Több mint félévvel a gyermekvédelmi törvényünk módosítása után váratlanul felébredt Csipkerózsika a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság elnökségi nyoszolyáján, s felkelvén rabágya kőpárnáiról leköszönő elnöksége utolsó életmegnyilvánulásával tollat ragadott. Nagy igyekezetében a leginkább érdekelteket a gyermekekkel és a családdal foglalkozó szakmai és civil szervezeteket nem vonta be álláspontja kialakításába, ezek között különösen a Magyar Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Társaságot. Mondhatjuk ezt úgy is, hogy felnőttek vették kezükbe a gyermekekre vonatkozó állásfoglalást. Mint ahogy a szűken vett elnökségen kívül magában a szakmai társadalomban is derült égből csapott le a törvénymódosítást elítélő szöveg. Túlzás volna tudományos alapossággal sorravenni a végül is propaganda szöveget. De a legfontosabb állításait mégis meg kell említenem s igyekszem rövid szakmai és logikai véleményemmel helyretenni; mert a lélekgyógyászatban mégsem mindenki képzett. S az átlagember joggal feltételezhetné, hogy egy szakmai testület hozzáértően nyilatkozik meg.
Mit állít ez a szakmainak kinevezett állásfoglalás?
-Többek között azt, hogy a nemi identitás alakulását „a környezeti hatások alapvetően és meghatározó módon nem befolyásolják”. Továbbá: „A szexuális orientációt jelenlegi tudásunk szerint szintén döntően biológiai tényezők befolyásolják.” „A pszichoszociális hatások szerepe a biológiai faktorok mellett nem meghatározó mértékű.”
-Azt, hogy „tudományos vizsgálatokkal alátámasztott tény az is, hogy a heteroszexuális személyek, párok által felnevelt gyermekek közül éppen annyian válnak homoszexuálissá, leszbikussá, transzneművé mint a homoszexuális személyek, párok által felneveltekből.”
-Leszűri mindebből, hogy a szexuális zavarral élők nemi identitását és orientációját „döntően az általuk nem befolyásolható, nem irányítható komplex biológiai folyamatok határozzák meg.” Ezért ez „környezeti hatással (pl. neveléssel, „propagandával”) nem befolyásolható. Ugyanakkor az ezeket a szülőket és gyermekeiket érő stigmatizáció egyértelműen káros hatású.”
Álljunk meg itt, s vegyük sorra az eddigieket.
Miközben az orvostudomány biológiai megbetegedésekben bőven talál lelki eredetű tényezőket, most itt néhány lélekgyógyító ember kijelenti, hogy a veleszületett, biológiailag alapozott adottságokkal nincs mit tenni. S hogy ne is lehessen a nemi zavarokat kóros jelenségekként tekinteni, hát legyenek ezek szerintük génbe vésve.
A szerzők állításával ellentétben le kell szögeznem, hogy nincsenek elfogulatlan vizsgálatok hetero- és homoszexuális párok gyermekeinek nemi viselkedéséről. Még ha nem vonta volna a politika fegyvertárába az életnek ezt a területét, ilyen vizsgálat akkor is alig volna kivitelezhető, hiszen a kellő összehasonlításnoz minden szempontból kiegyensúlyozott kontrollcsoportra volna szükség, valamint azok egyedeinek hosszú időn át történő követésére.
Ezt követően a szöveg belebonyolódik abba az ellentmondásba, hogy a nemi identitás és orientáció nevelési és propaganda-eszközökkel nem befolyásolható. Sandaság, hogy tehát ezért nyugodtam lehetővé tehetjük a cukros bácsik-nénik-egyebek általi nemi felvilágosítást. Mert ha nem:
-„Amennyiben a fenti témákat tabusítjuk, az információkhoz való hozzáférést elzárjuk,” (vagyis nem küldünk LMBTQ- személyeket a gyermekcsoportok felvilágosítására), „akkor fokozódik a szorongásos zavarok, önsértő magatartás, szerhasználat, depresszió és az öngyilkos magatartás kialakulásának veszélye.”
Hogy van ez? Az identitást nem, de a szorongást, depressziót, szerhasználatot viszont kizárólagosan a pszichológiai tényezők határozzák meg?
De a csattanó még ezután jön.
-„Állásfoglalásunk szerint tehát amellett, hogy a gyermekek védelme szempontjából a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb büntetőjogi fellépés egyértelműen és határozottan szükséges, a 2021. évi LXXIX. törvény a fiatalok egy részének mentális egészségét kifejezetten veszélyezteti, melyre ezen állásfoglalással a döntéshozók figyelmét is felhívjuk.” Hogy gondolják ezt? A homoszexualitás igen, a pedofília nem biológiai meghatározottságú? Ők már tehetnek róla, ők maguk választják „sorsukat”?
Szóval a lelki ráhatásnak nincs szerepe a gyermekek nemi tudatosságának kialakulásában, ezért mehet a propaganda (bár ezek szerint fölösleges). De ha ezt távoltartjuk a gyermektől, az okoz lelki törést – minden biológiai „vértezettsége” ellenére?! Erre mondják, hogy kilóg a lóláb. Állításaik alaptalanok, valótlanságok. Ez lehet az egyetlen oka annak, hogy szélesebb szakmai megvitatás nélkül egy leköszönő elnökséggel elfogadtatták el (utánunk az özönvíz). Mostmár csak az a kérdés, milyen erő erőszakolta ki ezt a szaggatott szakmai leplekbe burkolt politikai támadást?
Mielőtt azonban egykori szakmai közösségemről s a Pszichiátriai Társaságról lehúzná bárki is a keresztvizet, el kell mondanom, hogy az eddigiekben előadott eljárás és szakmai vélemény , úgy látom, ugyanakkora ellenérzést váltott ki a szakma más képviselőiből is, mint belőlem. Az MPT új elnöksége mit tehetett a puccs után? Nem látva megalapozottnak a korábbi állásfoglalást széles szakmai vitára bocsátja a kérdést.
Bár úgy tűnhet, ez csupán eső után köpönyeg, mégis így helyes.
Szerző: Dr. Kelemen András
Fotó: Facebook