Ha a mesterséges intelligenciával az a célunk, hogy heti öt napot lustálkodjunk, és mindent a gépek végezzenek el helyettünk, az nem lesz biblikus – vélekedik Bedekovics Péter lelkipásztor, cserkészvezető, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) oktatója, a Budapest Pesterzsébet-Klapka téri Református Egyházközség lelkipásztora, aki 2021 óta a KRE Hittudományi Doktori Iskolájának tagja, kutatási területe a gyakorlati teológia és a vezetéstudomány. A mesterséges intelligencia és a hit kérdéséről a Magyarországi Református Egyház oldalán jelent meg interjú a lelkésszel. Bedekovics Péter szerint az a legnagyobb kérdés, kibe vetjük bizalmunkat a sorsdöntő helyzetekben: a technológiába vagy Istenbe?

Szerinte sokan tartják a Szentírásról és a keresztyénségről, hogy nem fér össze a modern, előremutató technológiai fejlődéssel. Pedig Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy fejlesszük magunkat, a környezetünket, ránk bízta a világot, és ebben a technológiai elmélyülést is. Bár nem a műszaki változás áll a Biblia fókuszában, mégis rengeteg történetében olvasható olyan megjegyzés, amelyből kitűnik, ennek is tanúja volt.

A XXI. századi technológiai fejlődés veszélye az, hogy kijelenti az ember: akármire képes. Bármeddig életben tarthat egy személyt, lélegeztetőgéppel, különböző technológiákkal. Gént manipulál, javít, fegyvereket gyárt. Olyan virtuális világokat teremt, amelyben akár halhatatlanná is válhat. Az ember a technológia révén a hatalmát megmutató, az Úrtól független, esetleg akár az isteni kategóriát is túlszárnyaló keretbe akar átlépni. A bábeli toronyépítők az ókorban kicsit pontosabban fogalmaztak, de a cél sok esetben ma is ugyanaz.

A Szentírás a motivációinkra hívja fel a figyelmünket. Mire akarjuk alkalmazni a technológiát, milyen eszközöket használunk fel a cél eléréséhez? Etikus-e új gyógyítási módszerhez elhajtott magzatokat igénybe venni? Nincs egyszerű helyzetünk a mesterséges intelligencia témájában sem. A Szentírás természetesen nem beszél róla, viszont A zsoltárok könyve irányt mutathat: „ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg”. Az egzakt tudományokat sokszor szembeállítják a Szentírással. Érdemes elgondolkodnunk azon, ha látszólagos vagy valódi ellentétekbe ütközünk, melyiket választjuk keresztyénként? Kibe vagy mibe vetjük a végső bizodalmunkat? Ennek a megválaszolása hozhat finom változást a technológiához való hozzáállásunkban, nem feltétlenül radikálisat. A keresztyénség nem a végletekről szól, hanem arról, hogy Isten szemszögéből próbáljuk látni az életet.

Civilek Infó: Kapcsolódva a lelkipásztor véleményéhez valami nagyon fontosat észre kellene vennünk! A technika és technológia fejlődése, általában a külső, anyagi világ szemlélete és kutatása nem ment fel minket az alól, hogy keressük az Urat és folyamatosan könyörögjünk irgalmáért. Mert „mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről, sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia.” (János evangéliuma 16:1-15)

Persze az Isten-hit nem egyszerű út. Hiszen úgy tűnik minden rajtunk kívül van, az objektivitás és pozitivizmus, a tudományokba vetett hit, a HOMO Deus eljövetele a technológia fejlődés által hatalmas perspektívákat nyithat.

Nemrégiben hallottam egy a szerves kultúrában szorgoskodó elmétől , hogy nagyon respektálható a heliocentrikus, vagy bármilyen galaktikus, az univerzumot gondolkodásunk központjába állító világkép, fel tud mutatni nagyon érdekes eredményeket, de mi a földön élünk és a geocentrikus világképre kell koncentrálnunk. Látványával, mitológiájával, lelki összefüggéseivel, szimbólumaival, a szellemi analógiák keresésével és felismerésével. A látható világot láthatatlan szellemi erők tartják fenn, innen nap és csillagok, onnan angyalok és démonok. 

Meglehet, hogy a robotjaink, vagy a mesterséges intelligencia galaktikus életet fognak élni majd, elvben halhatatlanok lesznek és innen nézve csodákra képesek, de nekünk a Föld az otthonunk. Steven Hawking úgy fogalmazott: valószínű, hogy az egész mindenség az összes bonyolult szerkezetével azért jött létre, hogy megteremthesse  fizikai valójában is az embert. (Hasonlóképp vélekedik Chardin de Teilhard a jezsuita paleontológus is az Emberi jelenség című művében majd egy évszázaddal korábban.)

Vagy szintén a brit tudóstól: lehet, hogy megtudjuk hogyan jött létre a világegyetem, de hogy miért, azt soha.

Kell a tudomány, de nem kell a hübrisze. Tudnunk kell, hogy csak azokat az eredményeket érhetjük el, melyeket Isten elénk ad. Tudnunk kell, hogy hol vannak a határaink. Hiszen feladatunk van ezen a földön, melyet mindenkinek egyenként kell elvégeznie és az Úrnak ezzel el kell számolnia.

De a hívő ember tudja azt is: az élet látható és láthatatlan dolgai, eseményei párhuzamosan futnak. Egy filozófus úgy fogalmazott, hogy lényegében soha nem hagyjuk el teljes egészében a túlvilágot. Oda pedig csak a belső utak, az ima, és a kegyelem vezethetnek.

Isten szemében az univerzum egy pillanat. Az ő pillanata a valóság. Mert a múlt és a jövő nem léteznek, de van kiterjedésük, a pillanat létezik, de nincs kiterjedése. – Pascal szerint.

Csak a hit az egyedüli  valóság, melyben az Úr jelenében élhetünk! Minden amit érzünk, látunk az ő kiáradása.

Az eredeti, teljes interjút ITT olvashatják.

Forrás: Vasarnap.hu

Kiemelt kép: reformatus.hu