Törvény mondja ki, hogy közterület, valamint önkormányzati tulajdonban lévő közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett.

Horn Gyula vitathatatlanul és egyértelműen részt vett egy önkényuralmi rendszer, mégpedig a kommunista diktatúra megalapozásában – hiszen segítette leverni a forradalmat mint pufajkás, így megalapozta a diktatúra második szakaszát, a Kádár-rendszert, illetve részt vett utóbbi fenntartásában –, tehát a nevét nem viselheti közterület.

Márpedig ha egy önkormányzati testület ennek ellenére mégis úgy dönt, hogy Horn Gyuláról sétányt nevez el, akkor törvényt sért.

Erre mutatott rá a Sára Botond főispán által vezetett Fővárosi Kormányhivatal, s felszólította a fővárosi önkormányzatot, de eredménytelenül. Többszöri sikertelen kísérlet után törvényességi felhívást intéztek a fővároshoz, hogy szüntessék meg a törvénytelen állapotot, és töröljék a Horn Gyula sétány nevét.

A Fővárosi Közgyűlés a legutóbbi ülésén viszont „lazán” úgy döntött, hogy nem tesz eleget a törvényességi felhívásnak, és nem változtatja meg a sétány nevét.

A további részletektől eltekintek – hiszen ezekről, köztük Felföldi Zoltánék ügyes akciójáról már korábban írtam lapunkban (Most akkor komolyan vesszük vagy viccelünk a rendszerváltással?, március 29.).

A jó hír az, hogy a Fővárosi Kormányhivatal nem hagyta annyiban, és bírósághoz fordul a főváros teljességgel jogellenes lépésével kapcsolatban.
Ez az egyetlen helyes eljárás. Nem szabad és nem lehet hagyni, hogy a Karácsony Gergely – és persze a háttérben Gyurcsány Ferenc – által vezetett főváros a jogszabályokat semmibe vegye.

Ezt a kérdést kulcskérdésnek tekintem, ebben a nemzeti oldalnak olyan kőkeménynek kell lennie, mint a betonnak.

Itt ugyanis nagy az erkölcsi tét, egyszerre két kérdés forog kockán: megvédjük-e a rendszerváltás szellemiségét, másfelől pedig megvédjük-e a jogállamiságot Magyarországon?

Ugyanis van mit pótolnunk: Magyarországon a rendszerváltás úgy zajlott le – jó, ha ezt a fiatalok tudják –, hogy lényegében véve a diktatúrát irányító politikai elit egyetlen tagjának sem görbült egyetlen haja szála sem, de még erkölcsi elítélésben sem volt igazán részük. Úgy zajlott le 1989–1994 között a rendszerváltás Magyarországon – most kifejezetten személyi szempontból nézve –, mintha mi sem történt volna, pusztán a Németh-kormányt felváltotta az Antall-kormány, és punktum. A nagyérdemű közönség – jobb esetben az állampolgárok – pusztán azt érzékelhették, hogy a kormány összetétele megváltozott, de mindenki más az állampárti időszakból a helyén maradt, továbbá hatalmas gazdasági válság alakult ki az országban, másfél millió ember veszítette el a munkahelyét.

A magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy az ÁVÓ rettegett főnöke, az emberek tömegeit az Andrássy út 60.-ban megkínzó, sok esetben halálba kínzó Péter Gábor mindenféle számonkérés nélkül, ágyban és párnák között halt meg 1993-ban.

A magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy a titkosszolgálatok átszervezését Antall József arra a Galambos Szilveszterre és társára bízta, aki a rettegett III/III-as, belső elhárítási osztály vezetője volt. (Galambos is ágyban és párnák között halt meg 2002-ben, miközben kényszerítés és zsarolás által beszervezett, soha senkiről nem jelentő, szerencsétlen sorsú ügynökök neveivel még ma is dobálóznak.)

A magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy az 1956-os forradalmárok kivégzésében vezető szerepet játszó Biszku Bélát egy teljes véletlennek, illetve Skrabski Fruzsina trükkös interjújának köszönhetően lehetett valahogyan bíróság elé állítani, de már későn.

És a magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy a nemzeti vagyon privatizációját az a Csepi Lajos vezette és irányította, aki a KISZ-ben töltött be vezető pozíciót.

És a magyar rendszerváltás úgy zajlott le, hogy Gyurcsány úgy szerezhette meg trükkösen és lényegében ingyen az őszödi kormányüdülőt, hogy erről Szilvássy Györggyel mint az akkori Boross-kormány helyettes államtitkárával állapodhatott meg, akivel együtt dolgoztak vezetőként a KISZ-ben.

Nem folytatom, mert minek.

Csak annyit mondok: van mit bepótolnunk.

A főváros ezer sebből vérzik, tehetségtelenek, korruptak és hazudnak, de még jogsértők is, hiszen egy kommunistáról akarnak törvénytelenül sétány elnevezni.

Ha most nem állunk a sarkunkra, akkor már soha.

Ha pedig a Fővárosi Közgyűlés továbbra is jogsértő módon cselekszik, akkor azt fel kell oszlatni.

Dixi!

Forrás: Magyar Nemzet

Fotó: MTI-Honéczy Barnabás