Újabb értelmetlen pusztításnak lehetünk tanúi.
A természetkárosítás helyett okosabb, ha úgy töltünk időt a természetben, hogy a lehető legkisebb nyomot hagyjuk magunk után.
Különös károkozás történt hosszú időn keresztül a Mátrában
– írta a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.
A mátrai Csatorna-patak mentén az Ördög-forrás kirándulók által kedvelt pihenőhelyétől karnyújtásnyira vettek észre egy szokatlan dolgot korábban a természetvédők. Valakik a patakot egy övcsatorna segítségével éveken át elterelték.
Az elterelés eredményeként a patak vízhozamának egy része nem az eredeti mederben, hanem az övcsatornán haladt keresztül, teljesen céltalanul. A csatorna nagyjából száz métert megtéve véget ért, miközben a víz kisebb ágakra szakadva a meredek oldalban visszatért a patakba, illetve a pihenőhely és a forrás környékét alkalmanként járhatatlanná tette. Veszélybe sodorta az életközösséget
Az erdei kisvízfolyások, árnyalt hegyvidéki patakok életközössége igen értékes. A patak, a meder, az abban lévő kövek, az aljzatot behálózó gyökérzet, a mederbe behullott avar, a sekély iszapfelszín mind-mind otthonául szolgál egy kis életközösségnek. Ez a vízi életközösség nagymértékben függ az érintett vízfolyás vízhozamától.
Patakjaink élővilágát már az is komoly kihívás elé állítja, hogy az időjárási szélsőségek miatt vízjárásuk napjainkra rendkívül ingadozóvá vált, sőt, a forró és aszályos nyári időszakokban a kiszáradás fenyegeti őket. A patak vizének elterelése szintén óriási változást, komoly negatív hatást jelent az élőlények számára.
A jelenséget észlelve az elterelést a nemzeti park munkatársai rendszeresen megszüntették, de ez nem járt eredménnyel. Végül a pataklakó élővilág néhány fajának nevében kis információs tábla kihelyezésével igyekeztek felhívni a figyelmet a tevékenység káros voltára, de mindhiába. Az elterelést újra és újra megvalósította valaki.
Drasztikus eszközöket kellett bevetni
Az Egererdő Zrt. engedélyével a nemzeti park munkatársai a terelést véglegesen megszüntették. A természetvédők a lefolyató ágba betonba ágyazott köveket helyeztek el, így a víz a főmederben maradhatott. Ám később észlelték, hogy az általuk lerakott vasbetont valaki vésővel feltörte és a vizet újra kiterelte a mederből.
Kovács Tibor főmuzeológussal egy aggregátorról üzemelő, nagy teljesítményű bontókalapács segítségével feltörték a patakon lévő fenékküszöböt, az innen kinyert anyagot pedig a „lecsapoló” ágba halmozták, majd kövekkel betakarták. A patak medrében ezen a szakaszon így jelenleg megszűnt a visszaduzzasztás, a vizet már nem lehet a mesterséges ágon elterelni.
A munka során több folyami rákot is láttak, abban bíznak, hogy mostantól nagyobb biztonságban élhetnek az állatok ezen a szakaszon.
Kiemelt kép: bnpi.hu
