Három és fél év után szabadon engedték a román hatóságok által ártatlanul meghurcolt székely családapákat, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, akiket – mondvacsinált indokokkal -terrorizmus vádjával ítéltek el. A Mandinernek adtak interjút megpróbáltatásaikról.
Beke István elmondta: „más rabtársakhoz viszonyítva mi nemcsak a szűk családunkra számíthattunk, hanem egy egész nemzetre. Magas rangú politikusok is folyamatosan látogattak bennünket mind az anyaországból, mind Erdélyből. Volt olyan hét, hogy négyen is jöttek. Ez óriási erőt adott. A börtön vezetősége és a rendőrök is látták, hogy nem tehetnek meg bármit, mert folyamatosan éber szemek figyelnek. Ezúton is köszönjük azoknak, akik figyelemmel kísérték a sorsunkat, és a magyar diplomáciának, hogy mi is és a családunk is úgy érezhettük, nem vagyunk magunkra hagyva!
Tüntetés a székelyek mellett/Forrás székelyhon.ro
Az előzetes Bukarestben volt, ahol ide-oda vittek minket azzal a céllal, hogy beismerő vallomást csikarjanak ki.
Az, hogy petárdákat találtak, székely zászlót és Wass Albert-kötetet náluk elegendő ok volt-e a letartóztatásra. „A petárdákat több mint egy évvel korábban rendeltem meg és fizettem ki ezt megerősítette a cégtulajdonos is, akit tanúként hallgattak ki. A többi tudományos-fantasztikus tragikomédia.”-mondta el Beke István
Szőcs Zoltán úgy fogalmazott: „elfogadtam ezt a keresztet. Tudtam, hogy az őseim is átéltek hasonlót, a dédapám fogságban veszítette életét. A magyar nemzet régen is szenvedett, és ez még most is megtörténik időnként. Belenyugodtam, hogy ez a sorsom.
Tisztességesen, emelt fővel csináltam végig, úgy érzem, megmutattam, milyen egy igazi magyar emberhez illő viselkedés.
Beke István azt is elmondta: „El kellett nyomnom magamban az önsajnálatot. Ha teret engedek olyan kérdéseknek, hogy miért én, miért mi, miért kell ezt elszenvednünk ártatlanul, rövid időn belül beleőrültem volna.”
Mikor a fiam született. 2018-ban vittek be, a feleségem éppen két hónapos várandós volt. A mai napig kiráz a hideg, és könny szökik a szemembe, ha ez szóba kerül. Most tanulom, mit jelent apának lenni – milyen kötelezettségekkel, felelősséggel jár. A szentesték is nehezek voltak. Minden évben leírtam a naplómba, hogy elcsendesedett minden, besötétedett, és én egyre csak abban reménykedem, kinyitják a cella ajtaját, és azt mondják, szentestére hazamehetek.
Szőcs Zoltán családi körben/Forrás: Erdély.ma
Korábban is volt hitem, de most még jobban megerősödött. Istenhez, a Szűzanyához és Márton Áron püspökhöz is mindennap imádkoztam. Nagynéném rengeteg könyvet hozott nekem Márton Áron püspök urunk életéről és rabságáról, aki úgy fogalmazott:
Minden szenvedésnek van értelme és van vége.
Sok hasonlóságot fedeztem fel az ellenünk folytatott eljárás és aközött, ahogy vele elbánt a Securitate. Szabadulásomkor azt írtam a naplómba: „Isten kegyelméből ma visszakaptam a családomat, nemzetemet, szülőföldemet és szabadságomat; ma este a fejemet a családom mellett hajthatom nyugovóra, és holnap mellettük ébredhetek.”
A teljes interjú elolvasható: mandiner.hu
Kiemelt kép: mandiner.hu
