Fricz Tamás politológus a civilek.info számára készített véleménycikke:

Talán emlékeznek rá az olvasóim, hogy jómagam írtam már Novak Djokovicsról, a kiváló szerb teniszezőről, és nagy mértékben kritizáltam azt a jelenséget, hogy ha a nyugati világ bármelyik tornáján lépett fel, a közönség döntő része szinte „csípőből” ellene szurkolt, különösen Párizsban és Londonban, de akár ázsiai nagyvárosokban is.

Megírtam azt is, hogy ennek az oka nem lehet más, mint az a mély, zsigeri ellenszenv a Kelet- és Közép-Európából, vagy a Balkánról jött sportolókkal szemben, ami a nyugati világot jellemzi. Djokovics tényleg szinte már esedezte a közönség szimpátiáját, szeretetét, de ez semmit sem számított. Itt hős csak Federer vagy Nadal lehet, esetleg a szegény elnyomott Williams testvérek, vagy bárki, aki nyugati, csak nem egy nyomorult, szegényházi balkáni fiatalember. (Annak idején Szeles Mónika is panaszkodott erre a jelenségre.)

Ezek után ért váratlanul egy román újságíró, méghozzá Adrián Onciu publicisztikája az opozitian.net nevű román portálon. A következőket írta A davosi globalistáknak az igazság csak hallucináció lehet című cikkében:

Orbán Viktor maradt Európa utolsó mohikánja, az egyetlen politikus, aki képes nyíltan hangot adni véleményének, nem fél a globalista baloldalt csodáló csőcselék meglincselésétől”.

S itt jön a meglepő mondat: „ha úgy tetszik, ő Novak Djokovics megtestesítője a politikában. Több olyan vezető nélkül, mint Orbán, a konzervatív Európának kevés esélye marad.”

Nos, ez bátor hasonlat! De Onciu nem bontja ki igazán, hogy mire gondol akkor, amikor Orbán Viktort Djokovicshoz hasonlítja.
Megteszem helyette, ugyanis úgy vélem értem őt, és egyet is értek vele.

Először is: Djokovics is, Orbán is „Keletről” jön, viszont vannak annyira „pofátlanok” mind a ketten, hogy nem fogadják el a jól ismert szereposztást, mely szerint a nagy nyugati országoknak meghatározó a szavuk, a keleti gyüttmenteknek viszont kuss a nevük. Mindketten teljesen természetesnek tekintik azt, hogy semmivel sem rosszabbak, fejletlenebbek annál, mint a nyugati vetélytársaik. És ennek tudatában és ennek magabiztosságával lépnek fel a nemzetközi porondon, s Orbán a tárgyalóasztaloknál, Djokovics pedig a
teniszpályán, sok ezer néző előtt bizonyítja be azt, hogy nem csak arról van szó, hogy legalább annyira jók ők, mint nyugati ellenfeleik, hanem sok tekintetben tehetségesebbek és invenciózusabbak náluk, s inkább tőlük kell tanulni, s nem a szervezők, a média, a nyilvánosság és a közvélemény által agyondédelgetett, agyonimádott nyugati „sztároktól”.

Vagyis, természetesnek tekintik az egyenrangúságot, a demokratikus hozzáállást, senkinél nem tartják magukat alábbvalónak, de senkivel szemben nem várnak el kiváltságokat, s nem mutatnak sem fölényt, sem arroganciát. Másfelől, kiváló diplomaták mind a ketten. Djokovics több nyelven beszél, a megnyert versenyei után éretten és végtelenül figyelmesen beszél az adott helyről, ahol megnyerte a versenyt, a közönségről, a körülményekről, figyelmes a szervezőkkel és a versenyt kiszolgáló személyzettel szemben, vagyis mindenkinek megadja a kellő figyelmet és kiváló átlátó- és tájékozódóképességgel rendelkezik. Nos, ugyanez mondható el Orbán Viktorról is, ezt talán nem is kell részleteznem a diplomáciai képességeit, az Unióban, a nemzetközi szervezetekben való fellépéseinek hatásosságát, rendszerező és világos okfejtéseit akár egy beszédben, akár egy tárgyaláson, akár egy sajtótájékoztatón.

S végül, de nagyon nem utolsó sorban: Djokovics képes volt ellenállni a kötelező vakcinázásnak, abbéli meggyőződése szerint járt el, hogy az Mrns-vakcinákkal kapcsolatban erős kételyek merülhetnek fel, hiszen nem esett át a vakcinákra vonatkozó fázisok mindegyikén, hatásmechanizmusa tehát valójában nem egyértelmű. Az ausztrál hatóságok kitiltották az országból ott és akkor. S láss csodát: ez évben részt vehet az ausztrál nyílt teniszbajnokságon – oltás nélkül. Igaz, közben a Pfizer egyik igazgatója is kijelentette már az Európai Parlamentben, hogy tényleg nem óvnak meg a vakcinák a megfertőződéstől és annak továbbadásától sem…

És ez a bátorság igaz Orbán Viktor esetében is. Nem engedett a kötelező vakcinázás követelményének – de sajnos ezt a küzdelmet még folytatni kell. Úgy, ahogyan a készpénz megszüntetésének, egy ostoba, öngyilkos szankciós politikának, az LMBTQI-ideológiának és a klímaidiotizmusnak is ellent kell állni.

Hiába gondolják ezt másképp a davosi elit tagjai Klaus Schwabbal és Bill Gates-sel az élen, éppen most is Davosban…

Szerző: Fricz Tamás