A dinoszauruszok 66 millió évvel ezelőtti kihalása óta tudjuk, hogy a kozmikus becsapódások globális katasztrófát okozhatnak bolygónkon. Bár a hollywoodi filmekben ilyenkor atomfegyverekkel robbantják fel egy aszteroidát, a valós tudomány egy sokkal elegánsabb és biztonságosabb módszeren dolgozik: a kinetikus eltérítésen.
A bolygóvédelem az aszteroidák ellen ma már nem sci-fi, hanem aktív és sikeres mérnöki projekt, amely az elkövetkező hónapokban sorsfordító mérföldkőhöz érkezik. Az emberiség történetében először 2022 szeptemberében avatkoztunk be közvetlenül a Naprendszer dinamikájába. A NASA Double Asteroid Redirection Test (DART) misszión belül egy hűtőszekrény méretű űrszondát szándékosan, óránkénti 22 ezer kilométeres sebességgel vezettek neki a Dimorphos aszteroida felszínének.
A célpont egy veszélytelen, körülbelül 150 méter széles kőzetdarab volt, amely a nála jóval nagyobb Didymos körül kering. A kísérlet elképesztő sikerrel zárult: a becsapódás ereje 33 perccel rövidítette meg a Dimorphos keringési idejét, ami bizonyította, hogy egy pontos csapással képesek vagyunk megváltoztatni egy égitest pályáját.
A Dimorphos aszteroida (és a nagyobb társa, a Didymos, amely körül kering) a Naprendszeren belül, a Földhöz közeli kisbolygók csoportjában helyezkedik el. Pályája alapján a Mars és a Föld pályája között kering.
A földi távcsövekkel végzett mérések azonban nem elégségesek ahhoz, hogy a módszert egy valódi vészhelyzet esetén is magabiztosan alkalmazzuk. Nem tudjuk, megváltozott-e az aszteroida alakja, vagy hogy mekkora kráter keletkezett. Itt jön a képbe Európa.
Érkezik a Hera űrszonda a meglőtt aszteroidához
Az Európai Űrügynökség (ESA) Hera űrszondája azért indult útnak, hogy elvégezze a világ első részletes becsapódás utáni helyszíni szemléjét. A szonda a sikeres pályamódosítások után jelenleg is ütemterv szerint halad úti célja felé, és 2026 végén érkezik meg a Didymos-Dimorphos rendszerhez. A Hera feladata kritikus fontosságú a jövőbeli bolygóvédelemben. Ha egy aszteroida laza szerkezetű, a becsapódás elnyelődhet, míg a szilárd kőzet teljesen máshogy reagál. A Hera misszió pontosan ezeket a fizikai és belső szerkezeti tulajdonságokat fogja feltérképezni. Ebben pedig komoly high-tech eszközök fognak segédkezni:
- Miniatűr CubeSat műholdak: A főszonda két kicsi, cipősdoboz méretű műholdat (Milani és Juventas) enged majd szabadjára a közvetlen közelben.
- Belső radarszkennelés: A Juventas radarja történelemben először fog teljesen belelátni egy aszteroida mélyébe, feltárva annak belső szerkezetét.
- Végső leszállás: A misszió végén a mini műholdak megkísérelnek leszállni a Dimorphos mikrogravitációs felszínére, hogy közvetlen méréseket végezzenek.
Az emberiség jövője a tét
A statisztikák szerint a 140 méternél nagyobb aszteroidák (mint a Dimorphos) becsapódása egész régiókat vagy országokat képes eltörölni a föld színéről. A csillagászok becslései szerint az ilyen méretű, Föld-közeli objektumoknak még csupán egy kisebb részét sikerült pontosan katalogizálni. A Hera űrszonda adatai lehetővé teszik a tudósok számára, hogy olyan matematikai modelleket építsenek, amelyek segítségével egy jövőbeli, valóban veszélyes aszteroida esetén hajszálpontosan ki lehet számolni, mekkora és milyen sebességű űreszközzel kell azt eltalálni az eltérítéshez.
Címlapkép: Pixabay