Franciaországban ismét kormányválság robbant ki. Emmanuel Macron elnök egyetlen év alatt már a negyedik miniszterelnököt nevezte ki, és az ötödiket két éven belül. Az ország a politikai bénultság állapotába süllyedt, miközben az utcákon egyre erőteljesebb tüntetések zajlanak, a parlamentben pedig állandósult a patthelyzet. A válság nemcsak a francia belpolitikát rendíti meg, hanem az egész Európai Unióban gyengíti Franciaország szerepét. A helyzet világos üzenetet hordoz: a jelenlegi elit kudarcot vallott, és képtelen biztosítani a kormányzás alapvető feltételét, a stabilitást.

Újabb kormány bukott, újabb miniszterelnök érkezik

A mostani válság közvetlen előzménye, hogy François Bayrou kormánya szeptember 8-án elbukta a bizalmi szavazást a szigorú költségvetési javaslat miatt. Ez már önmagában is rendkívüli, de ha hozzátesszük, hogy előtte Michel Barnier korábbi uniós biztos kabinetje sem tudott fennmaradni, egyértelművé válik: Emmanuel Macron francia elnök már hónapok óta képtelen tartós végrehajtó hatalmat létrehozni. Bayrou bukását követően az államfő szeptember 9-én Sébastien Lecornu-t nevezte ki miniszterelnöknek, aki egy év alatt immár a negyedik, két éven belül pedig az ötödik kormányfője Franciaországnak. Ez példátlan a modern francia történelemben, a politikai instabilitás új mélységét mutatja. Lecornu, a korábbi védelmi miniszter pragmatikus technokratának számít, de hatalma gyenge lábakon áll: parlamenti többség nélkül kellene konszenzust teremtenie.

Patthelyzet a parlamentben, elégedetlenség az utcákon

A válság gyökere a tavalyi előrehozott választás, amely után három nagy blokk osztozott meg a parlamenten: a baloldali Új Népi Front, Macron centrista koalíciója és a jobboldali Nemzeti Tömörülés. Egyik sem tudta megszerezni a többséget, így minden kormány már eleve ingatag alapokon állt. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az utcákon is elszabadult az elégedetlenség. A „Bloquons Tout”, azaz „Mindent Blokkolni” néven szerveződő ellenállási mozgalom sztrájkokat, útlezárásokat, vasúti fennakadásokat szervez, és az egész országban erősíti a kormányellenes hangulatot. A hatóságok több tízezer rendőrt vezényeltek az utcára, de a tiltakozások így sem csillapodnak. Az emberek szemében a politikai elit hiteltelenné vált, az egymást váltó kormányok pedig csak a káoszt erősítik.

Mi a válság három fontos tanulsága?

A mostani helyzet egyik legfontosabb tanulsága, hogy a politikai stabilitás hiánya alapjaiban rendíti meg az országon belüli bizalmat és biztonságérzetet. A folyamatos miniszterelnök-váltások azt üzenik, hogy a jelenlegi elit képtelen biztosítani a kormányzás folytonosságát. Ez önmagában is riasztó egy olyan nagyhatalomban, amely az Európai Unió második – és egyben a világ hetedik – legnagyobb gazdasága, és amelynek diplomáciai szerepe kulcsfontosságú az öreg kontinensen.

A második jelentős tanulság, hogy a kompromisszumképtelenség végzetes. Bayrou kormányának bukása világosan mutatta, mennyire hiányzik a közös nevezőre jutás képessége. A bal- és jobboldali frakciók egymásnak feszülnek, a centrista vezetés pedig nem tudja áthidalni a szakadékot. Konszenzus nélkül azonban egyik kormány sem maradhat tartósan hatalmon.

A harmadik, talán legmélyebb tanulság az, hogy a politikai elit mindkét oldalon elszakadt a társadalom igényeitől. A megszorító költségvetés és a kormányzati bénultság a közemberek számára azt jelenti, hogy nincs, aki megoldást adjon a mindennapi gondokra. Az emberek ezért fordulnak egyre nagyobb számban a radikálisabb erők felé, mert a jelenlegi vezetőktől nem várnak valódi változást.

Mi jöhet ezután?

Az elmúlt három esztendőben védelmi miniszteri posztot betöltő Sébastien Lecornu kinevezésével Macron elnök egy újabb esélyt próbál adni a kormányzásnak. Az új miniszterelnök célja az, hogy megpróbáljon kompromisszumot találni a parlamentben, különösen a költségvetés ügyében. Ez azonban rendkívül nehéz feladat lesz, hiszen a radikális baloldal máris bizalmatlansági indítványt tervez, a jobboldali Nemzeti Tömörülés pedig csak feltételekkel hajlandó tárgyalni. Ha Lecornu nem tud gyorsan eredményeket felmutatni, a kormányzati bénultság tovább folytatódik.

Az utcai tiltakozások szintén folytatódni fognak, a „Mindent Blokkolni” mozgalom újabb megmozdulásokat szervez a következő hetekre. Az emberek türelme fogyóban van, és ha a kormány nem talál működőképes kompromisszumot, könnyen országos bénultság alakulhat ki. Mindeközben Franciaország nemzetközi befolyása is gyengül, hiszen Brüsszelben és más európai fővárosokban egyre inkább úgy látják: Macron elnök képtelen stabil hátországot biztosítani.

Összegzés

Franciaország történelmi mélypontra jutott a kormányzati stabilitás terén. Egyetlen év alatt négy miniszterelnök, két év alatt öt – ez egyértelmű jele annak, hogy a jelenlegi elit nem képes kormányozni. A válság legfőbb tanulsága, hogy stabilitás nélkül nincs jövő. Egy uniós ország – pláne egy jelentős diplomáciai hatalom – nem engedheti meg magának a folyamatos kormányváltást, a kompromisszumra képtelen politikai elitet és az utcai káoszt. Franciaország ma mindezt együtt tapasztalja meg. A kérdés csak az, hogy Lecornu képes lesz-e legalább részben helyreállítani a rendet, vagy az ország tovább sodródik a bizonytalanság és az instabilitás felé.

Címlapkép:

Montpellier, 2025. szeptember 10.
Tüntetõk rendõrökkel csapnak össze az Emmanuel Macron francia államfõ lemondását követelõ tiltakozáson Montpellier-ben 2025. szeptember 10-én reggel. Marcon az elõzõ estén Sébastien Lecornu védelmi minisztert nevezte ki kormányfõnek a lemondását benyújtó Francois Bayrou posztjára. A 39 éves Lecornu már a negyedik francia miniszterelnök az utóbbi egy évben.
MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo