Egy héttagú afgán családnak gyűjtöttek be 12 ezer eurót a magyar adófizetőktől. Gondoljunk csak bele, ennyi pénzből hány guriga kórházi WC-papírra futotta volna!

Dagadó mellel adta közre legújabb „sikerét” a Magyar Helsinki Bizottság, amely szerint az Emberi Jogok Európai Bírósága nekik adott igazat a magyar állammal szemben egy újabb tranzitzónás ügyben.

Már a címet olvasva is megáll az emberben az ütő, hogy a magyar „szörnyállam” újfent milyen galádságot művelt: „Strasbourg sem talált mentséget egy család jogellenes fogvatartására és éheztetésére”.

Mondjuk, hogy hogyan lehet fogva tartani bárkit is egy olyan objektumban, amelynek az egyik oldala nyitott és szabadon lehet távozni belőle, rejtély, de úgy tűnik, hogy a XXI. század legnagyobb vívmányának számító kreálmány, az úgynevezett „emberi jog” ismét fölülírta a józan észt, nem különben az európai polgárok és tagállamok érdekeit.

Nézzük, a magyar helsinkik szómágiával kisámfázott közleményét:

„Az afganisztáni Z. L. és családja a hazara kisebbséghez tartozik. Ez az etnikai közösség különösen megvetettnek számít Afganisztánban, és üldözik őket.

A család Iránon, Törökországon, Bulgárián és Szerbián át menekült hozzánk. A menekülésük során az asszonytól és négy gyerekétől a férj és még egy gyerek elszakadni kényszerült. Nekik sikerült eljutniuk Ausztriába, ahol aztán tartózkodási engedélyt kaptak, míg Z. L.-ék Magyarországtól próbáltak védelemhez jutni. Ők szabályosan léptek be 2018 decemberében a röszkei tranzitzónába, ahol azonnal menedékjogot kértek.

A nyilvánvaló üldözöttségük ellenére a menekültügyi hatóság – bár pontosan a menedékkérelmezés miatt engedte belépésüket a tranzizónába –  rapid eljárásban megtagadta a menedékkérelmük vizsgálatát arra hivatkozással, hogy Szerbián keresztül jöttek. A magyar állam menedékjogi szempontból azóta is biztonságosnak tekinti déli szomszédunkat, noha már a strasbourgi bíróság és az Európai Unió Bíróságának ítéletei is kimondják, hogy Szerbia automatikus biztonságos tranzitországnak minősítése jogsértő.

Z. L.-éket előbb Szerbiába, majd Afganisztánba utasították ki – abba az országba, ahonnan elmenekültek, és ahol továbbra is nyilvánvaló veszély fenyegette őket.”

Elsőként érdemes a hazarákról ejteni pár szót. Egy Afganisztánban, Pakisztánban és Iránban őshonos etnikai csoportról van szó – érdekes, hogy „menekülésük” célországa mégsem Pakisztán vagy Irán volt, pedig utóbbit útba is ejtették. A hazarák Afganisztán egyik legnagyobb etnikai csoportja, a lakosság 20 százalékát teszik ki, és elsősorban a közép-afganisztáni Hazarisztán (Hazarajat) régióban élnek, valamint jelentős kisebbségi csoportot alkotnak főként a pakisztáni Quettában és az iráni Mashhadban. Afganisztán lakossága jelenleg majdnem 43 millió fő. Summa summarum, a helsinkiknek nincs okuk aggodalomra, lesz utánpótlás bőven, már ha az a cél, hogy tízmillió afgánt Európába telepítsünk.

Forrás: worldometers.info

Vitathatatlan tény, hogy Afganisztánban az élet sokak számára nehéz, de kétlem, hogy ha a húszéves amerikai jelenlét ellenére a demokráciaexport megbukott, akkor az lesz a megoldás, hogy örökbe fogadunk valamennyi gazdasági migránst.

A helsinkik többször is nyomatékosítják a „nyilvánvaló veszélyt, üldöztetést”, de sajnos nem fejtik ki, pontosan mit is értenek alatta.

Ami nyilvánvaló – és ennek a családnak a mozgásából ez egyértelműen ki is derül –, hogy ők bizony gazdasági migránsok. Anyu megáll a magyar tranzitzónában négy gyerekkel, apu meg elmegy Ausztriába az ötödikkel.

A nemzetközi menekültjog szerint az első biztonságos ország köteles biztosítani a menedéket, addig, amíg odahaza nem rendeződik a helyzet, így az Emberi Jogok főmuftijai vagy nem ismerik a földrajzot, vagy szerintük a fent említett országok egyike sem biztonságos. Nagyon rémisztő irányba tartunk, ha a jogot egyéni/ideológiai ízlés szerint értelmezzük…

Kevesen tudják, de hazánkba is telepítenek szervezett körülmények között, uniós támogatással külföldieket, amely programot a Magyar Máltai Szeretetszolgálat koordinálja. A szervezet nagy számban gondoskodik Magyarországra menekültként érkezett és tartósan itt maradó ukrán, venezuelai, pakisztáni, afgán és örmény emberekről. Az integrációs programban speciális helyet foglalnak el az afgán családok, mintegy 450 ember. Ők jellemzően azok, akik a 2021. augusztusi talibán hatalomátvétel előtt valamilyen formában együttműködtek a nyugati államok afganisztáni rendfenntartóival, ezért forróvá vált a lábuk alatt a talaj.

Győri-Dani Lajos, a programvezető alelnök szerint a programban ez a 450 ember jelentette az eddigi legnagyobb kudarcot.

Már amikor leszállt velük a repülőgép, kijelentették, hogy ők Amerikába akarnak eljutni. Ilyen ígéret azonban soha nem hangzott el. Az afgánok a programban való részvétel célját ismertető előadást is csak csoportosan voltak hajlandók meghallgatni, a szeretetszolgálat munkatársaival sem akkor, sem később nem voltak hajlandók családonként kommunikálni. Bármilyen panaszukat vagy kérésüket megfogalmazni is csak csoportosan – jellemzően 20–30 férfi együttes felszólalásával – tudták. Csak harmadszori magyarázatra értették meg, hogy mit is várnak el tőlük: hogy beilleszkedve hasznos tagjai legyenek a magyar társadalomnak.

Csakhogy ők egyáltalán nem így és nem itt akartak élni. Ezt követően a családok többsége el is hagyta Magyarországot, azóta feltehetően valamelyik nyugat-európai nagyváros afgánok lakta részében élnek, egy no-go zónában.

Ők a mi menekültjeink, akikre vagy integráció vár vagy egy no-go zóna

Az afgán csapás

Ausztria területén jelenleg mintegy 44 ezer afgán él, többségük Bécsben illetve a nagyobb városokban. Az osztrák bűnügyi statisztika 2020-as adatai szerint az alpesi országban valamivel több, mint 276 ezer bűncselekményt követtek el, közülük mintegy 4877-et afgán bevándorlók, ami nagyarányúan magas szám az egyes etnikumokat tekintve.

Különösen rémisztő hír, hogy a múlt évben 47 afgánt jelentettek fel szexuális erőszak vádjával, ami tizenegyszer több, mint az osztrák útlevéllel rendelkezők esetében. 867 esetben drogkereskedelem, 858 esetben testi sértés, végül 189 esetben nemi erkölcs elleni bűncselekmény gyanújával indult nyomozás.

A 2020-as adatokat szem előtt tartva eszerint az ausztriai afgán közösség minden kilencedik tagjának meggyűlt már a baja a törvénnyel.

Az okokat a kulturális és világnézeti problémákon túl a szociális szférában kell keresni. A németül nehezen vagy alig tudó, integrálódni képtelen (vagy nem is akaró) fiatalok előtt az életben való érvényesülés lehetősége automatikusan bezárul, miáltal például Bécs utcaképét már ma is a „bandázó” és „vonuló” csoportok torzítják (Praterstern, Donauinsel, Reumannplatz, Millenium City stb.).

A bajt tetézi, hogy ezek a fiatalok csak az erőszak nyelvét értik és a hatóságok ellen is agresszívan lépnek fel.

Bizonyára a magyar helsinkik által hazánktól kiperelt 12 ezer eurót ez a család a gyermekeik nyelvtanulására és beilleszkedésére költi majd. Vagy nem. Egy biztos: a jogvédők sosem tűnődnek el saját felelősségükön a szárnyaik alá vett migránsok Nyugat-Európában elkövetett bűncselekményi kapcsán. Utánuk a vízözön.

Kiemelt kép: Illusztráció/Egy afgán menekült mutogat a Görögországot és Macedóniát összekötő vasúti síneken a határkerítés macedón oldalán, Gevgelijánál 2016. március 27-én. Ezrek rekedtek a határ görög oldalán, mert Macedónia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia lezárta határait a bevándorlók előtt. (MTI/EPA/Georgi Licovszki)