A NATO főtitkára bejelentette a minap, hogy olyan háborúra készüljünk itt, Európában, mint amilyet nagyszüleink éltek át nyolcvan-kilencven évvel ezelőtt. Kísértetiesen egybecseng ez a kijelentés a francia vezérkari főnök okoskodásával, hogy hozzá kell szoknunk, elveszíthetjük fiainkat, unokáinkat egy Oroszország ellen vívott háborúban.

Drámai bejelentések. A gazdasági cenzúra alatt működő nyugati média ezerrel zúgja a fülünkbe: jön a gonosz orosz, ha végzett Ukrajnával, mi következünk. Lerohan bennünket. Nem nézhetjük tétlenül. Mindenekelőtt erkölcsi fölényünk teljes tudatában az utolsó ukrán emberig gyengítsük őket, mert addig sem minket lőnek halomra. És készüljünk egy megelőző csapásra, amivel majd jól eléjük vágunk, megfélemlítjük őket, hogy elmenjen a kedvük Európa lerombolásától. Mindezt persze hitelből, unokáink terhére, mert nincs pénzünk nemhogy a feltételezett (kitalált?) orosz invázió megállítására, de már Ukrajna pénzelésére sem.

A háborús előkészületeknek már megint, még mindig Németország az élharcosa.

Négyszázmilliárd dolláros fegyverkezési programról döntöttek – miközben a gazdaság mély recesszióban van. (Tegyük hozzá, Hitler is a fegyverkezési programmal lendítette fel az ipart annak idején.) Mindezt egy olyan országban, ahol már rég a múlté a karlendítős harci szellem. Egy felmérés szerint a német lakosság 17 százaléka hajlandó arra, hogy fegyverrel védje a hazáját. Ám a mostani liberálbolsevik vezetők ezt meg sem hallják. Négyszázötvenezer fölfegyverzett teuton harcosról fantáziálnak, ha – úgymond – eljön az idő.

A határtalan kétszínűség szimbóluma, hogy miközben az Északi Áramlat gázvezetéket felrobbantják „valakik”, és a szankciós mámor következtében teljes orosz gázembargóról szónokolnak Európa odahelyezett irányítói, a német vegyipar Kínában termeltet olcsó orosz földgáz fölhasználásával. El vannak tájolva, mert újabban azt követelik Kínától – a fair kereskedelem jegyében – hogy nyomott áron adja el nekik a gyártáshoz elengedhetetlen ritkaföldfémeket. Amikor pedig a kínaiak visszakérdeznek, hogy mit adtok cserébe, széttárják a kezüket. Nincs mit eladnunk, hisz készülni kell a nagyszerű háborúra.

Időközben a gonosszal – lásd Oroszország – minden kapcsolatot megszakítanak az európai hadüzérek. Belebbentik Ukrajna erőltetett menetű felvételét az Európai Unióba, ami egyenlő az életveszéllyel.

Az Unió alapszerződése ugyanis kimondja, hogy a többiek kötelesek minden rendelkezésére álló segítséget megadni a megtámadott tagállamnak. Egy javában háborúzó Ukrajna uniós felvétele tehát azonnali háborúba lépést jelentene Európa részéről.

És ha még mindez nem elég, kitalálták a Nyugaton őrzött orosz vagyon lefoglalását, ami messze túllép a zárolásán, semmibe véve a tulajdon szentségét. Máris várható az oroszok ellencsapása.

Tombol a háborús pszichózis. Lengyel barátaink az élen járnak. Legújabb ötletük a „bombabank” létrehozása, az európai védelmi képesség megerősítésére. Hitelből persze, mert másra nekik sem telik.

Nincs háború casus belli, azaz háborús indok nélkül. Ám olyan még nem látott a világtörténelem, hogy ha a nagyfiúkat megszállja a pusztítás és pusztulás viszketegsége, ne találnának okot arra, hogy halálba masíroztassák az ártatlan tömegeket.

Hagyjuk a haszontalan hülyékre az ünnepi beszédek és vezércikkek retorikáját, miszerint Európa nem tesz mást, minthogy megvédi a demokráciát, és a mindenki által óhajtott békét háborús győzelemmel, a gonosz elpusztításával vívja ki. Valójában arról ábrándoznak, hogy a gazdasági romlásból, melybe maguk kormányozták bele a kezükre játszott nagyszerű kontinensünket, majd a kapituláló oroszok ásványi kincsei húzzák ki őket.

Európa valódi urainak hatalmon lévő politikai rezidensei bejelentették a világháború céldátumát is: 2030-ban indul útjára a halálosztó harmadik. Oroszország nukleáris katonai erejét látva – az utolsó. Addig készülődjünk. Vezessük be az általános sorkatonai szolgálatot, álljunk át a hadigazdálkodásra, aknásítsuk el az orosz és fehérorosz határterületet, csinosítsuk házi „ásd el magad” felszerelésünket, és a nap huszonnégy órájában doboljuk az emberek fülébe, hogy nincs más út.

Ha mindez felülkerekedik, valóban az utolsó békeéveinket éljük.

Van remény, hogy az európai vírus mégsem lesz ragadós. Az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia szinte teljes egészében azonos a magyar miniszterelnök értelmezési keretével. A súlyos demográfiai kihívás semmibevétele, a végzetes migránspolitika, a kényszeres és hamis klímahisztéria, és az ebből adódó energiaválság, a genderben testet öltő szellemi anarchia, a háború és béke kérdésében való teljes hozzá nem értés.

Több amerikai képviselő felvetette, hogy Amerika lépjen ki a NATO-ból. Részint többe kerül, mint amennyi hasznot hoz, részint amikor 1949-ben létrehozták, a cél a Szovjetunió feltartóztatása volt. Több mint harminc éve nem létezik a Szovjetunió és a kommunista kihívás. Ma már nincs szükség erre a hidegháborús szervezetre. A NATO végletes meggyengülése aligha tenne jót a békének, de ezek a hangok figyelmeztetnek arra, hogy az európai vezetés – mely jelenleg békére, háborúra egyaránt alkalmatlan – térjen észhez végre. Szálljon le a realitások talajára.

A világ erőközpontjai Washingtonban, Pekingben nem akarnak háborút Európában. Nem éri meg nekik. Márpedig nélkülük, legalább csöndes beleegyezésük nélkül, Európa elszabadult liberális anarchistái aligha tudják kiprovokálni a világ felégetését.

Ne legyünk kishitűek. Országunkat olyan, messzire látó politikus vezeti, aki végre nem a sodródásban látja a jövőt, hanem az egyensúlyozásban.

Tessék választani!

Borítókép: Romos házak a kelet-ukrajnai Konsztantyinivkában – Fotó: MTI/EPA/Az ukrán hadsereg 24. gépesített dandárjának sajtószolgálata