Szürreális jelenet zajlott le hétvégén Budapesten, a Deák tér környékén: több ezer fiatal egymást taposva kapkodta a tetőről leszórt ezreseket.

Egy telefontokokat gyártó cég, a Mobilfox ugyanis meghirdette, hogy kétmillió forintot fognak kiszórni az utcára. Mindezt egy, a tizenévesek körében népszerű influenszer jelentette be, a felhívására pedig rengetegen gyűltek össze. A tömegben többen rosszul lettek, ahogy lökdösték egymást a fiatalok. De vajon mit mutat ez a jelenetsor? Schindler Zsófia keresztény pszichológus válaszol.

Nézem a képeket és először azt hiszem, egy open-air istentiszteletet látok. Égre szegezett tekintetek, várakozást kifejező arcok, magasba emelt kezek. Aztán az egyik fotón felfigyelek a levegőben kéklő valamire, ami egy közeli épület tetejéről szállingózik a zömében fiatalokból álló tömegre. Gyorsan megállapítom, hogy tévedtem: a lelkes tinik nem azért gyűltek össze, hogy Istent dicsérjék, de nem is a közösségi szellem hajtotta őket, hanem az ígéret, hogy aznap ezres bankjegyek fognak hullani az égből.

Egy influenszer ugyanis beharangozta, hogy ha minden a tervei szerint alakul, a követői számíthatnak egy kis zsebpénzre. Így is lett.

Két dolgot szögezzünk le, mielőtt megpróbálnánk értelmezni a történteket. Az egyik, hogy mindannyian voltunk tizenévesek. Tudjuk, milyen vágyni valamire úgy, hogy nem rendelkezünk elég anyagi forrással ahhoz, hogy a magunkénak tudhassuk. A másik, hogy egy kis szórakozás nem ártott még senkinek. Nincs azzal baj, ha olyat csinálunk, aminek felnőtt fejjel már semmi értelmét nem látnánk. A kérdés viszont:

ennek voltunk szemtanúi a hétvégén? Egy ártalmatlan kis szórakozásnak? A hírek szerint senki sem sérült meg, bár ezt azt gondolom, csakis a szerencsének tudhatjuk be. Miért érzem mégis azt, hogy a pénzeső holmi keveset használt?

Hadd helyezzem a történteket egy tágabb kontextusba. Már évekkel ezelőtt, amikor középiskolásokkal dolgoztam, az osztály nagy része influenszer akart lenni. Érdektelenül hallgatták a pályaorientációs nap előadóit, mondván, ők már fix jövőképpel rendelkeznek: amint befejezték tanulmányaikat, irány a YouTube és a TikTok.

Nem kell ezreseknek hullani az égből ahhoz, hogy a fiatalok elhiggyék, a pénz könnyen jön. Az influenszer kultúra már évek óta ezt az üzenetet közvetíti.

Lehet pénzed akkor is, ha délig alszol. Vezethetsz jó autót végzettség nélkül is. Sőt! Akik 8-4-ig robotolnak, soha nem fognak a Bahamákon nyaralni. Miért vágyna bárki egy munkahelyre, ha néhány TikTok-videóval elképesztő összeget kereshet? És valljuk be: igaz. Egy kőműves, eladó, orvos, tanár vagy asztalos életszínvonala köszönőviszonyban sincs a social média sztárokéval.

MI ITT AZ ÜZENET ÉS HOL MENT FÉLRE?

Szögezzük le, a hétvégén semmi olyan nem hullott az égből, amihez más módon ne juthatnánk hozzá. Pénzünk akkor is lehet, ha Holle anyó nem rázza meg a bankóval teli párnáját. Mégpedig úgy, hogy dolgozunk érte. Ha pedig ez életkornál fogva egyelőre nem lehetséges, akkor a jó öreg malacpersely is segíthet. Természetesen nem tudom, hogy a tömegben nyújtózkodó fiatalok mekkora hányada kuporgatja a karácsonyi pénzét vagy végez valamilyen diákmunkát. Talán nagyon is sokan, ám ennek ellenére eljöttek. De mit tapasztaltak a zsúfolásig megtelt Deák téren?

Azt, hogy ha helyezkednek, a pénz szó szerint az ölükbe hullik. Azt, hogy nem gond, ha áttaposnak három másik emberen, addig amíg övék az ezres.

Azt, hogy nem kell összeszorítani a fogukat és kitartani egy munkahelyen, mert anélkül is gyarapodhatnak. Mielőtt azonban sietnénk elítélni a következő generációt, érdemes vetnünk egy fürkésző pillantást saját magunkra is. Mi, a felnőtt társadalom, mindent megtettünk azért, hogy másképp gondolkozzanak? Eleget beszéltünk arról, hogy megtalálni a hivatásunkat az egyik legjobb dolog az életben? Hogy nem csak a pénz számít, amikor pályát választunk, hanem az is, hogy ki tudjunk teljesedni benne? Hogy a munkánkkal szolgálhatunk másokat? Hogy a szolgálat és a szórakoztatás nem ugyanaz? Hogy előbbi értékesebb az utóbbinál?

Sajnos jóval több szó esik arról, hogy a munka szenvedés.

Hogy 8-4-ig dolgozni felér egy büntetéssel. Hogy a főnök egy zsarnok. Hogy a kollégák elviselhetetlenek. Félreértés ne essék: lenne mit javítani a munkahelyi körülményeken és azon, ahogy egymáshoz viszonyulunk. Több megbecsülést érdemelnének azok, akik tisztességgel, lelkiismeretesen és legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat. De ettől még dolgozni és tevékenynek lenni jó. Lehetőséget ad arra, hogy önállóan éljünk, hogy biztosítsuk a szükségleteink javát, hogy kisebb-nagyobb sikereket tapasztaljunk meg, hogy fejlődjünk, formálódjunk..

Ideje lenne a munka és a hivatás szépségéről is beszélni.

S ha így teszünk, a következő pénzeső talán jóval kisebb attrakciónak számít majd.

Schindler Zsófia/777

Kiemelt kép: ncl