Tetlák Örs, Érd alpolgármestere megírta közleményét. Fontos ember lehet, ha egyszer kinyilatkoztat, bár én soha nem hallottam róla. Igaz, bizonyára ő sem rólam. De én nem szoktam közleményeket kiadni. Csak véleményem van, az is csupán egyéni.

Tetlák úr úgy gondolja, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter „újfent” zsaroló nyilatkozatot tett Ukrajna ügyében, méghozzá „ízléstelen stílusban”, mert ezek szerint a nagyon baráti szomszéd boldogulását ilyen bagatell dolgokhoz köti, mint például a kisebbségben ott élő magyarok jogainak helyreállítása, az OTP levétele az oroszokat szolgálók listájáról és hasonlók.

Tetlák úr ezek szerint azon a véleményen van, hogy a Nagy Márciusi Majdan-téri Forradalom (februárban történt, tehát március, a Nagy Októberit is novemberben ünnepelték) után jupiteri magasságba emelkedett Ukrajnának mindenhez joga van, mi meg a kisökrök vagyunk. Mert a nagyszerű Ukrajna harcol, mi meg aljas módon nem szállítunk nekik vérontásra, gyilkolásra alkalmas fegyvereket. Jó, az onnan menekülőket befogadjuk, de az nem érdem, hanem kötelesség.

Az LMP elnökségének tagja (ha még létezik az a valami, amelyik nevében azt sugallta, hogy lehet más a politika, tetteivel meg azt bizonyította, hogy nem lehet) Svédország NATO-tagságának akadályozása miatt is mérhetetlenül fel van háborodva, mondván, a külügyminiszter álszent módon az Országgyűlés döntésére (illetve annak hiányára) hivatkozik, holott ő maga is tagja a testületnek.

Logikája pazar, csak éppen figyelmen kívül hagy egy apróságot, amit úgy hívnak (és nálunk még gyaklorlat is), hogy demokrácia. Nem tudom, hallott-e az úr (akinek kutatási területe a szubszaharai Afrika, a regionalizmus és Dél-Afrika szerepe a nemzetközi rendszerben, tehát nagyon szakértő!) arról, hogyan születnek a döntések a Tisztelt Házban? Hát nem úgy, ahogy Tetlák elképzeli. Többségi és nem egyéni döntésekkel. Ezzel az erővel felelőssé tehetné mindenhez is értő társelnökét, az atomerőművekhez hivatalból értő közgazdászt, Schmuck Erzsébetet, hiszen az LMP társelnöke is tagja az országgyűlésnek.

Csak úgy mellékesen, a svédek nagy szeretete régóta sugárzik hazánk felé. Olyan durva mondatokat, amelyek politikusaik szájából Magyarországgal kapcsolatban elhangzanak, még egyszerű polgárként sem engedhetne meg magának senki, nemhogy politikusi minőségben (már ha ez egyáltalán minőség). Vajon Tetlák úr keblére ölelné-e azt, aki őt csípőből folyamatosan gyalázza? Nem tévedek nagyot, ha azt állítom: aligha!

Nem ismerem Tetlák Örsöt és mint említettem, vélhetőleg ő sem ismer engem. De közleménye alapján nem is nagyon akarom megismerni. Az érdiek bizonyára tudják, kicsoda ő, hiszen ott alpolgármester. Persze az is lehet, hogy nem ismerik, ezért lehetett alpolgármester. Ki tudná eldönteni? Az azonban tény, hogy országos ismertségre nem tett szert, talán nem véletlenül. Az viszont bizonyos, hogy megszólalásig (sőt azon túl is) hűséges mikropártja újdandász elnevezéséhez: Magyarország Zöld Pártja.

Szemrebbenés nélkül beszél zöldségeket.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: tetlakors.hu