Egy Rastislav Šlosár nevű szlovák képviselő szerint nincs rendben, hogy Ódor Lajos magyar nemzetiségűként Szlovákia miniszterelnöke lehet. Bár a kijelentés de jure nem meríti ki a fenti fogalmat, ha egy honatya szájából hangzik el, annak következményének kellene lennie.

Nem kapott akkora sajtóvisszhangot a svájci legfelsőbb bíróság pár nappal ezelőtti döntése, amilyen elvárható lett volna. Szinte kizárólag a jobboldali sajtó közölte (és üdvözölte) a hírt. Az alpesi ország választott bírái ugyanis felülbíráltak egy korábbi bírósági ítéletet, és kimondták a minden normális ember számára természetes verdiktet: a svájci emberek csak férfiak és nők lehetnek.

Ezzel ugyan nem fordították ki a Földet a forgási tengelyéből, de azért némi elégtétellel nyugtázhatjuk, akad még Magyarországon kívül is európai ország, ahol nem mindenki bolondult meg, és függetlenül a politikai ízlésterrortól egyetért azzal az evidenciával, hogy

az emberi faj túlélését nem az átoperált, agyontablettázott, agymosott emberi roncsok garantálják.

És láss csodát: nem óbégatott az egész mainstream sajtóhadsereg, az Európai Parlament legvéresebb szájú kocsmai kikiáltói is kussoltak, vagy legalábbis szemérmesen toporogtak. Hallgattak azok a „progresszívek” is, akik lehetővé tették, hogy tavaly az Európai Parlament székházában olyan „fotóművész” tárlata botránkoztatta meg a képviselőket, amelyen Jézust deviánsok társaságában ábrázolta.

A dolog persze érthető, hiszen Svájc nem tagja az Európai Uniónak. Ez egy darabig vélhetően így is marad egy népszavazásnak köszönhetően, hiába próbálták mindenféle nyomással rákényszeríteni a svájciakat, hogy csatlakozzanak a vándorcikuszhoz. Így a Freund-, Verhofstadt-, Sophie in ´t Veld-, Malin Björk- és Roberta Metsola-félék hiába hoznának felháborodott elítélő nyilatkozatot a svájci jogrend mibenlétéről, az a kutyát sem érdekelné.

De sokatmondóan hallgattak az Orbán-fóbiás magyarországi szabadcsapatok is, mert mégiscsak kínos lett volna számukra dobra verni, hogy vannak az öreg kontinensen más népek is, akik hasonlóan gondolkodnak a teremtés koronájáról, mint a renitens magyarok. És a magyarok miniszterelnöke.

Meg aztán ki tudná összebékíteni azt a feloldhatatlan ellentétet, ami a kereszténység és a materializmus között feszül, miközben az emberi nemekről mindkettő, a teizmus és az ateizmus is ugyanazt állítja? Melyiknek kellene igazat adni, lehetőleg úgy, hogy azok az elmebetegek, akik „nemen kívülinek” tartják magukat, valamiféle adut kapnának a kezükbe?

A keresztény tanítás szerint ugyanis Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, míg az ellenpólusnak, a biológus Darwinnak köszönhetően azt tanuljuk az alapiskolában, hogy a fajok eredetének és fejlődésének alfája és omegája a fejlődő, alkalmazkodó képességű egyedek fennmaradása és szaporodása. Amire ugyebár a „nembináris”, LMBTQ-állatseregletbe tartozó, a magukat a normalitásból kizáró fehérjehalmazok nem képesek. Csak férfi és nő kapcsolatából születhet emberi utód. A legbölcsebb paraszti logika szerint pedig minden élő embernek van/volt édesanyja.

Anyák és apák nélkül nem szaladgálnának a földön sem istentagadók, sem istenhívők, horribile dictu azok a deviánsok sem, akik tagadják a két nemet.

Hanem van ennek a kérdésnek egy másik vetülete is, amiről kevés szó esik, hogy tudniillik alapvető emberi jog-e a hülyeség? Mert ma már lassan oda jutunk, hogy minden marhaság emberi jognak minősül, miközben a legalapvetőbb emberi jogokat igyekeznek megtagadni az emberektől. Jogtalanságról óbégatnak ott, ahol betartják a jogot, és törvényszerűnek próbálják beállítani a tiltott határátlépést, pontosabban határsértést, ami köztudottan jogtalan és büntetendő bárhol a világon.

Kivéve a magát Európa agyának és erkölcsének képzelő brüsszeli vízfejet. Ahol megszegve az EU alapszerződését, felrúgva a lisszaboni szerződést, a belügyminiszterekkel szavaztatták meg (az újkommunisták szerint nem létező) migránskvótát, amelyről csak a Tanács lenne hivatott dönteni.

A jog és igazság ilyetén sárba tiprása már nem a hülyeség és a tudatlanság kategóriájába tartozik, hanem bűn, de legalábbis szerződésszegés.

Hazai vizekre evezve: mi, felvidéki magyarok napi szinten szembesülünk még ma is, több mint egy évszázada azzal a diktátummal, hogy Szlovákiában kötelező szlovákul beszélni. Sőt, tudni. Ami jogi szempontból értelmezhetetlen, hiszen ha valaki nem akar, vagy nem tud megtanulni egy nyelvet, az nem büntethető. Büntethető viszont az a képviselői megnyilvánulás, amely kimeríti az uszítás, a nemzeti hovatartozás elleni izgatás fogalmát.

Egy Rastislav Šlosár nevű szlovák képviselő szerint nincs rendben, hogy Ódor Lajos magyar nemzetiségűként Szlovákia miniszterelnöke lehet. Bár a kijelentés de jure nem meríti ki a fenti fogalmat, ha egy honatya szájából hangzik el, annak következményének kellene lennie.

A kérdést persze azoknak kéne nekiszegezni, akik vállaltan is a közösségük érdekei ellen fordulnak (Bugár Béla, Ravasz Ábel, Rigó Konrád, Simon Zsolt, Sólymos László és kompániája), s akik amellett, hogy szlovák pártok farvizén próbálnak képviselői fizetéshez jutni, mézes-mázos szövegekkel próbálják félrevezetni a felvidéki magyarokat. Egy pisszenést sem hallottunk tőlük a felháborító kijelentés után, pedig állandóan a társadalmi békéről és a közös érdekekről papolnak. A hülyeség és a sunyiság tényleg nem büntethető, ha csak nem a választók által, akik remélhetően megfelelően díjazzák majd az urakat.

Kiemelt kép: MTI/ EPA/Christian Bruna