A művésznő soha nem néz hátra, vagy annyira belehabarodott a közéletbe, hogy ott hajtja álomra a fejét, ahová éppen a küldetése vezényli. Mi mással magyarázhatnánk, hogy országgyűlési képviselőként megfeledkezett arról, hogy ő egy 200 millió forint értékű házikónak is a tulajdonosa.
Az egykor szebb időket megélt politikai előénekes kampányjelenségnek vélt memóriazavara tehát a választási győzelemtől állandósult. Az immáron kormánybiztossá kinevezett Kossuth-díjas operaénekesnek nem csupán a Szózat felidézéséhez van szüksége súgóra, hanem a vagyonbevallása kitöltéséhez is. Nagyobb baj, hogy enélkül a színpadi szereplő nélkül a gazdasági miniszter sem képes leltárkészítésre. Miért hinném el neki, amit Magyarország gazdasági helyzetéről és a leköszönt kormány országrontó tevékenységéről, bűnös hagyatékáról nyilatkozik, amikor arra sem képes, hogy egy kockás lapon – vagy minimum Excel táblázatban – összeírja, hogy hány autója, villája, milliárdja van?
Nekem ugyan sohasem jutott eszembe, hogy öt autót tartsak, és sohasem hozott izgalomba mások gazdagsága, de megértem azt, aki minden kastélya, hazai és külföldi nyaralója udvarában másik kocsiba ülve érzi jól magát, főleg úgy, hogy nem is neki kell lemosnia. Nem vagyok az az alkat, aki a szomszéd tehenére szórja átkait, és még csak a szomszéd rétjére sem szoktam sandítgatni, nemhogy a házelnök asszonyéra. De ha van – kedves asszonyom –, akkor nincs mit tenni: be kell vallani. Már csak a meghirdetett átláthatóság kedvéért is.
Igaz is: javaslom az új kormánynak, hogy valamelyik – egyelőre gazdátlan egykori kormányépületben – hozza létre az Átlát Hatóságot!
Ennek vezetését arra a magát nőként, íróként, pszichológusként és szociológusként is nyilvántartó képviselőre bíznám, aki a saját emlékezete szerint vagyontalan, és aki már a valódi rendszerváltoztatás előtt – igaz, hogy csak az egyetemi felvételi bizottsággal szemben – követelte, hogy a ruszkik menjenek haza, és férfiasan kiállt a 48-as elvek mellett is. Első körben ennek az intézménynek lehetne a feladata, hogy megvizsgálja, milyen módon jutottak hozzá több tízmilliós megtakarításaikhoz, ingatlanok garmadájához, részvénycsomagok kötegeihez a makulátlan múlttal, a tisztakezűek mozgalmával sodródó tiszás képviselők. Miképpen jutottak civil karrierjük csúcsára a leköszönt kormány elmúlt másfél évtizedes országlásától függetlenül! Ezt a választók elé tárva lenne erkölcsi alapja a túlhízott kormánypárti frakciónak olyan vagyonbevallási törvény alkotására, amelynek megszegését börtönbüntetéssel fenyegetik. Lenne erkölcsi alapjuk arra, hogy az elmúlt évtizedekben Magyarországért dolgozó elődjeiknek a zsebében turkáljanak azzal a céllal, hogy hátha sikerül oda valami olyasmit is becsúsztatni, amitől foltos lesz a nadrágjuk. Kezdhetnék a vizsgálódást mindjárt a miniszterelnökkel, aki ugyan békávés színű Skodával járja az országot, de tenyere a Volvo kormányához szokott… Folytatni pedig a miniszterelnök jobbkezeként fölfelé kapaszkodó életrendezővel lehetne a sort, aki nagyobb szegénységben tengődött, mint a szociális és családügyi miniszter, ám április 12-én elkapta az Isten lábát. Ajándékba kapott egy lakást és mellé mindjárt két személyautót is, persze teljesen függetlenül az országgyűlési választás eredményétől!
Vége tehát az évszázados hagyománynak, kedves lókupecek. Hiába kutakodtok az ajándékba kapott ló szájában. Az AI világában már semmisem az, aminek látszik. Az igazihoz még színben is megtévesztésig hasonló fogsorral bármelyik kivénhedt gebe is dobhártyát ingerlő módon ropogtathatja a szénát, miközben már járni sem tud.