Komolyan mondom, ez a Romulusz egy rébusz. Talány ugyanis, hogy egy magas rangú katonatiszt miért nem képes megfékezni az indulatait. Ruszin-Szendi Romulusz, miközben a tükör előtt csodálva magát arról ábrándozik, hogy Magyar Péter kormányának eskütételén hogyan feszül majd állami pénzen zsírleszívott potrohán a tábornoki egyenruha, a kérdésével mellé szegődő Mandiner riporterét válasz helyett durván félre lökte. Kötcsén történt az incidens, ahová azért vonult fel a tiszások gyérülő szektája, hogy ellopják a show-t a Fiszesz több mint húsz éves hagyományra visszatekintő értelmiségi találkozójától.
Sokan nyílt provokációtól, tettlegességtől tartottak a tiszás befurakodás hallatán. A két tábor közötti összecsapás szerencsére elmaradt, „csak” az újságírók kapták meg már megint a magukét. A közmédia stábját akasztással fenyegették Magyar Péter hívei. „Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel!” – rikoltotta a felvétel tanúsága szerint az egyik Tisza-párti „demokrata”, a többiek élénk ovációja mellett. Közben bökdösték, lökdösték a kamerás embert, és szegény Császár Attilát is, aki már a Televízió elleni gyurcsányos rohamot is élőben közvetítette annak idején a Szabadság térről. Végülis egy három gyerekes kötcsei édesanya kelt a stáb védelmére azzal, hogy szégyelljék magukat, errefelé ez nem szokás, ha csak ennyire képesek, húzzanak el innen. Már-már tettlegességig fajult a helyzet, mikor a békésen oszlató rendőrök közbeléptek.
Itt tartunk a politikai szezon nyitányán, 2025 szeptemberében. Mi lesz ebből? Hol a határ?
Magyar Péter színre lépése óta hergeli népét a neki nem tetsző sajtó ellen. Idén márciusban már arról szónokolt, hogy ha győznek, megteremtik a kiegyensúlyozott médiakörnyezetet. Ezt úgy képzeli el, hogy a neki nem tetsző orgánumokat bezáratja, munkatársaikat pedig eltiltja hivatásuk gyakorlásától. Idősebbek számára ismerősek Magyar Péter ábrándos tervei. Fölrémlik a B-listázás, mikor politikai alapon tiltottak el mérnököket, orvosokat, tanárokat és újságírókat is hivatásuk gyakorlásától. Mehettek trógerolni, szenet lapátolni, legalábbis azok, akik szabadlábon voltak. Magyar nem viccel, mikor így fogalmaz: „ezek a médiamunkások kezdjék el nézegetni az álláshirdetéseket, és legjobb, ha az elmúlt éveket törlik az önéletrajzukból.”
Mit várhatunk attól az embertől, aki azzal kezdte politikai pályafutását, hogy a Partizánnak azt nyilatkozta: soha nem áll politikusnak. Később azt ígérte, hogy soha nem vállal európai parlamenti mandátumot. Aztán a politikusok mentelmi jogának eltörléséről szónokolt. Most ott csahol a brüsszeli gazdák mellett, és mentelmi jogába kapaszkodik, hogy ne indulhasson ellene büntető eljárás.
Keresztbe-hosszába járja az országot, és közben arról értesíti a közvéleményt, hogy Orbán Viktor zebrákat tart, hogy Magyarországra szökött a bukott szír diktátor, hogy botrányos hangfelvételei valójában manipuláltak, mert mesterséges intelligenciával állították elő őket. Szemrebbenés nélkül belemondja a mikrofonba, hogy négyezer titkosszolga üldözi és internet-blokkolóval akadályozzák országjárását. Mikor tények igazolják, hogy mindez orbitális hazugság, tovalebben, és előáll azzal, hogy a miniszterelnök egy jacht fedélzetén luxizik. Mire kiderül, hogy a fotó, amit elénk tárt, öt és fél évvel ezelőtt készült, és nem a miniszterelnököt ábrázolja, hazugpéter már messze jár. Őszödről gyalogol Kötcsére, hogy ott is rákezdje: „Elég volt, továrisi konyec!” Merthogy ilyeneket, és ehhez hasonlókat bömböl páros és páratlan napokon egyaránt. Egy „majomparád riposzttal” megcáfolja saját alelnökét, hogy adóemelésre készülnek. Ők valójában az adókat csökkenteni akarják, ahogyan az áfát is lefaragják, miközben lesz itt szőlő, lágykenyér. Minden magyar nyitott ablaknál aludjon a hatalomváltás idején, mert dőlni fog befelé a lé, a mani, a suska – kinek mi tetszik.
Szerencséje van a nagyotmondónak, hogy nem Dzsepettó mester műhelyéből származik, mert akkor az orra már olyan hosszúra nyúlt volna, hogy azzal bekerülne a rekordok könyvébe – Pinoccio őszinte megrökönyödésére.
De térjünk vissza a nyilvánosság szószólóira, az újságírókra. A tiszás pártvezér legutóbb arra ragadtatta magát, hogy eltörölné a véleménynyilvánítás szabadságát megerősítő, másfél évvel ezelőtti törvénymódosítást, amely kizárja, hogy börtönnel fenyegessenek hivatásukat gyakorló újságírókat.
A Magyar Nemzeti Médiaszövetség most minden magyar újságíró védelmében emelte fel a szavát: eddig, és ne tovább! Felszólítják a Tisza Pártot, minden lehetséges eszközzel érje el, hogy a jövőben a rendezvényeiken biztonságban érezhessék magukat a tájékoztatási kötelezettségüket teljesítő zsurnaliszták. Felszólítják Magyar Pétert, hogy küzdjön meg saját magával: tanúsítson önkorlátozást, fojtsa el az újságírókkal szembeni méltatlan indulatkitöréseit. Hagyjon fel közönsége hergelésével. Tartózkodjon a tudósítónőkkel szembeni megalázó, szexista megjegyzésektől, és attól, hogy nagy nyilvánosság előtt „aljas senkiknek”, „hazaárulóknak” nevezzen kipécézett médiamunkásokat. Egyben kérik a rendőrséget, hogy a jövőben tegyen meg mindent a Tisza Párt rendezvényein megjelenő valamennyi újságíró, fotós, operatőr személyes biztonsága érdekében.
Ahogy közelegnek a választások, érzékelhető, hogy Magyar Péter egyre idegesebb. Mi lesz, ha a folyamatos botránypolitizálásra mégsem vevő a magyar választó? Rossz hírem van. A józan többség sosem voksolt botrányhősökre. Ebből a szempontból is alapvetően konzervatívok vagyunk. Valami mást kellene kitalálnia. Mondjuk a hiteles, tiszta beszédet. Eddig nem próbálta. Sürget az idő, szárad a Tisza.
Fotó: Facebook/Magyar Péter



