Hallottak már színvak festőről? Netán analfabéta íróról, siket operaénekesről? Ugye, hogy nem. Viszont humortalan humoristákról nem csupán hallottunk, de ismerünk is ilyeneket.

A humor híján lévő humoristáknak két csoportját különböztethetjük meg. Az elsőbe azok tartoznak, akiknek valaha volt humoruk, de időközben – a rendszerváltáskor – valahogy kiesett a zsebükből. Például ilyen volt Hofi Géza vagy éppen ilyen Gálvölgyi János. Valaha jókat röhögtünk előadásaikon, de 1990 után megszabadultak szellemességüktől. Ja kérem, gyűlöletből nem lehet humort csinálni.

De van, akiknek soha nem is volt humoruk, mégis erőltetik. Annyira, hogy csodálom, nem lett sérvük vagy nem jött ki az aranyerük. Ezek listája jóval hosszabb, mint az előbbieké, terjedelmi okokból tehát eltekintek a felsorolástól. Ezúttal egyetlen nevet említek csupán: Pottyondy Edina. Ő az a csoda, akinek érdemes lenne apróhirdetést feladnia amúgy Rejtő Jenő módra: „Keresem elveszített humorérzékem becsületes megtalálóját”.

Reménytelen eset vagyok és némileg mazochista is, mert minden új videóját megnézem, bejegyzéseit elolvasom abban a reményben, hogy talán most majd lesznek pillanatok, amelyek legalább mosolyra késztetnek, de mindig csalódnom kell. Akárcsak most.

Miről is kínlódik legutóbbi megnyikkanásában? Természetesen arról, hogy szerinte Orbán Viktor egy senki, jelentéktelen szolga, akit meg sem hívtak Donald Trump beiktatási ünnepségére. Mert Orbán egy utolsó csatlós.

Nocsak! A keleti boszorkány úgy gondolja, a magyar miniszterelnök teljesen jelentéktelen, más szóval végletesen elszigetelődött, de egy korábbi videójában azt is értésünkre adta, hogy Orbán Viktor haverja – idézem – milliárdos playboy, szélhámos vállalkozó, press-celeb és tévésztár, nárcisztikus twitterkirály és keresztény fundamentalista ikon.

Mi van, zűrzavarok királynője? Ki beteg? Te biztosan. Beteges közlési kényszered hajt, no meg mélyen gyökerező gyűlölet minden normalitással kapcsolatban. Ha nem tévedek, és nem tévedek, boldogan üdvözölte a Pride aberrált megmozdulást is.

Mellesleg kóros szereptévesztésben is szenved, a szereplése és véleménye arra az ötvenes évek elején készült és lakklemezre rögzített interjúra emlékeztet, amelynek lényege egyetlen félmondat: „Mi, az ózdi fiatalok követeljük az Egyesült Államoktól…”

Gondolom az USA észvesztve teljesítette a követelést, hiszen rettegtek az ózdi fiatalok összevont szemöldökétől. Ennek tudatában abban is biztosak lehetünk, hogy Edina kemény szavai mélységes szégyenérzetet okoznak az USA ismét megválasztott elnökének. Vagy nem.

Mi munkálhat a mi boszorkányunkban a már megállapított gyűlöleten kívül? Ugyanaz a nárcizmus, mint amit Trumpnak tulajdonít. Meg az az önhittség, hogy véleménye számít, hogy százezrek szomjazzák szavait.

Csalódást kell okoznom, kedves álhumorista, a valóságos senkikre senki sem kíváncsi, legfeljebb egy aljas, diplomatának hazudott amerikai aktivista, bizonyos Pressman, de már az is elhúzta innen a csíkot.

Én sem vagyok valaki, tehát elméletileg mindketten jelentéktelenek vagyunk, a különbség annyi, hogy én nem hitegetem magam azzal, hogy bárkit is érdekelne a véleményem. Azaz magamnak írok, bár bennem is van némi magamutogatási hajlam, ezért teszem közzé gondolataimat. Ettől leszek valaki? Aligha.

Ellenben ha mindketten senkik vagyunk, hozzánk képest Orbán Viktor akkor is valaki, ha nem lesz ott Trump beiktatásán. Tudom, hogy ezt nehéz belátnia egy humormentes „humoristának”, de érdemes lenne, hátha fény gyúl odabent. Mert én még nem hallottam róla, hogy bármelyik európai vagy amerikai választási kampányban valaha is egy másik ország vezetőjét emlegették volna követendő példaként. Illetve akad egy ilyen, név szerint Donald Trump, aki kampányeseményein több mint százszor méltatta a magyar miniszterelnököt.

Ugyebár ennyire fontos ember lehet egy szolga. Na, ez a kijelentés, ha nem is szellemes, de mindenképpen röhejes.

Pottyondy egyszerűen irigy és ennek minden megnyilvánulásában hangot is ad. Durván, gátlástalanul feketének festve azt, ami valójában hófehér. Persze mást nem is várhatunk attól, aki részese volt az álomgyilkos momentumos bandának, vehemens harcosa a NOlimpia! szégyenletes mozgalomnak.

Rendben, NOlimpia! De rendben van az is, hogy NOpottyondy. Ehhez még aláírást sem kell gyűjteni.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Képernyőfotó/Youtube/Pottyondy Edina