Megfigyeltem, hogy a mi panaszkodós világunkban a jó könnyebben kihull az emlékezet rostáján, mint a rossz. Különben hogyan futna be politikai villámkarriert bárki azzal a mondással, hogy itt az elmúlt tizenöt évben más se történt, mint az ország kirablása. Még azt is hallottam a minap, hogy ha a mostaniak feleannyit fosztogatnak, mint az elődeik, hol tartana már az ország.

Ezen a ponton elszakadt a cérna. A teljesség igénye nélkül csokorba szedtem a makacs tényeket itt is, ott is. Kezdjük a pufajkás Horn Gyulával és balliberális zenekarával, élükön Suchman Tamás privatizációs virtuózzal és Bokros Lajos megszorító művésszel.

Négyéves ciklusuk alatt – 1994-98 között – amit máig megemlegetünk, külföldi tulajdonba juttattak hat nagy bankot. Kiárusították az összes energiaszolgáltató hálózatot, méghozzá úgy, hogy a külföldi vevőnek garantálták az évi 8 százalékos profitot – a mi zsebünk terhére. Dobra verték a növényolaj, a cukor- és húsipar nagy múltú cégeit. A befektetők általában piacot akartak vásárolni, ezért a gyárakat bezárták, az embereket szélnek eresztették. Szemezgessünk az elprivatizált vagyonból tovább: Tiszai Erőmű, Antenna Hungária, Bábolna, Dunaferr, Ferihegyi Repülőtér, Hungarhotels szállodalánc, Hungarocamion-részvények. Folytassam? Nem végeztek félmunkát. Működésük felért a gazdaság tarvágásával.

A cinizmus teteje, hogy a Tankönyvkiadó Vállalatot is külföldi kézre juttatták, hátha a művelt Nyugaton jobban tudják, mi kerüljön a magyar történelem könyvekbe és mi ne.

Hova lett a befolyt pénz? Nem tudja senki. De azt tudjuk, hogy jött a Bokros-Surányi csomagküldő szolgálat, és nyomában a hanyatlás és tömeges elszegényedés. A megszorító művész lényegében likvidálta a családtámogatást. Ma kerülnének szülőképes korba az akkoriban meg nem született lányok.

Négy év polgári kormányzás után visszajöttek a nyakunkra. Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai – megtanultuk egy életre az új rezidensek névsorát. Ünnepi vezércikkek köszöntötték őket a liberális sajtóban, bizonygatva, hogy meg kell adni nekik az esélyt, és a haza fényre derül.

Pedig figyelhettünk volna jobban a legendás brit miniszterelnök, Margaret Thatcher intelmére: „Az a baj a szocialistákkal, hogy előbb-utóbb kifogynak a mások pénzéből.”

Kifogytak. Mégpedig viharos gyorsasággal. A GDP 80 százalékát elérő eladósodással, 12 százalékos munkanélküliséggel, lakossági megszorításokkal és szokás szerint a féktelen privatizációval. Nyolc év alatt – 2002-2010 között – 190 céget adtak el. A nemzeti vagyon felelőtlen feléléséből – akkori áron – 756 milliárd forint folyt be az államkasszába. Megint csak felmerül a kérdés: hova lett a pénz? Merthogy az ország öles léptekkel haladt az államcsőd felé.

Eközben, hogy Gyurcsány öszödi beszédét idézzem, trükkök százaival csapták be a magyarokat éppúgy, mint brüsszeli barátaikat.

Az emlékezet felfrissítésére jöjjön a másik oldal. Orbánék 2010-ben azzal kezdték, hogy kifizették a Gyurcsány által megígért béremelést a vasutasoknak és a tűzoltóknak, pedig szegény volt az eklézsia.

Hazazavarták a megszorítások világraszóló ötletgazdáit, az IMF-huszárokat. Még az első ciklusban 25 százalékkal csökkentették a háztartások rezsiköltségeit, elindították a gyerekes családok nagyszabású támogatási programját, melynek megvalósított elemeiből ma már a fél világ merít. Időközben sikerrel levezényeltek egy vörösiszap-katasztrófa és minden idők legnagyobb dunai árvize elleni védekezést.

Határidő előtt gátlástalanul visszafizették elődeik tartozását az IMF-fel és az Európai Bankkal szemben, helyreállítva az ország pénzügyi függetlenségét. Könyörtelenül véget vetettek a devizahiteles válságnak végtörlesztéssel, árfolyamgáttal, kilakoltatási moratóriummal, a bankok megadóztatásával és végül a megmaradt tartozások forintra váltásával.

Eléggé el nem ítélhető módon egymillió új munkahelyet teremtettek, és nekiláttak az energiaszektor cégeinek visszavásárlásához. Visszaszerezték az ügydöntő tulajdoni hányadot az elkótyavetyélt bankokban, újra magyar lett a MOL és Ferihegy.

A „fosztogatás” odáig fajult, hogy 9 százalékra csökkentették a társasági adót, ami a legalacsonyabb Európában.

Kilencszázezer gyereknek napi háromszori ingyen étkezést biztosítanak, az iskolai szünetben is. A Szép kártya pedig egymillió család számára teremti meg az üdülés anyagi lehetőségét. A nyugdíjasok visszakapták a 13. havi nyugdíjat, jövőre már, több lépcsőben, a 14. havi indul el.

A pellengérre állított egészségügyben több mint húsz kórházat újítottak fel, hetven százalékkal nőtt a CT és MRI diagnosztikai eszközök mennyisége. Egyébként fél Európa hozzánk jár fogorvoshoz. Eközben Párizsban két hetet kell várni, hogy bejusson valaki a körzeti orvoshoz, a mentő nem indul el bemondásra, a körzeti orvos a legtöbbször nem megy házhoz, mert fél a migránsoktól.

Nálunk bárki tehet egy kellemes sétát a településeken, így a fővárosban is, a nap bármely szakában, mert nem kell támadástól tartania.

Egyébként érdemes egy derűs budapesti sétára indulni, mert láthatja az ember a felújított Parlamentet, az Operát, az Erkel színházat, a ma már világhírű Magyaz Zene Házát a megszépült Városligetben. A fonódó villamossal a külvárosból is hamar eljutunk a Várkert Bazárba, vagy a Duna Arénába a rakparton. Hazafelé menet pedig igénybe vehetjük a négyes metrót is, aminek káoszba fulladt beruházását az Orbán-kormány mentette meg és fejezte be Demszkyék helyett.

Örömmel folytatnám, de kifutok a terjedelemből. Lázár János miniszter a minap kellő szerénységgel és reálisa, értékelt: „2010 óta sokat építettünk, ám a balliberális kormányok okozta lemaradást még nem sikerült teljesen behozni. Továbbra is félkész országban élünk!

Azt azonban elmondhatom, hogy ha tavasszal újra bizalmat kap Orbán Viktor és a Fidesz, akkor folytatjuk, és befejezzük a munkát.”

Felhívom az emlékezetkiesésben szenvedők figyelmét arra, hogy eddig, amit ígértek, sohasem bizonyult tiszavirág életűnek. Megcsinálták.

Borítókép: Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc – Fotó: Facebook