Az elmúlt évben elhunyt bíborosokért és püspökökért bemutatott pápai szentmise után a magyar katolikus püspöki konferencia tagjai csütörtök délelőtt 11 órakor találkoztak a Szentatyával. A kihallgatás másfél órán keresztül tartott, melynek végén a magyar püspökök a Szentatyát megajándékozták Mindszenty József bíboros egy képével, egy Szent István szoborral, egy hollóházi porcelán tállal és hozzá magyar csokival, illetve az új püspökkari levél fordításával.

A pápai audiencia után a püspökök a Vatikáni Kertek felső végében épített Mária kertjében déli egy órakor ünnepi szertartáson vettek részt, melynek keretében Emilio Nappa érsek, a Vatikánváros Kormányzóságának főtitkára megáldotta a Magyarok Nagyasszonya nagyméretű mozaikképét, melyet erre a célra készítettek a Római Magyar Akadémia falán állt egykori eredeti minta alapján.

A napfényes őszi időben tartott ünnep végén, a kertben kérdezte a Vatican News a két nagy eseményről Székely János püspököt, a konferencia elnökét.

Püspök atya, a vatikáni kertekben vagyunk, a Szűzanya magyar képének a megáldása után, karnyújtásnyira a Szentatyával való találkozástól, tehát frissiben kérdezem: Milyen volt?

Nagyon nagy öröm volt látni, hogy a pápa szereti a népünket, érti a történelmünket. Egy bölcs békességet, az egyház számára egységet, biztos, nyugodt, helyes utat kereső jó pásztort láttunk benne. Öröm volt őt hallani. Nagyon sok mindent értékelt a Magyar Püspöki Konferencia életéből a magyar egyház tevékenységéből, akár a nemrég megjelent körlevelünket. Nagyon örült neki. Külön hangsúlyozta, hogy az egyház bár nem közéleti szereplő, de fontos emberi értékekért kell, hogy kiálljon, kell, hogy a hangját hallassa.

Hosszasan beszélt az emberi élet szentségéről, a fogantatástól kezdve a természetes halálig, aztán a család értékéről, de szó volt akár az informatika mindent eluraló jelenségéről a mai társadalmunkban. S hogy mennyire fontos a fiatalokat rásegíteni arra, hogy ne a virtuális világban, hanem a való életben keressenek találkozásokat, barátságokat? És ebben mennyit tehet maga az egyházunk is. Öröm volt hallani azt a bátorítását, hogy a pásztorok, a püspökök legyenek közel a papjaikhoz, hallgassák őket, ismerjék őket. Nagyon értékelte az egyházunk minden tevékenységét karitatív téren: romák felzárkózása, az Ukrajnából hozzánk menekülők, egyáltalán a legszegényebbek szolgálata… Szintén hosszasan beszélt a katolikus iskoláknak a fontosságáról, amik az evangelizáció eszközei lehetnek. Mai mozgalmakról is szó volt, hogy milyen nagy kincset hordoznak, de nagyon fontos, hogy az egyház egységébe bekapcsoljanak bennünket, így a szerzetesrendek is a saját karizmájukkal, hogy ezt a kommuniót tudják szolgálni. És a püspök ne úgy kezelje a saját főpásztori küldetését, hogy bármit elvenni akarna tőlük, hanem inkább észrevegye a karizmákat, a kincseket, a lehetőségeket, amit ezek a közösségek egy-egy egyházmegyének adni tudnak. Úgyhogy nagy öröm volt hallgatni.

Mindezt a Szentatya szabadon mondta, kötetlen beszélgetés formájában?

Elkezdte egy előkészített beszéddel… Ő előre megkapta a mi beszámolónkat, amelyet fölolvastam, és utána volt egy előkészített beszéde is. Egyébként egy-két pontra nagyon konkrétan reagált is arra, amit én megemlítettem, így többek között utalt a katolikus egyetemünknek a mostoha helyzetére, hogy a bölcsészkarnak nincs épülete, és ez több mint 7000 diákot érint. Ez egy nagyon nagy kihívás, nehézség jelenleg is a számunkra. Külön reagált erre, hogy valóban mennyire fontos a katolikus egyetem, és hogy a Szentszék is a maga módján, ha erre szükség lesz, akkor segíteni igyekszik ebben a nehézségben. Utána aztán körbe adta a szót, így mindenki hozzászólt, bemutatkozott, és ezután lehetett témákat fölvetni, kérdezni tőle. Ekkor szabaddá vált a beszélgetés…

Milyen nyelven folyt a beszélgetés?

Alapvetően olaszul. Volt egy-két püspök atya, aki angolul szólalt meg, volt, aki magyarul, és akkor a fordításban Tomán Zoltán atya segített.

Mennyi ideig tartott a találkozás?

Bőven másfél órát. Látszott, hogy a Szentatya annak ellenére, hogy holnap készül Latin-Amerikába, és még utánunk is volt csoport, akit fogadnia kellett, meg előttünk is volt, de nem sietett, tehát látszott, hogy erre a találkozásra nagyon szívesen rászánja az időt, nyugodtan, békességgel volt ott, mindannyiunkra nagy figyelmet szentelt. Aztán a Hivatások éve, ennek is nagyon örült, hogy meghirdetjük, és bátorított minket, hogy a mai fiatalok is vágynak egy teljes, hiteles életre. Bátran közvetítsük feléjük ezt a meghívást.

Egy szép Szűz Mária mozaik áll előttünk a kert falán, a kupola alatt, itt a Vatikáni Kertek végében. Mit remélhetünk ettől a képtől, mely együtt áll más nemzetek Mária mozaik képével?

Ennek a mozaiknak a különlegessége, hogy a minta, ami alapján készült, az valaha a Római Magyar Akadémiának – ami egyben a Pápai Magyar Intézet is – a falán helyezkedett el. A kommunista időkben leszedették, és aztán nem is volt egészen könnyű visszatenni oda. A Római Magyar Akadémián, a Via Giulia egyes szám alatt ennek a mintájára készítettük el ide a vatikáni kertekbe ezt a gyönyörű, Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló mozaikot. A magyar korona van a fején, egy kis magyar címer is látszik a mozaik alatt. Szintén nagy öröm, hogy a közelben van a lengyel Madonna meg a szlovák Madonna is, és legközelebb pedig, talán ez is sokat jelent, a perui Madonna, ahol a Szentatya sokáig, mint misszionárius, aztán később, mint püspök szolgált. Azt érezzük ezzel a gesztussal is, hogy itthon vagyunk a Vatikánban. Az egyház minden népnek az anyja, egyetlen nagy családdá ölel egybe minden népet.

Vatican News, Civilek.info

Címlapkép: A magyar katolikus püspökök látogatása a Szentatyánál, Vatikán 2026.11.05. – Fotó: Facebook / Vatican News