknak is. Pozsonyban szerződést kötött velük, hogy halála után az osztrák család kerül a trónra, ha nem lesz fiúutódja. Nehezen, de lett utód, aki II. Lajos néven tíz évesen foglalta el a trónt, s húsz évesen a mohácsi csatában vesztette életét.

Ki kell emelni a lengyel történelemnek a 15. század közepén kezdődő fontos mozzanatát, nevezetesen liberum veto jogi rendszer kialakulását. Vitára adhat okot, de ez a gyakorlat, ami a szejm kialakulásához vezetett, megelőzte a nyugati demokráciák születését. A liberum veto lényege az volt, hogy félbeszakíthatta az országgyűlést, megsemmisíthette a már elfogadott törvényeket. Innen nézve akár az anarchia melegágyának, a Nemesi Köztársaság diktatúrájának is lehet
tekinteni. (A szejm politikai fogalma csak 1918 óta jelenti a lengyel törvényhozásban az alsóház nevét.)

II. Lajos és Mohács

II. Lajos király apai ágon lengyel, II. Ulászló fia. Édesanyja Candale-i Anna királyné, aki a szülés után meghalt. Lajos nővére Anna hercegnő, aki Habsburg
Ferdinándhoz ment feleségül. Az uralkodásra felkészített gyermek hat nyelven beszélt, gyakorlatilag a Közép- és Nyugat-Európa minden országában otthon volt.


Bécsben, 1515-ben egy „érdekes” találkozóra került sor. Ezen részt vett II. Ulászló magyar király, Jagelló Zsigmond lengyel király és Habsburg Miksa német-római császár, valamint a találkozót pénzelő bankár, Jakob Fugger. Az 1514. évi Dózsa vezette pusztító felkelés után egy évvel, a teljesen eladósodott magyar király talán még örült is annak a pénzbeli támogatásnak, amit a bankár felajánlott. A lengyel király utódai trónjának biztosítását láthatta a támogatásban, a Habsburg császár azonban tudta, hogy nem csak Magyarországot, de a császári trónt is „ebben a pillanatban” árusította ki, taszította az adósság csapdájába. Ezen a találkozón döntötték el a kettős Habsburg-Jagelló házasságkötést, ami megteremtette a Habsburg hatalom kiterjesztését hazánkra. (Jagelló Lajos Habsburg Máriával, Jagelló Anna Habsburg Ferdinánddal kötött házasságot.) A háttértámogatást pedig a Fugger bankház adta. Igaz, az egyre nagyobb hatalommal rendelkező bankárok már a Hunyadiak korában is feltűntek Budán.

Magyarország egyenes úton haladt történelmi mélypontja, Mohács felé, aminek a jelek szerint idegen hatalmak, idegen hatalmasságok már néhány évtizeddel
korábban „megágyaztak”. Például Érd török kori emlékei között megemlítendő, hogy Eger, Pécs és Szigetvár mellett itt is áll egy minaret. A város másik pontján pedig egy tábla hirdeti, hogy itt tartózkodott II. Lajos magyar király, valamint a Mohács felé tartó lengyel sereg emlékét is felidézi. Ez a tábla azt hirdeti, hogy Leonard Gnojenski vezette azt a közel 1500 fős gyalogos hadat, aminek minden tagja elesett Mohácson.

Az ország két, majd három részre szakadása

A lengyel és litván közös történelem virágkora I. (Öreg) Zsigmond (1507-1548) uralkodásának idejére esik. Első felesége a fiatalon elhunyt Zápolya Borbála, magyar hercegnő volt. Zsigmond második házasságából (Bona Sforza hercegnő) származó lányát Izabellát pedig Zápolya (Szapolyai) János magyar király vette nőül. (János Zsigmond anyjának, Jagelló Izabellának fontos szerepe volt az Erdélyi Fejedelemség kialakulásában.) I. Zsigmond másik lánya, Anna pedig Báthory István erdélyi fejedelem, majd lengyel király felesége lett. Látható, hogy a politikai és házassági kapcsolatok erős szálakkal kötötték össze a magyar és a lengyel vezető réteget és a népeiket a 16. században is.

Báthory István, lengyel király (1576-1586)

Báthory István az Erdélyi Fejedelemség korszakának János Zsigmond után a második fejedelme volt. Az unitárius fejedelmet egy katolikus uralkodó követte, aki már 1573-ban indult Varsóban a királyválasztó konferencián. Ekkor még nem sok eséllyel, de amikor 1576-ban feleségül vette Jagelló Annát, a lengyelek őt
választották királyukká. Nagy szerencséjére Lengyelországnak, mert a mai napig a lengyel történelem egyik legnagyobb uralkodóját tisztelik benne.

Akkor, amikor Magyarország három részre szakított állapotában ezeréves történelmének válságos időszakát élte át, Lengyelországban ez nem fordult elő, pedig esély volt rá. Köszönhetően Báthorynak, aki összebékítette a lengyel urakat – akik éppen a magyar nemességhez hasonló módon hadakoztak egymással – arra hivatkozva, hogy ne kövessék el a magyarok tragédiáját. Kiváló taktikai érzékkel megteremtette az ország gazdasági, politikai egyensúlyát. Ez tette lehetővé, hogy sikeres hadjáratokat vezessen, többek között az oroszok ellen. Báthory István mind a lengyel, mind a magyar utókor szemében a követendő példa.

A nagy király példáját követte utódja, II. Rákóczi György erdélyi fejdelem is, amikor Lengyelországba vezetett hadjáratot. Ez sajnos Erdély és a fejdelem személyes tragédiájához vezetett. Lengyel segítséggel vette fel a harcot Bécs ellen Thököly Imre, a kurucok első vezére, magyar fejedelem is.

A török kiűzése és II. Rákóczi Ferenc lengyel kapcsolatai

A 17. század végén esély mutatkozott arra, hogy az oszmán hadakat kiűzzék Európából. Jelentős szerepet játszott ebben III. Sobieski János (1674-1696) lengyel király, aki 1683-ban mind Bécs török alóli felszabadításában, mind a párkányi csatában kitüntette magát.

A törököt kiűzték ugyan Magyarországról, de nem szűnt meg az ország elnyomása, kizsákmányolása. A török helyett a keresztény Habsburg hadak szállták meg hazánkat. A Béccsel szövetségben álló Sobieski János a Habsburgokkal közösen lépett fel az oszmánok ellen. Ám amikor Thököly kurucai menekültek a császári csapatok elől, Sobieski menedéket nyújtott a magyaroknak. Hasonló menedékre számíthatott az 1701-ben a bécsújhelyi börtönből megszökött II. Rákóczi Ferenc is. Rákóczi Krakkóban és Varsóban szervezte a magyar ellenállást a szintén Lengyelországban bujdosó Bercsényi Miklóssal együtt. Rákóczit az 1703-ban kezdődő kuruc szabadságharcban a lengyelek végig támogatták, segítették mind katonai, mind politikai, mind gazdasági téren.

A szabadságharc 1703-ban lengyel földről indult el, majd nyolc évi küzdelem után 1711-ben lengyel földön ért véget. A lengyelek a végsőkig kitartottak Rákóczi mellett, hiszen korábban még az is felmerült, hogy Báthory István egyik utódját válasszák meg királyuknak. A kuruc emigráció egy jelentős része 1711-ben Lengyelország felé vette útját. Rákóczi és a vezérkar szállása sokáig Jaroslaw városában volt. Onnan indulnak majd el a száműzetés kalandos és távoli útjára.

Szerző: Bánhegyi Ferenc

(Címkép: YouTube)

Az eddig megjelent részek itt olvashatók el: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17.