Egy, a der Standard osztrák lap által a közelmúltban nyilvánosságra hozott adatsor a bécsi általános és középiskolák tanulóinak vallási hovatartozását mutatja a 2024/25-ös tanévre vonatkozóan.

Az ábrán látható számok a következők:

• Iszlám: 41,2%
• Keresztény összesen: 34,5%
• Katolikus: 17,5%
• Ortodox: 14,5%
• Evangélikus (HB/AB): 1,7%
• Nincs vallási hovatartozás: 23,0%
• Buddhizmus: 0,2%
• Zsidóság: 0,1%

Ez a vallási összetétel jelentős és gyors demográfiai és kulturális átalakulást jelez, amelynek hosszú távú társadalmi következményei aligha kerülhetők el. Bécs, és tágabb értelemben Ausztria, történelmileg keresztény-európai kulturális közeg volt, amelyet most egy erőteljes vallási és kulturális diverzifikáció alakít át, elsősorban a fiatalabb generációk körében.

Az iszlám tanulók aránya 41,2%, azaz minden második tanuló muszlim hátterű lehet a közeljövőben. Ez hatalmas növekedést jelent, ugyanis az iszlám mindössze 20 év alatt megkétszerezte híveit Ausztriában.

A keresztény tanulók aránya együttvéve 34,5%, ami már kevesebb, mint a muszlim diákoké. Ezen belül a katolikusok 17,5%-kal már nem dominánsak, 1951-ben a lakosság közel 90%-a még a római katolikus egyház tagja volt. 2021-re 34 százalékpontos visszaesés volt tapasztalható. A 2022-es adatok szerin az osztrák lakosság 22,4%-a nem tartozik semmilyen vallási közösséghez, ami körülbelül 2 millió főt jelent. A lakosságnak azon aránya, amely vallási hovatartozással nem rendelkezik 18,6 százalékkal nőtt az elmúlt 60 év alatt. Ausztriában a buddhizmus 1983 óta hivatalos vallás, azonban 0,2 %-os arányával nem bizonyul népszerű vallásnak.

Ami ugyanakkor megdöbbentő, hogy a zsidó vallású diákok aránya mindössze 0,1% és ezzel a zsidó a legkisebb arányú vallási csoport a teljes listán. Ez minden 1000 tanulóból egyet jelent, holott a 20. század elején Bécs Európa egyik legnagyobb zsidó közösségének adott otthont. 1923-ban 201 513 zsidó élt Bécsben, amely Európa harmadik legnagyobb zsidó közösségévé vált. A holokauszt következményei azonban a közösség pusztulásához vezettek.

Az Anschluss után több ezren el tudtak menekülni a nácik elől, de 65.000 bécsi zsidó áldozatul esett a holokausztnak. Ez a vallási visszaszorulás nem magyarázható pusztán alacsony születésszámokkal. A zsidó közösségek nagy része ma félelemben él, biztonsági megfontolásokból gyakran nem deklarálják vallásukat, vagy gyermekeiket inkább vallási alapon szervezett magánintézményekbe íratják. Ez a jelenség az iszlamista fenyegetés árnyékában zajlik – miközben a nyugat-európai politikai elit bagatellizálja vagy elhallgatja az antiszemitizmus új formáit. Mint ismeretes, a 2020-as bécsi terrortámadás során egy magányos fegyveres a város fő zsinagógájának közelében nyitott tüzet, gépkarabélyból. A támadás utáni órákban megerősítették, hogy 4 civil és az elkövető meghalt, valamint 22-en megsebesültek. 2023 novemberében meggyalázták a bécsi központi temető zsidó részlegét. Horogkereszeteket festettek, Hitler nevét írták ki és gyújtogattak ismeretlen tettesek. A közösség biztonságérzetét tovább rontja a 2024-ben dokumentált online gyűlöletkampány, amely zsidó célpontok ellen irányult, és amely a közösségi médiában terjedt el, növelve a fiatal zsidó diákok kiszolgáltatottságát. Emellett a bécsi zsidó oktatási intézmények száma korlátozott, ami megnehezíti a vallási identitás megőrzését, különösen azok számára, akik nyilvános iskolákba járnak, ahol a vallási sokszínűség miatt a zsidó hagyományok kevésbé hangsúlyosak.

Az EU Alapjogi Ügynökségének felmérése szerint a válaszadók 96%-a tapasztalt antiszemitizmust a felmérést megelőző évben, amelyet 2023 januárja és júniusa között végeztek. 84%-uk „rendkívül nagy” vagy „meglehetősen nagy problémának” tartotta az antiszemitizmust az országában.

A jövőbeni társadalmi következmények között említhetnék a kulturális és identitásbeli feszültségek, ugyanis, ha a közösségek közötti kulturális különbségek nőnek, miközben az integráció és közös normák kialakítása nem tart lépést ezzel, fokozódhatnak a társadalmi feszültségek. A kulturális hagyományok, életmódok, értékrendek közötti eltérések gyakran konfliktusforrássá válhatnak. Az oktatás és nevelés kihívásai keretében az iskolák egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, amikor közös értékrendet, normarendszert kellene közvetíteni egy ennyire sokféle vallási és kulturális háttérrel rendelkező diákközösség számára. Ráadásul bizonyos kérdésekben, például a nemi egyenlőség, vallási tolerancia, világi értékek, jelentős különbségek lehetnek a családok elvárásai és az iskolai alapelvek között.

Az urbánus identitás átalakulása sem egy elhanyagolható szempont. Egy város identitását, kulturális arculatát alapvetően meghatározza a lakosság összetétele. Bécs évszázadokon át keresztény kulturális központ volt, ez az arculat a jelenlegi trendek alapján alapvetően átalakulhat a következő generációk során.

Politikai és társadalmi következmények tekintetében említendőek, hogy a demográfiai változások hosszú távon hatással lesznek a politikai döntéshozatalra és a társadalmi közbeszédre.

A különböző csoportok arányának változása a választások kimenetelét, a közpolitikai fókuszpontokat és a társadalmi prioritásokat is átrendezheti. A vallási sokszínűség növekedése miatt a politikai diskurzusban egyre nagyobb szerepet kaphatnak a vallási identitás kérdései, ami polarizációt szülhet a társadalomban.

Összefoglalva, a jelenlegi bécsi vallási megoszlás a fiatalok körében nem csupán statisztikai adat, hanem egy társadalmi átrendeződés világos jelzése. Az ilyen demográfiai változások hosszú távon befolyásolják egy ország kulturális arculatát, társadalmi stabilitását és politikai irányvonalait. A jobboldali, nemzeti erők számára ez az adat nem közömbös.

Ez nem integráció, hanem kulturális kiszorítás. Ez nem sokszínűség, hanem a kontinens gyökereinek feladása. A zsidó-keresztény civilizáció évszázadokon át jelentett értékrendet, erkölcsi rendet és közösségi kohéziót. Ha ezek a közösségek eltűnnek az iskolákból, a jövő nemzedékei számára nem lesz kapaszkodójuk.

Ez a folyamat a vallási és kulturális identitás elvesztéséhez vezethet, ami hosszú távon az európai értékek eróziójával járhat, különösen, ha a tradicionális közösségek nem találják meg a módját az új valóság integrálására.

Forrás: Alaptörvény blog
Címlapkép: Himsan / Pixabay