Oszoljanak emberek, nincs itt semmi látnivaló! Nem értik? Mit bámészkodnak? Csak 20 embert robbantottak fel, de mit számít 20 ember a 488 millióhoz képest? Az Unió népessége nincs veszélyben. Na tünés, de gyorsan!

Jól hangzik, nemde? Éppen olyan jól, ahogy az Európai Bizottság reagált Magyarország és Szlovákia közös levelére, melyben az Unió fellépését kérték a Barátság II. kőolajvezeték elleni ukrán merényletek ügyében. Mert szerintük „a kontinens ellátása nincs veszélyben”, úgyhogy oszoljunk szépen, ők bizony a kisujjukat sem hajlandók mozdítani.

Tényleg, a kontinens ellátását nem veszélyeztetik az ukrán terrorista-akciók. Nem veszélyeztette az Északi Áramlat felrobbantása sem, csak éppen a sokszorosára nőtt a gáz ára a lakosság és az ipari felhasználók számára is, de mibe van az nekik? Sok milliós havi uniós fizetésüknek hála, őket ez cseppet sem zavarja. De mit beszélek, hiszen az ő fűtésük, világításuk egyetlen eurocentjükbe sem kerül, költségként elszámolják és az európai polgárokkal fizettetik ki a számláikat.

Már miért lenne veszélyben Európa, ha ők nincsenek veszélyben?

Az meg, hogy a renitens országok ellátása igenis veszélybe került, nem egyszerűen mellékes körülmény, de kifejezetten örömteli fejlemény a számukra. Úgy kell nekünk és úgy kell a szlovákoknak is, most megtanuljuk, mennyire számíthatunk „szövetségeseinkre”. Meg azt is, hogyan jár, aki a gyarmattartókkal szemben ugrálni merészel. Forduljon fel, vagy ha nem akar, boruljon le engedelmes rabszolgaként előttük, hajtsuk végre parancsaikat, akkor talán nem fognak naponta virtuálisan megkorbácsolni minket.

Függetlenül az ellátás biztonságától az sem zavarja ezeket, hogy ők maguk tettek ígéretet arra, hogy az ukránokkal elfogadtatják: nem veszélyeztethetik az Unió energiaellátását. Az, ugye, nem veszélyeztet, ha egy létfontosságú olajszállítási útvonal ellen hajtanak végre terrortámadást. Ahogy egy régi kabaréjelenetben Markos György tanácselnökként kifejtette:

az igazságnak van három oldala, az Európai Bizottság tehát a harmadikat választotta.

Lehet, hogy rendelkezünk annyi tartalékkal, hogy a terrortámadás következményeinek elhárítása idején, néhány napon át ne okozzon ellátási gondot a szállítás leállása, de mi lesz, ha majd megint jön az olaj? Újra és újra megtámadja Ukrajna a csővezetéket? Mert a jelek szerint igencsak rákaptak a dolog ízére és mivel a brüsszeliták még a szemöldöküket sem vonják össze rosszallóan, bátran megismétlik a támadásokat.

Ennek elkerülésére azért lenne ötletem. Tudomásom szerint tőlünk érkezik Ukrajnába az ország gázellátásához szükséges mennyiség közel fele.

Közöljük ukrán „barátainkkal” mondjuk azt, hogy kétszer annyi napon át leállítjuk a gázszállítást, mint ahány napon át – az ukrán támadás miatt – nem jön olaj a vezetéken.

Vagy talán ezt mégsem lehet, mert az Unió brüsszelita elárulói tiltakoznának, szankcionálnának? Miért, most talán nem ezt teszik?

Persze más lenne az Európai Bizottság hozzáállása, ha mondjuk az oroszok egy petárdát lőnének ki egy ukrán traktorra. Na az biztosan végveszélybe sodorná Európát, rögtön bevezetnék az előzőekhez hasonlóan a csakis magunknak ártó tizenötezredik szankciós csomagot. Esetleg a kínai nagy falhoz hasonlóan körbe kell keríteni Európát, az orosz állampolgárokat pedig rendeleti úton kitiltani a Földről.

Érdekes módon Ukrajnának mindent elnéznek, Magyarországot ellenben szankcionálják, ha betartja a schengeni egyezmény szerint kötelező határvédelmi feladatát.

Persze nem is lehet vitás, az, hogy megállítjuk az ellenőrizetlenül érkező, ki tudja, milyen szándékú illegális migránsokat, alapjaiban rengeti meg az uniós alapértékeket, az olajvezeték felrobbantása viszont bagatell, szóra sem érdemes.

Olyan jó, hogy minket annyira szeretnek az Ursula-félék! Addig ölelnek a keblükre, míg meg nem fojtanak.

Minek nekünk ellenség, ha ilyen barátaink vannak?

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép forrása: Commission.europa.eu